Főoldal » BP Blick

BP Blick

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Egy megmagyarázhatatlan erő megállított, amikor épp átsuhantam az aluljáróban. Lehetne róla vitatkozni, hogy valójában mi volt ez: képmutatás, bűntudat vagy valami má? Mindegy. Kicsit féltem a hajléktalanoktól. Mivel rajtam és rajtuk kívül nem volt más a környéken. Épp felléptem az első lépcsőfokra, amikor szó szerint szinte visszarántottak. Kétségbeesetten elkezdtem matatni a pénztárcámban. Vagy nevetségesen kis címleteket találtam vagy egy „magamfajtának“ túlontúl nagyot, ami az adakozást illeti. Gyorsan döntöttem: áldozat. (Tulajdonképpen kinek és miért?)Tragika lennék ezért? Nem hiszem. Megragadtam a bankjegyet és az alvó hajléktalan felé lépkedtem bátortalanul.

     Nem akartam csak úgy letenni a pénzt. Túl sok, hogy csak úgy más elvigye. Nem mindegy? Talált pénz, a hajléktalanok meg mind egyformák… Nem. Valamiért pont ez az egy szerencsétlen érdekelt. Pont őt szúrtam ki magamnak, noha az egész alakból szinte semmit se láttam, úgy beburkolózott a rongyokba.

     Szólongattam: semmi. Lábbal megpiszkáltam: ez elég nagy bénaság volt részemről. Mindenesetre semmi reakció. Majd jött a varázsszó: szeretnék pénzt adni. Semmi. Pedig erre gondoltam tuti felkapja a fejét. De nem. Továbbra is kitartóan szólongattam. Mi a fene ütött belém? Hiszen nem volt jogom megzavarni az álmát, ő nem kért semmit. Valamiért betegesen vonzódok az elveszett ügyekhez…

       Nem láttam az arcát, nem láttam belőle semmit. Makacsnak bizonyultam, mert hirtelen megfordult. Nagyon fiatal arca volt. Meglepődtem. Kinyitotta a szemét, ezen mégjobban meglepődtem. Nagyon riadt volt. Farkasszemet néztünk. Pörgött a relatív idő. Nem is tudta hirtelen, hogy mit kezdjen a pénzzel. Pláne mit mondjon. Csak bámultuk egymást, ezen nem tudom melyikünk lepődött meg jobban. Ott volt a szemében minden: az élete, a fájdalma, a hányattatásai, a rettegés, a lemondás, a bizonytalanság, a miértek… A szkeptikus olvasó erre mondaná, hogy persze meg a másnaposság…

      Majd megszakadt, lepergett a szubjektív idő, vége a mozinak. Elkezdtem mentegetőzni, hogy nem akartam zavarni. Borultak a szerepek.

      Becsukta a szemét, visszafordult aludni. Most már nyugodt szívvel indultam tovább. És nem, akkor már nem féltem. Utólag azt mondom, annyira kifejező szeme volt, hogy bűn volt nem lefényképezni. Na ez is bénaság, de nem tehetek róla.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?