Főoldal » Bölcsészettudomány » Krisztus, a szellemi lény

Krisztus, a szellemi lény

  Amikor a Föld, s rajta az emberiség fejlődése elért azon pontjára, hogy elszakadt az ősi szellemiségtől és az ego hatalma erősebbé vált, mint valaha, egy szellemi erőnek kellett megjelennie a világtörténelem színpadán, hogy a helyes irányba vigye a fejlődést. Ez a szellemi lény, a Krisztus volt. A Krisztus, mint magának a Szellem-nek a képviselője egy fizikai emberi testben jelent meg, akit Jézusnak hívtak. Az az entitás, aki Jézus volt, életének harmincadik életévében elhagyta a testét és átadta annak a szellemi lénynek, akit Krisztusnak nevezünk.

Az itt elmondottak könnyebb megértéséhez érdemes elolvasni az egyik előző
cikket: Az emberi tudat fejlődése az ókortól napjainkig.

Krisztus, a szellemi lény, a földi Jézus testében jelent meg és élt abban csaknem 3 évig, majd a keresztrefeszítés után a Föld szellemévé lett.

Ez az a szellemi tény, amelyet a ma erőteljesen jelenlevő materialista áramlatok semmissé akarnak tenni azáltal, hogy csak egy ember Jézus képét vetítik elénk. Ezzel éppen a világtörténelem legnagyobb jelentőségű eseményétől fosztják meg az emberiséget. Ugyanis a Krisztus által a legfelsőbb szellem vált emberré, lemondva minden hatalmáról, azért, hogy megtapasztalja azt, amit egy átlagos ember és egyben megmutassa a visszafelé, a szellemhez vezető utat. Ezzel pedig egy hatalmas, lelket felemelő érzés kel az emberben, mert az Abszolútum annyira szereti az emberi lényt, hogy saját maga egy részét áldozta fel annak felébredéséért.

Ahhoz, hogy a Krisztus lény megjelenésének, tanításának és kereszthalálának egészét megértsük, kevés egy rövid olvasmány. Mindenkinek ajánlom Emil Bock csodálatos könyvét, A három év című művet, amely mélyen beavat a Krisztus szellemi lényének misztériumaiba.
A könyvet innen lehet letölteni, vagy elolvasni:
Emil Bock: A három év

Krisztus, mint a legfelsőbb szellem képviselője, fokozatosan egyesült a fizikai testtel és vált egyre emberibbé. Míg először csodaszerű események létrehozására volt képes szellemi erejével, később – ahogyan elengedte isteni képességeit, hogy olyanná váljon, mint egy átlagos halandó – küldetése végére odaadta minden szellemi hatalmát. A kereszten már teljesen olyan volt, mint egy egyszerű ember. A keresztben válik nyilvánvalóvá a fizikai emberi test sorsának titka.
A következő sorok a fentebb említett műből származnak:

„Az ember egész földi sorsa abból származik, hogy fizikai teste van. Ez az a kereszt, amit meg kell tanulnia felvenni. Az embernek, aki a makrokozmoszból jön, először inkarnálódnia kell, egyre mélyebbre bele kell szállnia fizikai teste szűk, mikrokozmikus világába. Itt a magányosság összes megpróbáltatásain keresztül kifejleszti személyes lényét. Csak amikor már maradéktalanul birtokba vette fizikai testiségét, akkor szabadulhat meg ismét testhezkötöttségétől, és nőhet bele újra – akár a saját magán való belső munkálkodás révén, akár halála folytán – a makrokozmosz és a szellem személy feletti szféráiba.”

Az ember halhatatlan szellemi lény. Fizikai köntösét, azaz testét elveszítheti ugyan, de ez mit sem von le valódi lényéből, amely felette áll a fizikai anyagnak. Az ember valódi önmaga energia, amelynek egyik megjelenési formája a fizikai test. Az anyag azonban alá van vetve a szellem törvényeinek. További részletek a műből:

„Az idők közepéig tulajdonképpen az istenek segítsége nélkül mentek át az emberek a születésen és a halálon, mert az isteneknek nem volt tapasztalatuk a halálról. Ebből adódott, hogy a halál egyre nagyobb hatalmat nyert az embereken. Egyszer aztán történnie kellett valaminek, ami meghozta az embereknek a halálon való átmenetelüknél az isteni segítséget. Ez Krisztus halála által történt meg. A világfejlődés közepén egy isteni lény emberi módon ment át az életen és a halálon és ezzel elvitte az isteneknek az emberi halál tapasztalatát, az embereknek pedig isteni erőt hozott, ami segítségükre van a halálnál.
…A húsvéti misztérium megértése révén el fogunk jutni oda, hogy átértékeljük azt a tényt, hogy földi testben kell éljünk és meg kell halnunk. Ha a feltámadott Krisztus erejével megyünk át a születésen és a halálon, akkor részt veszünk egy olyan szellemiség kivívásában és megalapításában, ami nem absztrakt és túlvilági, hanem gyökeret tud verni a földi létben és hatással tud lenni annak tényeire.”

Az a szeretet amely még csak a családnak, rokonoknak szól, vagyis a „vérségi”, csak a kezdet volt. Az igazi szeretet akkor jelent meg, amikor az ember szabad akaratából, annak szívében jelent meg, és bárkire vonatkozhatott, minden kapcsolattól függetlenül. A Krisztus lény túllépett minden különbözőségen, szokáson és elváráson. Azt mutatta meg életével, hogy minden Egy.
Néhány további részlet Emil Bock művéből:

„A Föld, amely halálán van, mert abban a veszélyben forog, hogy teljesen elveszti kapcsolatát az éggel, orvosságot kapott. Fölvette magába Krisztus testét és vérét. Ezek voltak az első olyan földi, anyagi alkotórészek, amelyeket teljesen áthatott a szellem. Csíráját képezik egy új anyagnak, amin átvilágít a szellem.
… Az egész világmindenség közvetlenül részesül abban, ami a kereszten és a sírnál történik.
…Föld planétánk kozmikus úrvacsorája nagypénteken és nagyszombaton történik, a húsvéti győzelem teljes kivívása előtt. Ezért a Názáreti-Jézusnak, az embernek valódi fizikai teste, és valódi, fizikai vére volt az az orvosság, amit a Föld magába fogadott.
…Aritmátiai József sírjában semmiféle test nem volt, amikor húsvét reggelén Péter és János leszállt a sötét üregbe. Az üres sír a következőket jelenti: Ne Jézust, az embert tekintsétek. Nem egy nagy, szent ember sírjánál álltok, Krisztusra nézzetek, aki kozmikus, isteni lény. Az ő sírja nem Aritmátiai József sírkamrája, hanem az egész Föld.
…A húsvéti győzelemnek az a jelentősége, hogy ezentúl mindenben, ami földi, feragyoghat Krisztus fényéből szőtt, szellemi testisége. A kenyér és a bor, mint Krisztus valódi teste és valódi vére, a húsvéti győzelem által kivívott új élet orvosságai. Általuk járja át a világot a szellemi homeopátia, melynek a Krisztushoz kapcsolódó emberek a hordozói.”

A Krisztus – aki egyben a Napszellem – személyes földi jelenléte végén, azaz a fizikai test halálakor, annak vérével együtt beleáramlott a Földbe. Így a Nap szellemi fényével sugározta be a Földet és azóta immár a Föld szelleme is.
Minden egyes ember ennek a világszellemnek része, és benne is képes teljes fénnyel felragyogni a napcsillag világossága, amikor saját magában megéli ennek az eseménynek a csodálatos valóságát.

Közvetlenül kapcsolódó témák:

Krisztus a Napisten és Jézus
Az igazi Krisztus

Az egyéniség jelentősége a karácsonyi-húsvéti misztériumban

Ha tetszett, lájkold, oszd meg és véleményezd!

A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!