Főoldal » Lippai János (1606 – 1666)

Lippai János (1606 – 1666)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A XVI. és a XVII. században a gazdasági növények fajtái az egyes nagybirtokokon az általános érdeklődés körébe kerültek. Nyugat-Európában ekkor kezdődött a mezőgazdaság és ezzel párhuzamosan a kertészet lassú korszerűsödése. Ha ettől elmaradva is, de ennek bizonyos jelei már nálunk is mutatkoztak. A kertészeti növények fajtái egyre jelentősebb szerepet kaptak a hazai, főleg a főúri kertekben is.

 Ez az érdeklődés, valamint a Nyugat európai tudományos megfigyelések eredményei és a terjedő külföldi szakirodalom hatására Magyarországon is megjelent néhány olyan munka, melyeket mezőgazdaság történetünk korai emlékeként tarthatunk számon. Ezek közül jelentős Szikszai Fabricius Balázs Nomenclaturája, Méliusz Juhász Péter Herbariuma és Apáczai Csere János “Magyar Encyclopédia” című munkája. 

Lippai a nagytudású szerzetes jól látta a korszerűtlen gazdálkodás hátrányait. Ezért tartotta szükségesnek olyan gazdasági leíró munkák megírását, amelyek a korszerűbb gazdálkodást segíthették és egyben a célszerűbb, belterjesebb gazdálkodásra buzdíthatták korának gazdálkodóit. Erre az úttörő munkára vállalkozott Lippai. Műveinek megírásakor feltehetően igen sok nehézséggel kellett megküzdenie. Az elmaradt gazdálkodói szemlélettel szembe kellett szállnia, vállalnia kellett a különböző támadásokat, le kellett raknia a hazai szaknyelv alapjait. Munkásságát az utókor csak a legmagasabb fokon értékelheti.

Lippai János kertészeti irodalmából öt mű címét tudjuk. Ezekből csak két könyv az, amelyet ismerünk, a “Calendarium oeconomicum perpetuum” és a “Posoni kert.” Mindkét művét magyar nyelven írta.

Ismereteink szerint első munkája a “Calendarium oeconomicum perpetuum”, amelyet abban a korszakban írt, amikor az ország lakossága három részre szakadtan, csaknem állandó harcokban élt.

A Calendariumot a római korban írt naptárakhoz hasonlóan készítette, az egyes mezőgazdasági munkákat a hónapok rendjében sorolta fel. A reneszánsz korszak ezt felelevenítette és ennek egy kiváló, kései magyar példája Lippai Calendáriuma is. Művében havi részletezéssel, időrendi sorrendben írta le az egyes időszakokban esedékes gazdasági munkákat 62 oldalon 278 pontba foglalva. Részletesen ismertette a növénytermesztés-, gyümölcs-, zöldség, szőlőtermesztéssel kapcsolatos munkák sorrendiségét, a borkezelés időszerű teendőit. Ugyanezt tette az állattenyésztéssel kapcsolatos munkákra vonatkozóan is. Gondos útmutatást adott a szarvasmarhatartás, sertés-, ló-, juh- és baromfitenyésztésre, a méhek és halastavak gondozására, az állatok gyógyításához szükséges gyógyszerek készítésére. A várható időjárási viszonyokra is igyekezett tanácsot adni a különböző megfigyelések, szokások jelek alapján. 

Fő műve a “Posoni kert” címmel három kötetben jelent meg. Az első kötet a “Virágos kert” (Nagyszombat 1664), a második kötet a “Veteményes kert (Bécs 1664), a harmadik kötet a “Gyümölcsös kert” (Bécs 1667). E munkájában a pozsonyi érseki kert növényeit és az azokhoz kapcsolódó gyakorlati, termesztési munkálatokat írta le saját tapasztalatai alapján, fűszerezve azokat megjegyzéseivel, elemzéseivel.

A “Virágos kert”-című kötetben korhű képet kapunk a XVII. század dísz-kertjeinek beosztásáról és azok fenntartásáról, amelyet ábrákkal is jól szemléltetett. A kertben csaknem 150 dísznövény fajt ápoltak, gondoztak. Ezeket termesztési hasonlóságuk alapján csoportosítva mutatta be. Az egyes munkafolyamatokat nagy gonddal írta le.

A “Veteményes kert” című kötetben a zöldségtermesztés tudnivalóit taglalta. A konyhakerti növényeket szintén a termesztés módszereinek hasonlósága alapján csoportosította. Külön fejezetben foglalkozott a kertészeti magvetés és a hold változásainak összefüggéseivel. A magvetésen túl ismertette valamennyi zöldségfélének a gyakorlati munkáit. Hazánkban elsőként sorolta fel “Az vetemények ellenségei ellen való orvosságok” módját és ezzel megvetette a kertészeti növényvédelem alapjait. Ezen kívül foglalkozott a tartósítás kérdéseivel is. A gyógynövényekre vonatkozó fontos tudnivalókat is ebben _kötetben ismertette.

A “Posoni kert” a hazai kultúrtörténet és kertészettörténet igen értékes, egyedülálló emléke. Szakszempontból is, irodalmilag is kiváló alkotás. Csaknem két évszázadon át a magyar kertészet alapvető munkájának bizonyult.

Lippai János szakirodalmi munkái, ha korának művelődési viszonyait tekintjük valóságos mesterművek voltak. Azzal, hogy műveit magyar nyelven írta, nyelvünk ápolását, fejlesztését segítette, létrehozta a magyar kertészeti szaknyelvet. Sokoldalú tájékozottságának, nagyfokú műveltségének köszönhető, hogy munkáinak megírásában a külföldi tapasztalatokat és szakirodalmat is felhasználhatta, de ugyanakkor mások megállapításait csak kellő átértékeléssel vette át. Így teremtette meg az önálló hazai viszonyokra vonatkozó kertészettudományt. Nyomtatásban megjelent könyveivel nagyban hozzájárult a kertészeti ismeretek szélesebb körű hazai elterjesztéséhez. A magyar kertészet múltjának tanulmányozásához, a szakma fejlődéstörténetéhez nélkülözhetetlen alapot nyújtott.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?