A “Bánkúti búzák atyja”

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Baross László (Felsőzsember, 1865. okt. 16. – Bánkútpuszta, 1938. jún. 3.)
1886-ban végzett a magyaróvári gazdasági akadémián, majd ezt követően József főherceg különböző nagybirtokain dolgozott gazdasági segédtisztként; 1911-től haláláig pedig a bánkúti uradalom jószágfelügyelője lett, amelyet jól szervezett, korszerű mintabirtokká alakított és kísérleti telepet is létrehozott rajta.

Baross a búzanemesítést 1908-ban kezdte meg. Ebben az időben a magyar búza hazai és külföldi fajták keveréke volt. Általában kései érésű, gyenge szalmájú és könnyen megdőlő. Az aratás előtt gyakran beállt rekkenő hőség következtében magja rendszerint megszorult, s így gyakran gyenge termést adott. Ehhez járult még a gyakori rozsdakár, mely szintén jelentős veszteségeket okozott. Mindezeket a negatívumokat akarta felszámolni Baross, mikor megkezdte búzanemesítői tevékenységét. A régi tiszavidéki búzából egyedi tőkiválasztással kísérletezett, anyaga számos családdá szaporodott, de csak a Bánkúti 207-tel és főleg a Bánkúti 5-tel ért el számottevő eredményt.

Baross László a köztudatban a „bánkúti búzák atyja”-ként él. Ezt a tekintélyt egy gazdasági kényszerhelyzet megoldójaként vívta ki. Az I. világháború után Magyarország elvesztette búzapiacait, ugyanis az 1920-as években egész Európát elárasztotta a jó minőségű kanadai és amerikai búza; az import mintegy 90%-a a Marquis nevű fajta volt, mely számos előnyös tulajdonsága mellett egy komoly hibával rendelkezett: nem volt fagyálló. Barossnak ezen sikerült javítania. Fagyálló Marquis törzseket állított elő, majd ezeket az ugyancsak általa nemesített Bánkúti 5-tel keresztezte. Így születtek meg munkája eredményeként a legnevesebb bánkúti őszi búzák, amelyeknek egyike az 1933-as kanadai búza világkiállításon a világ legjobb búzája címet nyerte el, Barosst pedig aranyéremmel tüntették ki.

A búzán kívül Baross más növények nemesítésével is sikeresen foglalkozott: tevékenységi körébe tartozott a kukorica, cukorrépa, zab, cirok, ricinus és a gyapot kedvezőbb tulajdonságú fajtáinak termesztése. De érdeklődött a növénynemesítésen kívül más mezőgazdasági problémák iránt is: számos cikke jelent meg a talajművelésről, a trágyázásról, a vetésforgókról és a kévekötő aratógépekről.

Kis nép vagyunk, amely elsõsorban szellemiekben hivatott nagyot alkotni” Ez a gondolat, mely a 20-as évek Magyarországán született, fejezi ki legjobban azokat a törekvéseket, melyek a két világháború közötti idõszakban történtek.

Búzafajtái mintegy negyedszázadon keresztül a legjobbaknak számítottak Magyarországon.
A bánkúti búzák atyjaként számon tartott Baross László emlékszobája a bánkúti kastélyban található, síremléke a kápolna mellett fekszik.Martonvásáron szobor őrzi emlékét.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?