Ahogy a cicám, Belle, láthatta a világot

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

“Egy fekete fehér foltos, perzsa kislányként születtem Nagyberkiben. Még nem is láttam a napfényt csak anyukámat éreztem. Puha volt s meleg. Testvéreimmel sokat nyaggattuk, éhesek voltunk. De ő csak dorombolt, mosdatott szeretett minket. Kis idő elteltével ahogy kinyílt a szemünk láttuk őt, a maga szépségében. Harapdáltuk, nyagattuk, hogy játszon velünk. A gazdi etetett minket, egy kedves hölgy. Láttam, hogy rajtunk kívűl még sok cica van. A kedves, bőbeszédű hölgy elvitt engem s fiú testvérem egy másik hölgyhöz. Így Batéiak lettünk. De ott is sokan voltunk. Egy anyuka 5 picikéjével volt. 6 házicicával osztoztunk mindenen. S egyszer betoppant egy lány. Felkapott, nem tdutam mit akar, meredtem bámultam, ő csak mosolygott. Beszélt hozzám, de én egy szavát sem értettem. Bármit tettem ő 5 percenként felkapott, megölelt, simogatott. Pár nappal később újra láttam azt a lányt. Nem tudom miért, de akkor már örültem neki. Felmásztam az ölébe, hízelegtem neki. Újra elment. -Hova mész lányka? Játszunk még!-Napokig nem láttam. Megint találkoztunk. Két férfival jött. Késő délután betettek egy dobozba. Egy olyan helyen voltunk ami mozgott, ringatózott és zakatolt. Gyorsan suhogtak a fák. Elhagytuk e nagy vastömeget s egy ahhoz hasonlóba mentünk. Majd Sásdon újra elindultunk egy úton. Nem tudtam hova megyünk. Bevittek egy házhoz ahol egy kiskutya volt. Rám förmedt! Ugatott, morgot, nyűszített. Jaj nekem! Egy szobába vitt a lány. Enni, inni adott, pihe-puha ágyikóba fektetett. Kellemes meleg volt nála. Játszottunk, sokat simogatott. Külön kis földem volt ahol elvégezhettem a dolgomat. Ha el nyávogtam magam már jött és megszeretgetett, beszélt hozzám. Szeretem a lányt. Nagy, sokkal nagyobb, mint én! De szeretem és ő is engem! Sosem hagylak el! És ő sem akar engem. Érzem, hogy örökre itt lehetek nála, már nem kell sehova sem utaznom. Még pici vagyok, törékeny, elférek a kezében. Óv a széltől, kutyájától s mindentől mi árthat nekem. Ugrálhatok, bújhatok s kedvemre dorombolhatok neki. Mosolya, simogatása, és a szeretete boldoggá tesz. Álmos vagyok lányka, nem alszunk? Maga mellé tette ágyikómat. Együtt aludtunk el a sötét szobában. Hallom, hogy szuszog. A szeme csukva. Este nem játszunk. Majd ha felvirrad a nap, felkeltem!

Végre reggel! -Lány kelj fel, játszunk!- Még alszik…Eszek,  majd utána. Bebújtam mellé, hogy halljam ahogy szíve dobban. Ott akarok lenni mikor felébred. Kinyitotta szemét s első dolga volt, hogy megöleljen! Doromboltam neki, mire ő megint megölelt s tenyerében hordozva megmutatta a világot. Oly gyorsan elment az idő! Még mindig szeretem! Sőt most jobban! Lány nem hagylak el soha! Itt maradok veled, minden este együtt alszunk, sokat játszunk s azt eszem amit te! Este van. Megint elmegy valahova, remélem nem sokáig maradok egyedül a szobájában. Addig játszok kicsit.

Mi ez a magas dolog? Olyan mint egy fa,  csak laposabb. Felmászok rá. Ez dölöngél!!! Hogy megyek le?? Segíts,  segíts lány,  gyere haza! Nem tudok lemenni! Segítség! Le fogok esni! Jaj ez nagyon fájt! Szegény fejem, kemény ez a fa neki…Mozdulni sem bírok…Olyan jó itt a földön feküdni…Valami folyik az orromból…Valami piros…Kislány szédülök! Nagyon fáj! Hol vagy? Ölelj meg, esküszöm nem mászok fel többet sehova! Nem fogok semmit sem magamra dönteni! Gyere haza játszunk egy kicsit! Hallod? Haragszol rám?…. Esküszöm többet nem csinálok ilyet…Álmos vagyok….Azt hiszem alszom egy picit…Sötét van, nagyon sötét…Hiányzol…Szeretlek…Lány! Mi ez a fény? Ott fogsz várni engem? Ott fogunk játszani? Miért vagyok most ilyen könnyű? Lány, nagyon erős a fény! Te hol vagy? Miért látlak most olyan messzinek?? Ne menj el! Nem akarok egyedül a fénybe menni!! Fogj meg kérlek! Szoríts magadhoz veled akarok lenni!! Ők kicsodák? Miért mosolyognak? Szia lány szia! a mamáddal leszek! Gyere hamar te is! Hiányzol nekünk!”

A lány kezébe véve immár élettelen cicáját, kit Belle-nek hívott, könnybe lábatt szemekkel nézte, már nem mosolygott…

“Szia cicám, majd a nagymamáim és papáim vigyáznak rád odafent. Ígérem nem leszel egyedül, jó helyed lesz mellettük. Sajnálom, hogy nem vigyáztam rád jobban, hogy nem voltam jó gazdád. Köszönöm, hogy ezt a csodás hétvégét veled tölthettem kiscicám….Hiányozni fogsz, szeretlek….”

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?