New York, I Love You – Je t’aime

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Nem tudom, hogy hivalatosan is megerősítették-e az alkotók, de azt hiszem elmondható, hogy a New York szeretők szkeccsfilmje folytatása a párizsi változatnak.

A szerkezet hasonló; rövid történetek a városokról, a városokban. A Párizs, szeretlek  epizódjait mind külön-külön rendezők jegyzik, vannak köztük ismertebbek, és kevésbé ismertek is. A new york-i változat részeit is különböző alkotók nevéhez kapcsolódik, azonban itt a részek között itt-ott felfedezhető összefüggés, a történetek sok helyen összekapcsolódnak, és ezek sokszor ugyanahhoz a rendezőhöz köthetők.

Ezek a kapcsolódások nem feltétlenül sikerültek – a Párizs, szeretlek történetei (legalábbis nagy részük) önmagukban is megállják a helyüket, kerek egészek, amikben megvan az a kis szelet, amit az adott rendező meg akart mutatni a városból. A szálak nem érnek össze- kivéve a film végén egy pár perces montázsban, ami viszont szerintem egy kicsit már kiválik a film egészéből, mintha egyfajta bonus track lenne – fikcióbb mint eddig, hiszen a szálak akár össze is érhetnek, de miért lenne ez biztos?
Pont ezért volt nekem kicsit erőltetett a sok szükségszerű összekapcsolódás a másik filmben. Talán az a pár epizód volt a legerősebb, ami nem akart sehova kapcsolódni. Ilyen például az idős házaspár, vagy az operaénekesnő története. Az összefutó szálakkal az a bajom, hogy így sokszor megszűntek külön szálnak lenni – a taxis epizódok nem, vagy alig van értelmük egymást nélkül, azonban egymással sem alkotnak igazán koherens egészet.
Mintha valahol félúton lenne a Párizs, szeretlekhez hasonló “hagyományos” szkeccsfilm, és sok szálon, de egy irányba futó történetek között – amilyen például az Ütközések, illetve Inárritu filmjei (Korcs szerelmek, 21 gramm, Bábel), ahol talán először jelent meg ez a fajta szerkesztési mód.

A film nagy része HD-re forgott, ami egy-két helyen talán túlságosan is digitálissá teszi a látványt (például Natalie Portman jelenetében feltűnő ez, mikor leveszi a parókáját), és van, ahol talán túlságosan is erős a sárga szín kontrasztos dominanciája. Az operaénekesnő illetve a kislány történeténél viszont  nagyon- nagyon szépek a képek, ott a HD kifejezetten a látvány hasznára válik.

A New York, I Love You talán még a másiknál is több sztárt vonultat fel – közös név a két stáblistán Natalie Portman, de szerepet kap például Bradley Cooper, Hayden Christensen,  és Andy Garcia is.

Mindkét filmben vannak eszméletlen emberi figurák. Talán ez az, amitől igazán élővé válik. Hiszen hiába látnánk szép képeket New Yorkról és Párizsról, az apró történetek nélkül üres lenne a város, és ezeket az apró történetek igazi, “emberi” emberek tudják csak megteremteni.  És meglátni, és lefilmezni. Úgyhogy igazán lehetne még folytatása ezeknek a modern városszimfóniáknak.

A New York, I Love You

és a Paris, je t'aime trailere

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?