Port Royal, “Az Újvilág Szodomája” a világörökség része lesz

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Most, hogy felröppent annak a híre, hogy a leghíresebb kalóztanyának titulált Port Royal kikötőváros a világörökség részét képezheti, úgy gondoltam, érdemes lenne foglalkozni kicsit bővebben történetével. (Az index cikke itt olvasható: http://index.hu/tudomany/tortenelem/2012/05/30/vilagorokseg_lehet_a_leghiresebb_kaloztanya)

Az 1654-ben Oliver Cromwell lordprotektor (1653–1658) egy atlanti protestáns birodalom alapjait kívánta lerakni (ez volt a Western Design), amikor inváziós sereget küldött a karibi térségbe. A Robert Venables vezette, 7000 katonával útjára induló expedíció elsődleges célja a Hispaniola szigetének (ma a Dominikai Köztársaság és Haiti osztozik rajta) megszerzése volt a spanyoloktól, azonban a sziget védői derekasan helytálltak, valamint különböző trópusi betegségek is visszavonulásra késztették az angolokat. Közel 2000 embert veszítettek.

Venables azonban nem mehetett haza „üres kézzel”. 1655 május 19-én a helyi angol erőkkel kiegészülve újabb akciót indított Barbados szigetéről – immár a gyengébben védett Jamaica ellen, amit  27-én – ugyan nagy veszteségek árán – meg is szerzett Don Christopher de Sasi Arnoldótól az államszövetség számára. Jamaica spanyol lakói a sziget belsejébe szorultak vissza, ám évtizedekig elhúzódó gerillaháborúban továbbra is zaklatták az angol telepeseket.

Cromwellék kikötőt alapítottak Cagway néven a partraszállás helyén. A város 1660-ban II. Károly (1660–1685) restaurációja után az uralkodó tiszteletére vette fel a Port Royal, „királyi kikötő” nevet. Jamaica 1661-ben vált hivatalosan is angol kolóniává.   

Az első telepesek Cromwell katonái voltak, akik ültetvényeket kaptak a szigeten. A restauráció után számuk 4/5-ére, közel 2200-ra csökkent. Az 1660-as évek folyamán kisebb újvilági angol kolóniák lakói költöztek Jamaicára a gyors meggazdagodás reményében. Az 1662-es cenzus 3653 (fehér) telepest számlált a szigeten, melynek nagy része a déli partvidéken, elsősorban a kikötővárosban koncentrálódott.

Az 1670-es évek elejére Port Royal gazdagsága Bostonéval, Amerika legnagyobb városáéval vetekedett. A privateeroknak köszönhetően annyi lopott ezüst vándorolt a kikötőbe, hogy az udvar már 1662-ben elhatározta, hogy királyi pénzverdét hoz létre a városban. Az akár 500 hajót is befogadó, a Palisadoes-homoknyelv által védett kikötője, valamint a tény, hogy a kormányzó szemet huny a törvénytelenségek fölött, igazi kalózparadicsommá tette Port Royalt. Sir Thomas Modyford kormányzósága idején (1664–1670) 1500-ra becsülték a városhoz köthető buccaneerok számát, akik 208 hajóval rendelkeztek.

Kellő kereslet volt tehát grogkimérésekre*, ivókra, bordélyházakra, úgynevezett puncsházakra és játékbarlangokra: csak 1661 folyamán 40 új fogadónak és italmérésnek adott engedélyt a Jamaicai Tanács, 1680-ra pedig több mint 100 taverna várta a vendégeket a 3000 lakosú városban. 1690-ben minden negyedik épület bordély, játékbarlang, kocsma, vagy grogkimérés volt az Újvilág második legnagyobb angol kolóniájának területén.

Jól ment az üzlet a kocsmárosoknak:

„A kalózok egy éjszaka alatt akár 2-3000 pesot is elköltöttek, egyikük 500-at adott egy kurtizánnak, hogy mezítelenül lássa. Hordószámra vették a bort** és kiállván vele az utcára minden arra járót megkínáltak az itallal.” (Charles Leslie: History of Jamaica, 1740)

Az örömlánynak 500 pesot fizető férfi Sir Henry Morgan egyik embere volt, a bort bátran kínálgató kalóz pedig a hírhedt Rock, a brazil (Roche Brasiliano), ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy halállal fenyegette azt, aki nem ivott vele… Rendőrség értelemszerűen nem volt, a kis létszámú helyőrség pedig éppen hogy csak a kormányzó személyes védelmét tudta ellátni, így mindennaposak voltak a párbajok az utcán.

Nem csak szomjas buccaneerok, hanem a kereskedők is előszeretettel látogatták Port Royalt, mivel a lopott árut olcsón vásárolták fel, majd Angliában „rendes” áron tudták eladni. A „civil” látogatók gyakran panaszkodtak, hogy a város ivói folyton tele vannak örömlányokkal (az „Újvilág Szodomájának” például egy ide látogató lelkész nevezte a várost). A prostituáltak elítélt bűnözőkként érkeztek Jamaicára, ám nem jelentett nekik akadályt tevékenységük folytatásában.

A város még fél évszázaddal később, a „kalózkodás aranykorában” is kedvelt kikötőhely volt, annak ellenére, hogy 1692-ben egy szökőár következtében csaknem teljesen elpusztult.

* Grog: a matrózok által kedvelt, cukorral és citromlével, néha gyenge sörrel kevert rumféle.

** Egy ilyen hordó 840 pintes (477 literes) volt általában.        

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?