Főoldal » A cink szerepe a takarmányozásban

A cink szerepe a takarmányozásban

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

 Az 1950-es évek során állapitották meg, hogy a sertések parakeratózisa néven ismert bőrbántalom oka cinkhiányban keresendő. A korpában, olajdarákban lévő fitin oldhatatlan formában köti meg a cinket és ezt a hatást a Ca fölöslege még tovább rontja. Érdekessége a hiánybetegségnek, hogy a bántalom elsősorban a szárazdarás önetetős technológiával működő hizlaldákban volt gyakori, mert ugyanaz a takarmány moslékosan etetve a legtöbbször nem idézi elő a megbetegedést.

A cink átlagos koncentrációja a litoszférában 80 mg/kg. A világ szennyezetlen talajainak cinktartalma 10–300 mg/kg, átlagos koncentrációja 50 mg/kg. A talajokban a cink általában Zn2+ ion formájában fordul elő, de más ionos és szerves vegyületei is ismertek, a talaj adszorpciós komplexuma erősen megköti, koncentrációja a talajoldatban csekély, a H+-ion koncentráció növekedésével oldhatósága növekszik, komplexképzési hajlama is a rézéhez hasonló. A cink a biotit, az augit és a különböző csillámok kristályrácsában is előfordul. Az adszorpciós komplexumhoz Zn2+, ZnOH+, illetve ZnCl+ formájában kötődhet. Az így adszorbeált Zn2+-ionok csak részben cserélhetők ki. Különböző cinksók is előfordulhatnak a talajban, ezek oldhatósága változó. A cink a talajokban leginkább az alumínium- és vas-oxidokhoz, illetve az agyagásványokhoz kötött, a növények elsősorban a víz oldható és könnyen kicserélhető formáit tudják felvenni. Sok foszfátot tartalmazó talajokban nehezen oldható cink-foszfátok képződnek. A cink mozgékonysága a talajban csekély, a mozgékonyság a savanyúság fokozódásával növekszik. A talajba került cink az egyik legkönnyebben felvehető nehézfém (és egyben esszenciális mikroelem) a növények számára.

A növekedésben lemaradt sertések bőrének hámrétege kórosan tulburjánzik. Először kihull a szőr, majd a pikkelyes, ekcémás elváltozásokra emlékeztető bőr gennyesedésre hajlamossá válik és a bántalom a combok belső felületéről kiindulva az egész testre kiterjed.

A cinkkenőccsel való helyi, illetve perorális vagy parenterális cinkkezelés utáni gyors gyógyulás diagnosztikai értékű.

A talaj- és takarmányvizsgálatok szerint a hazánkban tájkórosan előforduló cinkhiány elsősorban a választott borjakat, növendék marhákat veszélyezteti. A szutyak bőrén, a szem környékén fellépő parakeratózis, a növekedés általános lemaradása jellemzi a hiánybetegséget.

A gonádok közül a here érzékenyebb, mint a petefészek. A herék növekedésének látható lemaradása mellett a libidó is csökken.

A jól tejelő tehenek a tejjel jelentős mennyiségű cinket adnak le, ezért ha készletük kimerül az ivarzási és fogamzási zavarok mellett a tejtermelés csökkenésével is számolni kell.

A csirke és kispulykák között is észlelték a tollképződés zavarával és a csánkizületi csontvégek megduzzadásával járó hiánybetegséget.

A cink napjainkban a sertések és baromfi takarmányok, premixek állandó összetevője, de a kérődzők megfelelő ellátása is egyre inkább előtérbe kerül.

A szarvasmarhák és juhok cinkszükséglete a takarmányadag szárazanyagában 30-50 mg/kg, sertésnél 50 mg/kg, baromfiféléknél 35-65 mg/kg körül alakul, a hasznosítás és kor függvényében.

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?