Főoldal » Környezetvédelem » Akác a forgószélben Váci Mihály

Akác a forgószélben Váci Mihály

[token node title-raw]

Alföldi gyerek vagyok. Beleszülettem az akácosba, nem tavasz a tavasz akácillat nélkül. Langyos májusi estének olyan hangulatot ad, mintha az ember egy elvarázsolt mesevilágban élne. Pedig az akác Amerikából származik, nem őshonos hazánkban, mégis jobban ismerjük és hozzánk tartozik, mint a korábban mezővédő erdősávként használt szilfát. ( Na igen, a szilfa nem illatozik!) Az 1700-as években kezdték el telepíteni az Alföld futóhomokjának megkötésére. Kemény fáját szerszámok nyelének készítésétől kezdve a temetők kopjafájáig mindenre fel lehetett használni. Megkötötte a futóhomokot, megszerettük, világhírű lett az akácmézünk, gyógynövényként is használható….egyszóval szeretjük. Én legalábbis nagyon.[token node title-raw]

Azt gondolom, hogy Kosztolányi Dezső is az akácot énekelte meg az Üllői úti fák című versében. Akkor az akác volt a divat-fa. Afféle növényi celeb.
Innen jutottunk el odáig, hogy a fás szárú növények védelméről szóló kormányrendelet inváziós fajnak tekinti, csak kertészeti változatainak ültetését engedi és az ültetőnek feladatául szabja az újulat eltávolítását.

Mi a mai valóság?

Kertészetek vidáman árulják a fehér akác csemetéket.
Az elültetett akácok kontrollálatlan sarjadzását, kerítésekbe, villanyoszlopokba furakodását sem a magán, sem a közterületen nem akadályozzák azok, akik egyébként sem gondozzák a területüket.

A hungarikum törvény tervezethez többen javasolták, hogy legyen az akácméz is hungarikum.

http://forestpress.hu/jie_hu/index.php?option=com_content&task=view&id=20550&Itemid=234
Ritka élmény a fényképezése: szép, és illatos. Kár, hogy az utóbbit nem örökíti meg a fotó.

Akkor most mi is legyen az akáccal?

Nemcsak a futóhomokra, de a városba is tömegével ültették. A homok megkötésén kívül igénytelensége miatt is. Locsolás, gondozás nélkül is bírja a városi szennyezett levegőt, a víztelen, beton keménységű, parányi víz és lég-áteresztő területet. Akarjuk, hogy legyen, de akkor és ott, ahol nekünk jó.

DE a városi élőhely nem természetes élőhely, hanem mesterségesen kialakított! Itt nekünk kell szabályozni, hogy hol mi nőjön, és ne nőjön! Nem az akác tehet arról, ha a villanyoszlop mellett lévő 3mm-es résben is 3 méteresre nőhet az akác! El kell onnan távolítani! Honnan tudja azt az akác, hogy neki nincs helye a csatornában? Neki ott jó. Akinek nem jó ( mert nem jó), az gyomlálja ki onnan! Gondozni kellene tehát területeinket, és akkor nem szaporodik el túlságosan. Ahol kaszálják a füvet, ott elég levágni. De ahol már sarjhajtásokat növesztett, ott a vágás túlburjánzáshoz vezet. Ha elfogadjuk akác barátunk jócselekedeteit, tudomásul kell vennünk a hibáit (?) is. Olyan erős gyökérsavat termel, hogy maga körül nemigen tűr meg mást. De hiszen azért hoztuk be, hogy ott is megéljen és hasznot hajtson, ahol semmi más növényzet erre nem volt képes. Most ugyanezért kárhoztatjuk, inváziósnak tekintjük. Nem a maga lábán úszott át az Óceánon!

Amilyen mértékben kérlelhetetlen vagyok a bálványfával és a zöld juharral szemben, olyan engedékeny vagyok az akáccal. Invazív volta ugyanis meg sem közelíti az előbbi kettőét, akiknek a fája is értéktelen, mézet sem termelnek, csak károsítja a természetes növénytakaró kialakulását, rongálja az épületeket. Az akác egészen más kategória. Őt befogadtam…vagy ő fogadott el engem, nem tudom, de jó viszonyban vagyunk.

Csak „ műveljünk kertjeinket!”

Olvassátok el Váci Mihály versét: Akác a forgószélben

Szeretem az akácot! Amit nem szeretek, az a gondatlanság, a természeti környezet elhanyagolása, a fák kriminalizálása. Csak az ember terjeszkedhet túl a maga territóriumán? Csak mi akadályozhatjuk a többi élőlény életét, ölhetjük őket gátlástalanul? És mézet sem termelünk, illatosak se vagyunk, kapanyélnek is csak egyik másikunk alkalmas.