Főoldal » Környezetvédelem » 9 000 vaddisznó

9 000 vaddisznó

Pillanatok alatt bejárta a világot a hír, hogy vaddisznó fürdött a Balatonban. Előbb csak kikergették, majd lelőtték. Tavasszal a fővárosban is riogatta a XII. kerület lakói. Kiderült, hogy sajnos nagyon elszaporodtak, kijönnek a számukra fenntartott területekről, dézsmálják a veteményt, keresgélnek a felelőtlenül lerakott szemétben, így aztán nehéz őket visszavezetni az élőhelyükre.

A rémült fürdőzőket értem én, hiszen volt már halálfélelmem, amikor egy vaddisznó pár és 7 kis csíkos malacuk elsétáltak előttem egy erdőben. Védelmemre legfeljebb 15 kiskorú tudott volna felsorakozni, vagy én az övékre..

Szóval változnak az idők. Száz év alatt megfordult a világ rendje. Akkor a Balatonból röfögve menekült a vaddisznó amikor fürdőző embert látott, most az ember menekül ugyanonnan az ősi fürdőző, a vaddisznó elől.

Érthető, hogy aki amitől fél, attól igyekszik távolra kerülni, vagy ő megy el vagy a másikat űzi el. Csak erő és „villámló bot” kérdése.

A vadásztársaságok engedélyt kaptak hát arra, hogy kb. 9 000 vaddisznót puskavégre kerítsenek. ( Remélem, hogy lemegy a vörösboros vaddisznó pörkölt ára J)

Félre a tréfát.

Szeretném én ezt a nagy buzgalmat kiterjeszteni a növényi, sőt fás szárú „vaddisznókra”, az inváziós fajokra.

Arra a fára, aki nem megdézsmálja, hanem elfoglalja kertjeinket, útjainkat, árokpartjainkat, rézsűinket. Agresszív terjeszkedésével magának akar minden talpalatnyi helyet, kiszorítja az őshonos fafajokat, betegségeket terjeszt…..de legalább zöld. Mondják az ismerőseim.

Ha ez a bűn – lajstrom egy vadon élő állatot terhelne, azonnal kilőhetnénk, elkergethetnénk és nem szaporítanánk, gondoznánk, ápolnánk.

Létezik ez az agresszív növény, csak a fővárosban a 9 000-t is messze meghaladó fölös egyedszámban. A neve pedig zöld juhar, kőrislevelű juhar, vagy tudományosan Acer negundo.

Én azért szeretem a kőrislevelű juhar elnevezést használni, mert ez az elnevezés jelzi, hogy egy nem-juharszerű levéllel megáldott fáról van szó. Páratlanul szárnyalt összetett levelei sokkal inkább emlékeztetnek egyik-másik kőris faj levelére…vagy arra sem.

Nincs tekintettel rá, hogy nem lehetne a közút szegélyétől 10 méterre vagy belterületen a közút határától 2m-re. Ahol a magja ki tud csirázni, és talál 2mm-nyi homokot, ott kinő.

Minél többször vágják le, annál jobban bokrosodik. Eltakarja az utcatáblákat, belóg az úttestre, eltakarva a kilátást, lemosva az autókat, a gyalogosokat akadályozva a sétálásban.

Az igazsághoz tartozik, hogy néhány igen szép példány díszíti a parkokat is, meg nem is magától úszott át az óceánon, hogy itt bosszantson bennünket. Ide telepítettük. De elszabadult.

Mára már produkálja az inváziós fajok minden jellemzőjét, és alig – alig történik valami terjedésének megakadályozása érdekében. Mert ugyan a fenntartó köteles gondoskodni a továbbterjedéséről. De! Hogyan kapkodja el röptében a fenntartó a szárnyas terméseket?

Hogyan menjen be mások kertjébe gyomlálni, amikor a magáéval sem törődik?

Szóval van gond bőven.

Lencsevégre kaptam, amint egyik, különben igen szépen gondozott parkokkal rendelkező kerületünkben éppen gondosan levagdosták a sarjhajtásokat egy olyan kőrislevelű juharról, aki nemcsak sarjaival, hanem még a törzsével is, eltakarja a kilátást a parkolóból kihajtani készülő autók elől, alig 2 cm-re van a törzse a járdasziget szélétől, felpúposította a talajt és az útburkolatot.

Kérdésemre, hogy ugyanis miért nem vágják ki, az volt a válasz, hogy a zöldek megölnének bennünket, ha fát vágnánk ki.