Bolygóállapotok – Bolygó és emberfejlődés 7 szintje

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

   A bolygóállapotok – más néven planetáris inkarnációk – bolygónk és a hozzá tartozó lények évmilliárdok alatt lezajló állapotait mutatja be. Ennek leírása a spirituális irodalomban található, különösen a rózsakeresztesek, teozófusok és a szellemtudomány foglalkozik részletesen vele. De jelen van a vallási művekben, több ponton kapcsolható a mai tudomány felfedezéseihez. A bolygóállapotok 7 állapotát mutatja be a Föld (Naprendszer) és az emberi lény, valamint más lények fejlődésének. Ez sok millió évet ível át, és az első időszakok olyan állapotok voltak, amelyeket fizikai szemmel még nem lehetett volna érzékelni.
A téma annyira tág ismereteket ölel fel, hogy részletes bemutatása könyveket venne igénybe, ezért a kevésbé jártas olvasókra is gondolva, csak röviden, a leglényegesebb dolgokat említem meg. Mindezekhez további események kapcsolódnak, amelyeket későbbi cikkekben tárgyalunk. Ezért kérem az olvasók türelmét, a későbbiekben több oldalról közelítünk a témához

Bolygóállapotok

A bolygóállapotok pontosan 7 állapotot jelent, ezeket a Szaturnusz, Nap, Hold, Föld, Jupiter, Vénusz és Vulkán nevekkel jelöljük. Az első három a múlt – jelenleg a Föld állapotban vagyunk, amely két korszakra osztható – és az utolsó három a jövő. Ezek az ősi elnevezések részben megmaradtak napjaink neveiben is, amely a magyar nyelvben már kevéssé, de más nyelvekben még jobban észrevehető:

Szaturnusz – angol:Saturday (Saturn= Szaturnusz) – Szaturnusz nap – Szombat
Nap – angol: Sunday (Sun=Nap) – Nap nap – Vasárnap
Hold – angol: Monday (Moon=Hold) Hold nap – Hétfő
Föld 1. szakasz – francia: Mardi  – Mars nap – Kedd
Föld 2. szakasz – francia: Mecredi – Merkúr nap – Szerda
Jupiter – francia: Jeudi – Jupiter nap – Csütörtök
Vénusz – latin: dies Veneris – Vénusz nap – Péntek

A bolygóállapotok között szellemi állapotok vannak és minden egyes bolygóállapot egy-egy újabb inkarnáció. Az átmeneti állapotok is több millió év.

A 7 bolygóállapot (planetáris inkarnáció)

Sok-sok millió évvel ezelőttről indulunk, a Naprendszerünk keletkezése előtti időkből és az ugyanilyen távoli jövővel fejezzük be.

Ős-Szaturnusz: Az Ős-Szaturnusz anyaga még a levegőénél is ritkább, a kiterjedő hő állapotának felelt meg. Az Ős-Szaturnusz visszaverte a fényt, ezért belül sötét volt, csak a fejlődésének végefelé kezdett világosodni. Az Ős-Szaturnusz mindent visszasugárzott és visszatükrözött. Az ember fizikai teste itt jött létre, amely azonban hő állapotú volt, a későbbi fizikai ember csíráját hordozta magában. A későbbi érzékszervek alapjai rakódtak le. De nem voltak képesek önálló érzékelésre, más, magasabbrendű szellemi lények általuk érzékeltek. Ugyanezen szellemi lények irányítása alatt alakult az ember, akinek a tudatállapota a mélytranszhoz hasonló volt, mint amilyen a mai ásványok tudatszintje.

Ős-Nap: Ennek sűrűsége nagyjából megegyezik a mai levegő sűrűségével. Az Ős-Nap nem sugárzott vissza mindent, mint az Ős-Szaturnusz, hanem előbb áthatotta magát és aztán sugározta vissza, mert már rendelkezett étertesttel. Az Ős-Nap színek, hangok és illatok formájában sugározta vissza a kozmikus tér elemeit. Az Ős-napon az ember fizikai testét áthatotta az étertest és akkor már levegő sűrűségű lett. Átalakultak az Ős-Szaturnuszon kialakult érzékszervek és elkezdtek formálódni a növekedés, az anyagcsere és a szaporodás szervei. Az Ős-Napon levő emberi lények így ahhoz hasonló állapotban voltak, mint ma a növények.
Az Ős-Napon voltak lények, amelyek visszamaradtak a Szaturnuszi lét fejlődési fokán, ezek nem voltak képesek befogadni és visszaküldeni, ami a kozmikus térből beléjük áramlott. Mivel közvetlenül sugározták vissza az őket ért hatásokat és nem tudták saját fényüket kibocsátani, ezáltal sötét beékelődésekként jelentek meg az Ős-Napon. Ezek a beékelődések – a szaturnuszi maradványok – a mai napfoltok.

Ős-Hold: A Nap – a legfejlettebb szellemi lényekkel – kivált és állócsillaggá fejlődött, a visszamaradt rész pedig az Ős-Hold – amely a mai Föld és Hold előde, körülötte keringett. Az Ős-Hold úgy keringett a Nap körül, hogy egy kör folyamán csak egyszer fordult meg a saját tengelye körül, ezért mindig ugyanazon oldalával fordult a Nap felé. Amíg az Ős-Szaturnusz hőszerű, az Ős-Nap gázszerű, az Ős-Hold folyékony, pépszerű volt. A legkeményebb részei a növény-ásványi részek voltak.  Az Ős-Holdon az ember már rendelkezett asztráltesttel is, aminek következménye volt a képtudat, amelynek mai maradványa az álmok. Kifejlődött az idegrendszer kezdetleges formája.
Abban az időben még nem volt az embernek saját Én-je, ez a magasabb szellemi lényekkel együttműködött, körülbelül úgy, mint ma az állatok csoportlelke.

Föld: Azok a szubsztanciák és lények, amelyek használhatatlanok voltak, leváltak – az ő maradványuk a jelenlegi Hold – a többi visszamaradt és ők alkották a Föld-et. Mindez sok millió évvel ezelőtt történt – a régi lemuriai időkben – ezután fejlődtek ki a mai növények, állatok és emberek. A Föld bolygóállapota során érkezett az ember fizikai testéhez – az étertest és az asztráltest mellé – az Én. Ennek folyamatára, az ember mai kifejlődésére és az Én fejlődésére későbbi cikkekben részletesebben visszatérünk.
A Föld bolygóállapot két részre osztható: az egyiket a vérrel és a vérben levő vas megjelenésével – a Marssal való kapcsolatot jelezve – Mars-nak hívjuk, a másik korszak, amely egyre fügetlenebbé és szabaddá teszi az ember lelkét, a Merkúr.

A jövőbeli bolygóállapotokról röviden:

Jupiter: A távoli jövőben, a bolygó következő inkarnációs állapotában nem lesz ásványvilág, mert az ásványvilág erői növényi erőkké változnak. A Hold és a Föld egyesül. Az emberek pszichikai tudattal fognak rendelkezni, vagyis tudatos, éber állapotban érzékelik a képi (álom) tudatot. Látni fogják az aurát, és azt is, ami a másik ember lelkében él. Az ember éterteste olyan szintre fejlődik, mint jelenleg a fizikai teste van.

Vénusz: Nem lesz növényvilág, az átváltozott állatvilág mellett, a különböző fokokon álló, három emberi világ lesz. A Nap is egyesül a Földdel. A fejlődést akadályozó lények egy kozmikus testként lehasadnak, mint hajdanán a Hold. Az embernek ún. inspirációs tudatállapota lesz, amely által a lények természetébe tekinthet. Mintegy hangként fogja érzékelni mások lényét, mivel minden individualitásnak egy saját hangzása lesz. Az ember asztrálteste olyan szintre fejlődik, mint jelenleg a fizikai teste van.

Vulkán: A Vulkán inkarnációban az ember eléri a szellemi tudatot, vagyis nem csak azt érzékeli, ami a bolygón történik, hanem azt is, ami a körülötte levő kozmoszban. Az Én is eléri fejlődése legmagasabb fokát.

Az ember tudatállapotai az egyes bolygóállapotokban:

Szaturnusz: mélytransz tudatállapot – ásványi
Nap: alvástudat – növényi
Hold: képtudat (álom) – állati
Föld: nappali tudat – emberi
Jupiter: pszichikai tudat (éber képtudat)
Vénusz: inspirációs tudat (éber alvástudat)
Vulkán: szellemi tudat (egyetemes tudat)

Ha tetszett, lájkold, oszd meg és véleményezd!

A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.