Hogyan alkalmazkodott a magyar szőlő – bor ágazat a globális kihívásokhoz?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Sokan – elsősorban nem az ágazat szereplői – a magyar szőlő- és borágazatot a magyar mezőgazdaság sikerágazatának gondolják. A siker mindig relatív, attól függ az eredmény, hogy kihez vagy mihez történik a viszonyítás. Ha a globális kihívás a viszonyítási alap, akkor úgy illik, hogy a világ szőlő- és bortermeléséhez viszonyítsunk.

A világ szőlőtermelői régióiban három – hangsúlyában eltérő termelési és kereskedelmi irányzat figyelhető meg.

I. Tradicionális (európai) szőlőtermesztés és borászat

A szőlőtermesztés és borászat évszázados hagyományokon alapszik. A fajtahasználatot, a szőlészeti és borászati technológia elemeit szabályok és rendelkezések rögzítik. Egy-egy borvidék kevés tradicionális fajtát használ és általában egyedi, eredeti “terméket” állít elő.

Néhány európai borvidék fajtahasználatának és borászatának összefüggése:

  • Champagne borvidék – jellegzetes terméke:tradicionális vörösbor – fő szőlőfajták:Chardonnay, Pinot noir
  • Burgundia – burgundi vörösbor – Pinot noir, Gamay noir
  • Bordeaux – bordói vörösbor – Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Merlot
  • Cognac – borpárlat – Ugni blanc
  • Porto – portói vörösbor – Touriga National, Touriga Franco
  • Toscana – Chianti – Sangiovese
  • Valdobbiadene – habzóbor, frizzante – Prosecco
  • Tokaj – természetes csemegebor – Furmint, Hárslevelű

A szőlőültetvények a kultúrtáj szerves részét képezik (Dél-Tirol, Wachau, Rajna völgye, Toscana). Európában a borfogyasztás a gasztronómia és az általános kultúra része. A bor jelentős részét a vendéglátásban, illetve az otthoni étkezésekhez fogyasztják. A tradicionális borászat speciális területe a boutique vagy kézműves borászat, ahol a hagyomány fokozottan kerül hangsúlyozásra. A boutique borászatot a jómódú, igényes borfogyasztó réteg élteti.

II. Technológiai (iparosított) szőlőtermesztés és borászat

Elsősorban a déli félteke és Kalifornia szőlőtermő vidékeire jellemző gazdálkodási forma és kereskedelmi rendszer, ahol a tradíció szerepe jelentéktelen. A borok előállítói sem borvidéki, sem évjárati jellegzetességre nem törekednek. A tudomány és technika minden eredményét gyorsan alkalmazva a maximális nyereség elérése a cél.

Elsősorban világfajtákat (Chardonnay, Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Merlot, Syrah) termesztenek, melyek széles ökológiai amplitúdóval rendelkeznek, jól tűrik a gépesített termesztéstechnológiát, különösen a gépi szüretet (keményhéjú bogyó), boruk jellegzetes, amit az irányított erjesztés még hangsúlyosabbá tesz.A borok jó ár-érték arányt képviselnek, jelentős mennyiségben exportpiacokon kerülnek eladásra.

III. “Zöld”, környezetbarát szőlőtermesztés és borászat

Európa német nyelvterületű szőlőtermesztő tájain terjedt el ez a szőlőtermesztési és gondolkodási mód, de más országokban is mind gyakrabban találkozni ilyen próbálkozásokkal.

Európában a környezet és az emberi egészség felértékelődött. A legtöbb fogyasztó számára minden, ami ezt a szándékot mutatja, szimpatikussá vált. Ezért a szőlőtermesztők – és gyakran a borászok is – lemondanak bizonyos technológiai műveletekről (gyomirtás, programszerű növényvédelem) és okszerű termesztési eljárások alkalmazására törekednek (előrejelzés a növényvédelemben, biológiai növényvédelem, szervesanyag-gazdálkodás). A bormarketing alapja a táj, a környezet, a vidék védelme szaktudással, személyes részvétellel.

Hogyan alkalmazkodott a magyar szőlő- bor ágazat ezekhez a kihívásokhoz?

A tradícióhoz történő ragaszkodás, az egyedi, eredeti termék előállítása csak a Tokaji borvidékre jellemző. Kevés és főleg tradicionális fajtát használnak, egyedi, eredeti terméket állítanak elő (aszú, szamorodni). A többi borvidék össze-vissza termel világ- és regionális fajtákat, fehéret és vöröset, mindet csak olyan mennyiségben, amely a nemzetközi piac számára érdektelen. A magyar szőlő- és borágazat nem talált (keresett) olyan fajtát, amely Magyarországhoz köthető, pedig a Furmint fajta alkalmas lenne erre.

A környező és a távolabbi szőlőtermesztő tájakon jó példák vannak arra, hogy egy-egy fajta egy vagy több országhoz köthető:

  1. Svájc – Chasselas
  2. Ausztria – Zöldveltelini
  3. Németország – Rajnai rizling
  4. Új-Zéland – Sauvignon blanc
  5. Dél-Afrika – Pinotage
  6. Argentína – Malbec

A technológiai borászat Magyarországon a felaprózott birtok- és tulajdonviszonyok miatt nem terjedhet el. További gát a sok, kisebb, nagyon felületes, eltérő sor- és tőtávolságon termesztett fajta.

A zöld szőlőtermesztésben Magyarországon – elméletileg – komoly lehetőség lenne, ha:

  • – a rezisztencianemesítést nem hegyták volna abba: 1949-ben Európában elsőként Egerben kezdték meg a betegségellenállóbb fajták nemesítését. A nemesítők és a szakmai szakigazgatás felkészültségét mutatja ez a tény. Jellemző az elmúlt 20 év vezetőire a szűklátókörűség, aminek birtokában ezt a munkát abbahagyták, illetve a folytatást átengedték a szomszéd szőlőtermesztő országoknak.
  • – ha az oktatás és szaktanácsadás követte volna az európai tendenciákat. A szocializmusban  – ahol a Párt mindent megmondott és meghatározott – a szövetkezetek és állami gazdaságok saját szaktanácsadó szolgálata mellett feladathoz jutottak az egyetemi és kutatóintézeti szaktanácsadók is. Ma ennek nyomát is alig lehet találni.
  • – ha az ágazat “kitermelné” magából az olyan szakembereket, mint az elmúlt időszakban Dr. Lakatos András, Kosik István, Jászberényi József, stb. Ők az akkor lehetséges tömegtermelés optimális megoldásait dolgozták ki.

 Ki fogja a mai kor elvárásainak megfelelő sikeres, gazdaságos ágazatot létrehozni?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?