Főoldal » Csemege

Csemege

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.





DARVASI LÁSZLÓ


ÍGY ÍRTOK TI


Esterházy Péter
vasárnapi naplójából
 
Álmomban prímszám voltam, és ebet vettem magamnak – illetve famíliámnak, amely család ágas-bogas, sokan vagyunk, szerintem elegen, reggelenként nézem is õket, mint bécsi testõrhuszár a fényes gombjait,
  Bovaryné,
  én,
  édesapám, édesanyám,
  megint csak én,
  nõm, mint kinek én, mit is tagadjam, fényes hímje is vagyok,
  illetve az utódok, akik már kiröpültek,


a legkisebbnek, a dobosnak, valami katalán jogdíjból vettem összkomfortot, hogy lássa, nemcsak a szigor, de a szeretet is nagy bennem.
  És most lesz egy kutyám is.
 
?
Nõm sikolt, s bár ez énnekem száncsengõ csilingelése, de most az ágyból azt is hallom, édesapátok – én, én, én! – megõrült, kutyát akar venni! G. ily röviden telefonkagylóba gazdag és eredményes életében még nem beszélt, a gyerekek fél óra alatt a lakásban, megjegyzendõ: legjobb szervezõerõ a rémület, mindazonáltal Zsozsó leányom szemében szürke, fürkészõ fény, figyelme tárgya én magam lennék.
  Nem, nem, a világnak nem kell összeomolni, édeseim, maradjunk meg egymás számára kalandnak!
  Viszont ez mégsem népszavazás, végsõ érvem ez, s már megyek is.
 
?
Kosztolányinak lehetett pacsirtája?!
  Tandorinak lehet verebe?!
  Pomogátsnak macskája?!
  A Záray-Vámosi házaspárnak majma?!
  In concreto akkor nekem miért ne lehetne kutyám?!
 
?
Fölkészülni a nemtelen, s nem is implicit támadásokra, hogy nem puli vagy magyar vizsla, ha már eb. Mikor a tepertõ el akarja mondani, hogyan kell ívelnie egy sült kolbásznak. Magyar Nemzet-vezércikk, hogy kóser tacskót pisiltetek a Filatori-gát virágos szõnyegére.
  Látom, ahogy rám gondolnak, ökölbe szorul a kezük.
  Mást nem tehetvén, iskolás szeretettel kérdezem, lehet-e ökölbe szorított kézzel írni?
 
?
Latinul ugat, magyarázza az állatkereskedõ.
  És németül harap, teszi hozzá.
  Olaszul tud?
  Si, Maestro, olaszul a farkát csóválja.
  És magyarul mit csinál?
  Magyarul rág.
  Hogyan szarik?, kérdezem, mert nemcsak tisztelem a részletek hatalmát, de tettem is egyet s mást avégett, hogy a rész egésznek tűnjön, s az egész viszont résznek, egyébként, akinek inge, nyugodtan vegye magára, aztán majd Forgács Zsuzsa úgyis letépi róla. 
  A kutya hatalmasakat szarik, de célirányos idomítás esetén a szomszédban csinálja, így a kereskedõ, ki egyre antipatikusabb.
  Ó nem, horribile dictu, mi a szomszédba nem szarunk, tiltakozom kelletlenül.
  A száz darab kutyaszarszedõ zacskó grátisz.
  Tolvaj, zöld gyöpünkön settenkedõ ellenforradalmár?, kérdem még.
  Az állatkereskedõ a homlokát vakarja, az ilyen kutyákat valóban gyakran ellopják, uram.
  A számlát küldje a Magvetõbe Morcsányi Gézának!
 
?
Miközben feszül a póráz, rám tör valami hűvös, rossz érzés, s aztán a fölismerés, két napja nem kaptam egyetlen olasz díjat sem.
 
?
A neved Umberto, mondom.
  Okosan, már-már bölcsen néz rám, végtére is az én kutyám.
  Ülsz.
  Ül.
  Feküdj.
  Fekszik.
  Fogd meg!
  Körbefürkész, kit vagy mit kellene megfogni.
  Üres az utca, mint Hajnóczy után az italbolt.
  Figyelj, eb, az üres az nem a semmi. Az üresben is van valami, hacsak nem az üresség maga, és akkor neked az üresben éppen az ürességet kell megragadnod.
Érted?
  A kutya bizonytalanul bólint, majd ügyes mozdulattal enfarkába harap.
 
?
Atlétában Mészöly,
  bajuszban a megboldogult Határ Gyõzõ,
  cabrióban Földényi Laci,
  de rollerben mégis a Kornis a legjobb.
  Már az óvodában is mindig elvették tõle gonosz kis társai. És amíg õ bömbölt keservesen, körbeadták.
 
?
Ha választani kellene a nõi lélek és a nõi test között, akkor, jól van, nem is ez, hanem amikor a kommunista elvtársnõk szopnak, vagy amikor a budai hölgyek szopnak. Jó, egy elvtársnõ parancsra is, elnézek az aranygaluskás tál fölött, orromban még a fõtt húshoz kent torma illata, és lustán arra gondolok, a második kerületben legfeljebb udvarlás után szopathat az ember. Egyébként pedig érje csak szó a ház elejét, szopnak a férfiak is. Amikor édesanyám leküldte édesapámat pelenkát venni. Húsz év múlva jött vissza, de, pelenka, az volt nála! 
 
?
Kertésznek van Nobel-díja, ez jó.
  Csoórinak van nappali Holdja, jó, illetve nem jó, de van neki.
  Krasznahorkaiból forgatták a leghosszabb filmet.
  Nádas feltámadt – kis irigység horgad bennem, de legyűröm – ergo: halhatatlan.
  De a legtöbben mégis csak engem értenek félre.  
 
?
Délelõtt dolgozom, a francba avval, aki ilyenkor hívni merészel. Éppen azt a mondatot rovom le:
  “Õsz hajú, sármos édesapám, én!, én!, én!, vásárolt magának egy hűséges, bölcs kutyát”,
  az eb a papírra bámul.
  Szép mondat?, kérdem.
  Bólintva csorgatja nyálát a kéziratra.
  Majd úgy vélik, vérrel, verejtékkel írtam, a kéziratot borítékba lököm, lezárom. Siessetek, kurírok.
 
?
G. szól be, te, Péter, azt írja a Nõk Lapja, Hogy Kornis Mityu holnap átszáll Budapest fölött.
  Repülõvel?
  Azt írják, kurziválva!, rollerrel. Megtalálta a lelkében, tárgyiasította, és most megbocsát mindenkinek, aki látni fogja õt a szürke, antiszemita Budapest fölött.
 
?
Rávenni Gothárt, filmesítse meg a Harmoniát. Kétezer szereplõ, de Gothár megoldja. Szabó Istvánnak meg nem adom oda, a Javított kiadást, szerintem õ nem oldja meg.
 
?
Amirõl nem lehet beszélni, arról nem én beszélek.
 
?
Signore Esterházy, 
  Ön elnyerte az Olasz Kutyákért Egyesület Irodalmi Tagozatának díját, szívbõl gratulálunk!
  Nápoly mellett a jelenleg is működõ Vezúv tövében áll egy gyönyörű alkotóház, hat hónapra lehet kosztot, kvártélyt igényelni, egy özvegy grófnõ igazgatja a birtokot, kedveli a lávaköves vacsorákat, a szauna nyolcvanfokos, a masszázs szicíliai, és esténként olvasni lehet a környék irodalombarát vulkántűzoltóinak.
  Hogy kutyámat, legjobb barátomat lehet-e vinni?
  G. lesüti a szemét, így is milyen szép, gondolom váratlanul, és mégis azt mondja, nem, kutyát nem vihetünk, Péter.
  A díjat utalják, itthon maradunk!
 
?
Umberto egy könyvet rág önfeledten, jó, az önfeledtség is lehet erény, ha nincs túl közel a szívhez, Umberto voltaképpen péppé ette már a könyvet, Gutenberg itt, ennél a jelenetnél kapna szívrohamot, cafatok és nyálas fecnik maradtak belõle, abból a könyvbõl. “Egy nõ”, ez a címe.
  Schöpflin szigorával nézem a kutyát:
  Umberto, miért az enyémet?!
  Ebem sunyin kushad.
  Eb, te megetted a feleségemet!
  Már nyüszít.
  Umberto, nem megengedve, de feltételezve, ha már rágni van kedved, akkor, miért nem inkább Nádast?
 
?
Ebem kutyában és ugatásban gondolkodik, bár, mint ahogy tapasztalom, a vonyítás sem idegen tõle.
 
?
Hétfõn reggel
  Kócos fürtjeimet hajnali szél igazgatja, félelem nem,
  aki engem félni látott, orvos lehetett legfönnebb vagy egy régi csillaghegyi balhátvéd,
  háziköpenyemben ballagok elõ, a kapu elõtt a szomszédom áll, egyik kezében kereplõ, a másikban nemzeti zászló.
  Napsugaras jó reggelt kívánok, szólok piarista jólneveltséggel.
  Már akinek napsugaras, így a szomszéd, és igencsak lengeti a zászlót. Kutyája a kertembe szart, szól aztán a szemöldöke két szénceruza föstését a homlokán haragosan összetolva.
  Nekem nincs kutyám, mondom, s vakarom a kutya buksiját, ki a lábam mellõl figyel, s liheg.
  Akkor ez kinek a kutyája?!, ordítja erre õ.
  Elszáll fölöttünk egy megzavart feketerigó, szeretem az ilyen fémes, tétova reggeli csöndeket.
  A népé, szólok hűvösen.
  Hogyhogy a népé?! Miféle népé?!
  A magyaroké, mondom, és, ultima ratio, behajtom szomszédom taknyos orra elõtt az ajtót.
 
  forrás: Élet és Irodalom
52. évfolyam, 15. szám


 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?