A kezdet

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Párommal mindketten külön- külön is a természetben élve éreztük jól magunkat. Mindig lakatlan helyekre költöztünk, és ahogyan e helyek kezdtek népszerűvé válni, menekültünk onnan. Egy év együttélés után a közös dolgaink egyértelműen mutatták számunkra , hogy megtaláltuk egymásban az ideális társat, ahhoz, hogy elinduljunk egy nagy felfedezésre.

Keresni kezdtük az alkalmas területet, ahol letelepedhetnénk, ahol a természetbe illeszkedve a saját, és családunk megélhetését biztosíthatnánk, a mellett, hogy a környezetünket leromboljuk. Keresni kezdtük az alkalmas területet, és a megfelelő méretű földet. Sok heti utazás, hirdetések keresése után már foszladozni látszott a remény, mert vagy az ár, vagy a méret, vagy a hely nem volt ideális. Kínomban, beállítottam a hirdetési oldalakon a figyelőt, hogy az általunk meghatározott, méret, erdő, patak, ár együtt szerepeljen.

Nagy meglepetésemre egy héten belül kidobott a rendszer egy csodás helyen lévő, 10 ha méretű földet, Egertől nem messze, de lakott falutól 2 km-re.

Abban az évben nagy szárazság volt, de a napokban esett néhány napot az eső.

Természetesen azonnal hívtam az eladót, hogy megnéznénk a földet, mondja mikor mehetünk, indulunk azonnal. Igen furcsa választ kaptam, az eladó közölte “most nem jó a kocsija” nem tudja megmutatni, hívjam a jövő héten.

Ott álltunk döbbenten, a menyország kapuját zörgetve, de nem akartak beengedni. 

Következő héten ismét hívom a tulajt, most azt mondja, hogy más dolgai miatt nem ér rá…..ejnye de fura….kértem adjon tájékozódási pontokat, mi kimegyünk nélküle, megnézzük. A válasza: nem fogjuk megtalálni. Minden nap a műholdas felvételeket nézegettük, már biztosak voltunk a  dolgunkban, de tiszteletben tartottuk a gazda kérését és kb. két hét után mondta, hogy most már meg tudja mutatnia földet.

A nagy napon, Eger egyik parkolójában beültünk egy fiatalember kocsijába, aki kivitt bennünket. Kis autójával száguldott a hepe-hupás földúton, átvágott egy patakon, míg a bozótosban egy nyiladékon keresztül behajtott egy nagy rétre.

A menyország volt valóban. kb 16 ha zöldelő rét, nyugati oldalról tölgyeserdő védi, körbe kökényes, a patak mentén erdősáv.

Alig mertünk örülni, nehogy meglássa örömünket, körbesétáltunk, Árpi becsörtetett az erdősávba, ami igen bátor cselekedet volt, mert az erdő ember magasságú csalánt rejtett, ösvény sehol. Belül kis rét mutatta magát, tele méteres csalánnal.

Vezetőnk másik úton vitt vissza, ismét rodeózva vágtattunk a kis autóval, míg az egyik kanyar után jobbra tekintve egy csodás nagy tavat látok, amit a napfény ragyogóvá tett. Szívem hangosan zakatolt , óvatosan megböködtem a kedvesem, nézze, de óvatosan, ne látszódjék , mennyire örül!

Igen mindketten első látásra beleszerettünk! A többi már ment mint a karikacsapás, alku nélkül megegyeztünk, és rettegve vártuk  a kifüggesztés lejártát, nehogy valaki meg akarja venni a mi csodás helyünket. 

Azóta 5. év telik el, és szomorúan látjuk, hogy senkit nem érdekel ez a föld, és az őt körülövező több száz hektár elhanyagolva,  parlagon hever.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?