Főoldal » Karinthy kávéházai és a hálózatok

Karinthy kávéházai és a hálózatok

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A budai kávéházak közül az egyik leghíresebb a mai Bartók Béla út és Bercsényi utca sarkán álló Hadik kávéház volt. A Szatyor néven is ismert hely (Karinthy a beltér gyékényborítására utalva egy szatyorhoz hasonlította) sok kávéházzal ellentétben – ahol csak zene szólt – tánctérrel, sőt biliárdasztallal is marasztalta a vendégeit.  A prominens társaságban időnként megfordult Móricz Zsigmond, Vaszary Gábor feleségével, a kor ünnepelt színésznőjével, Muráti Lilivel, vagy a szintén színésznő Turay Ida író férjével, Békeffy Istvánnal. Déry Tibor Ítélet nincs (1968) című regényében említi a helyet, benne Karinthyék „foglalt páholyát” és feleségét, a vonzó Böhm Aranka (és kettejük) tisztázatlan viszonyát is, amely pletykaként terjedt szét az egész városban:

„A Hadik kávéház foglalt páholya számomra egy trópikus sziget volt Pest úgy ahogy ismert hullámverésében: bennszülöttei s vissza-visszatérő átutazói egy külön nyelvjárást beszéltek, amelynek szókincse és szóhasználata, ha jól odafigyelt az ember, némileg hasonlított a civil világ köznyelvére, észjárásuk is a köznapi gondolatfűzésre, de játékaik egy szabad akaratból meghosszabbított gyermekkort folytattak, a páholy erotikája éjszakai álmaimat. […] Amikor […] először léptem át a Hadik kávéház küszöbét […] K. is ott volt a kávéházban, de ha jól emlékszem, biliárdozott. […] Sorjában mindenkinek bemutatkoztam, de hogy a sok nő közül kit hogyan hívnak, s hogy melyik milyen arcot visel, s a bevetődő férfiak közül kinek a felesége, az csak sokára, többszöri látogatás után rendeződött el emlékezetemben. Első, összefoglaló benyomásom valamennyiről az volt, hogy jelentéktelenek, alacsony termetűek s kövérkések, pusmogó kis bokrok a sudár Aranka körül. […] A Hadik kávéház azért is vonzott a későbbiek során, mert az eltunyult városban, bár csak egy kávéháznyi páholy területén s kizárólagos beltenyészetben, s – ne feledjem! – csak a magam mulattatására azzal az eleven szellemi nyüzsgéssel kínált, amely távolról a XVIII. századi francia irodalmi szalonokra emlékeztetett, kicsinyesebb pesti méretekben persze. Törzsvendégei ugyan, kik majd minden délutánukat öt és hét óra között K.-ék páholyszalonjában töltötték, középszintű pesti polgárasszonyok s azok férjei voltak, egy futballbíró (Klug Frigyes), egy pesti bank cégvezetője, egy papírkereskedő, még egy kereskedő, egy orvos, egy olimpiai aranyérmes kardvívó bajnok stb., kik többnyire csak feleségük vagy szeretőjük uszályában sodródtak be a páholyba s K. barátságába, de alig múlt el nap, hogy egy-egy jelentősebb vagy ismertebb író is ne látogatott volna el közéjük: hol Kosztolányi tűnt fel a kávéházban, hol a Debrecenből fellátogató Nagy Zoltán, Hunyady Sándor, Tóth Árpád, Surányi Miklós, Turcsányi Elek, mindegyikük ritkán, de összességükben nagyot emelve a páholy szintjén. Nem irodalmi problémák megoldására gyűltek össze, hanem játékra, pletykára, malackodásra, K.-hoz fűződő barátságuk ürügyén, valójában Aranka és barátnői kedvéért.”

Böhm Aranka színésznő lévén sokaknak volt múzsája, még Ady is írt hozzá verset A vállad, a vállad címmel.

1934-ben Karinthyék átköltöztek Pestről Budára, a Hadik kávéházból a Centrálba, melyet nem hivatalosan Központi kávéházként is emlegettek. Ez a hely a századforduló jelentős szellemi központjának számított, itt volt törzsasztala a modern magyar irodalom két meghatározó folyóiratának, a Nyugat előfutárának, a Hétnek, majd magának a Nyugat folyóirat munkatársainak is. Innen indult útjára Krúdy, Schöpflin Aladár, Ignotus Pál, Babits — a Nyugat-asztal élénk drukkolásától kísérve — itt kérte meg a későbbi írónő, Török Sophie kezét, és Karinthy is 1938-ig minden nap itt ült és alkotott szokásos kirakati helyén, és ebben a kávéházban érzékelte először az agyában zakatoló vonatok kérlelhetetlen zúgását. Ez utóbbiból született a nagy sikerű Utazás a koponyám körül, amelynek kezdősoraiban pontosan meg is jelenik a Centrál.

A legendás pesti vicc terjedési sebességének mérése is ide kötődik: Devecseri Gábor írta le a következő történetet: „Egy alkalommal visszazarándokolt a Hadikba, egy kísérlet kedvéért: Elhatároztam – mondta – hogy megmérem a vicc budapesti terjedési sebességét. Kigondoltam és elmondtam a Hadikban egy viccet (“Kérlek – szól Arisztid -, sürgönyt kaptam, hogy unokám született; de nem írták meg, hogy fiú vagy lány; és most nem tudom, nagypapa vagyok-e vagy nagymama.”) és átmentem másfél órával később a Centrálba. Ott már nekem mesélték.” Így mérték meg hát ketten, hogy a pesti vicc terjedési sebessége úgy másfél óra.

Ahogy az agyi tevékenységek megfigyelésének az Utazás a koponyám körül, a pszí- valamint tudatalattival kapcsolatos kutatásoknak az ezt a művet megelőző Mennyei riport a lélegzetelállító hírnöke, úgy Karinthy a ma népszerű hálózatkutatásnak is szolgál példamutatással. Braun Tibor (az MTA doktora) figyelt fel Karinthy pionír gondolataira, melyek Milgram „kicsi a világ” effektusát, azaz a két véletlenszerűen kiválasztott ember közt is fellelhető, maximum hét elemből álló lánc tényét már 1929-ben leírják a Minden másképpen van című tárcagyűjteményének Láncszemek című fejezetében. A műben egy úr fogadást ajánl, miszerint bárkit megnevezhetnek neki a Földön, Milgramnél merészebben Ő legföljebb öt más egyénen keresztül, kik közül az egyik neki személyes ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupa közvetlen ismeretség alapon. A társaság a végeredményre rendkívül kíváncsian ki is jelölt egy személyt:

„- hát kérem, mondjuk… mondjuk, Lagerlöff Zelma.

– Lagerlöff Zelma […] mi sem könnyebb ennél.[…] Hát kérem, Lagerlöff Zelma, mint a Nobel-díj nyertese, nyilván személyesen ismeri Gusztáv svéd királyt, hiszen az adta át neki a díjat, az előírás szerint. Márpedig Gusztáv svéd király szenvedélyes teniszjátékos, részt vesz a nemzetközi nagyversenyeken is, játszott Kehrlinggel, akit kétségkívül kegyel és jól ismer, Kehrlinget pedig én magam (barátunk szintén erős teniszjátékos) nagyon jól ismerem. Íme a lánc, – csak két láncszem kellett hozzá a maximális öt pontból, ami természetes is, hiszen a világ nagyhírű és népszerű embereihez könnyebb kapcsolatot találni, mint a jelentéktelenséghez, lévén előbbieknek rengeteg ismerőse. Tessék nehezebb feladatot adni.”

A nehezebb feladatot — egy szegecselőmunkás a Ford műveknél Amerikában — a történet szerint maga Karinthy vállalta, és négy láncszemből meg is oldotta:

„A munkás ismeri műhelyfőnökét, műhelyfőnöke magát Fordot, Ford jóban van a Hearst-lapok vezérigazgatójával, a Hearst-lapok vezérigazgatójával tavaly alaposan összeismerkedett Pásztor Árpád úr, aki nekem nemcsak ismerősöm, de tudtommal kitűnő barátom – csak egy szavamba kerül, hogy sürgönyözzön a vezérigazgatónak, hogy szóljon Fordnak, hogy Ford szóljon a műhelyfőnöknek, hogy a szögecselő munkás sürgősen szögecseljen nekem össze egy autót, éppen szükségem lenne rá.”

Ezzel a játékkal bizonyította Karinthy jóval Milgram előtt, hogy soha nem kell hétnél több láncszem ahhoz, hogy a földkerekség bármelyik lakosával, csupa személyes ismeretség révén, összeköttetésbe kerüljön egy másik véletlenszerűen kiválasztott egyén.



 

A Hadik kávéház

hivatkozások:

http://www.demokrata.hu/heti-hir/veraram-anno%E2%80%A6

http://kavehazsirato.gportal.hu/gindex.php?pg=4990978&nid=970861

http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2006/tv0605/demeter.html

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?