Messze még

Tegnap szerencsésen lement az előadásom az Információ-konferencia keretén belül a Nyíregyházi Főiskolán: Louis Beamnek és az amerikai szélsőjobbnak a ’80-as évek derekán a virtuális térben megtett első lépéseiről szólóan. Szándékaim szerint azt kívántam többek között érzékeltetni, hogy ezek a lépések nem kimondottan egy 10 hónapos emberpalánta botladozásaira emlékeztettek: keményen, férfiasan döngő bakancstalpak célirányos masírozása hallatszik hozzánk mintegy harminc év távolából.

Kiváló ürügyet kínál az előadás egy sétát tenni a magyarországi jobboldali radikalizmus legújabb hajtásának háza, jobban mondva, honlapja táján, megnézendő, hogy a periodikus magyar feltámadás, a permanens eljövetelben lévő szebb jövő hívői, igénylői számíthatnak -e mostanában valamiféle forradalmi áttörésre szellemi igényeik nem középiskolás fokon való kielégítését illetően. Nos, a rövid túrát követően kialakult első benyomásom, hogy a Magyar Hajnal honlapjának egyelőre nem igazán sikerült áttörést elérni, azaz meghaladni a kuruc.info intellektuális nívóját, de valószínűleg ez nem is volt egy abszolválandó feladat, hiszen láthatóan a Hajnal-körösök is a helyes és mindössze egy kiadós ölelésre vágyó gárdista fiúkat, lányokat

jelölték meg a maguk elsődleges olvasói célcsoportjukként. Szintemelésnek egyelőre még bátortalan próbálkozás formájában sem láthatjuk nyomát, az alapvető stílust a kurucok cigányozós-zsidózós-buzizós nyelvezete képviseli. Egyes mesterfogások is közvetlenül a kurucinfo oldaláról lettek átmásolva, lásd pl. az impresszumot- Casting: Dominique Strauss-Kahn. A humorfronton viszont egyértelmű, hogy vereségre állnak Haugwitzékkal szemben: A Magyar Hajnal programja címmel közzétett fröccsenetük sótalanságával és hervadt kliséivel hangolja- hát nem éppen harcra a potenciális támogatókat.

Amit a honlap újdonságként produkálni képes, azt nyugodtan lehetne hajnalhasadásként aposztrofálni, lévén, hogy az oldal egyik (külön menüpont alatt realizálódó) küldetését az immár a degenerált renegátok szégyenpadján helyet foglaló Jobbik és Vona Gábor csúfságolása jelenti. (Ami azt illeti, ezt művelhetnék egy kicsit radikálisabban is, rámutatva például, hogy Vonát minapi, Törökországban elmondott szavaiért 1699 előtt bizonyosan nyársra vonták volna, törökösség fennforgása okán.)

Egy szó, mint száz, ha a hazai nemzeti radikalizmus értelmiségi szárnyának képviselője lennék (de nem lennék), szellemi horizontom tágítgatását biztos, hogy nem a Magyar Hajnal honlapjának látogatása révén oldanám meg: korán van még ahhoz, az éjszakák télen nehezen akarnak véget érni.