Sötét erő a cári udvarban: Raszputyin

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Csodás gyógyító vagy sarlatán? Isten embere vagy maga a szerzetesi ruhába bújt sátán? Oroszország megmentője vagy „sírásója”? Ezek közül talán mindegyik igaz Grigorij Raszputyinra, a szibériai Pokrovszkojéban született muzsikra. Nevét világszerte ismerik és személyét a mai napig ködös misztikum lengi körül. Jelen írásommal e csapzott, ám az orosz történelem egy viharos periódusában meghatározó szerepet játszó alakot szeretném közelebb hozni az olvasóhoz.

Raszputyin 1869-ben született Pokrovszkojéban. Gyermekkorában nem járt iskolába, a lopás és az erőszakoskodás viszont igen közel állt hozzá. Valamiféle természetfeletti képessége már ifjúként megmutatkozott: megérzései sokszor beigazolódni látszottak és jeleskedett az állatokkal való „kommunikációban” is. Később zarándoknak áll, majd megházasodik, de zarándoklataival nem hagy fel, Oroszország kolostorait járja és eljut Görögországba az Athosz-hegyre is. Pokrovszkojei tevékenységére az Orosz Ortodox Egyház regionális vezetői is felfigyelnek. Raszputyin sajátosan értelmezte a keresztény hit tételeit: véleménye szerint a Jó győzelméhez szükség van a Rosszra is, úgy ahogy a bűnök megbánása is csak akkor lehetséges, ha bűnbe esünk. A bűnbeesést ő maga is előszeretettel gyakorolta a környékbeli asszonyok hathatós közreműködésével, de nem vetette meg a mértéktelen alkohol fogyasztás örömeit sem. 1903-ban érkezett először Szentpétervárra, az Orosz Birodalom fővárosába. Miután egyházi és világi felső körökben is jelentős támogatókat tudhatott maga mögött, kihallgatást nyert II. Miklós cárnál, amikor is igen nagy hatást gyakorolt az egész cári családra, különös tekintettel a cárnéra, Alexandra Fjodorovnára. Az egyszerű ruházatú, műveletlen, ámde rendkívül közvetlen szibériai muzsik a pétervári szalonok közkedvelt vendége lett. Különösen az előkelő hölgyekre tett mély benyomást, többek között egy államtanácsos feleségére, Olga Lohtyinára is, aki Raszputyin egyik szeretője lett. Természetesen a pétervári vezető körök nem mindegyike nézte jó szemmel Raszputyin egyre erősödő befolyását a cári udvarra. A titkosrendőrség, az Ohrana is nyomozásba kezdett és folyamatos megfigylés alatt tartotta a sztarecet (szent ember). Alexej cárevics vérzékenysége döntő jelentőségű a cári család és Raszputyin kapcsolatának alakulásában: Alexej egy lengyelországi kirándulás során súlyos zúzódásokat szenved, ami az ő esetében válságos állapothoz vezet; az orvosok tétlenek, ám a Szibériában tartózkodó Raszputyin telepatikus úton meggyógyítja, így a fiú felépül. A cárné csodának tekinti a történteket és ekkortól kezdve Raszputyin iránti bizalma és rajongása töretlen. A cári udvarban mind nagyobb befolyásra szerttevő sztarec egyre nagyobb részt vállal a politikai ügyek irányításából is, amivel igen sok ellenségre tesz szert. Míg ő maga Oroszország megmentője szerepében tetszeleg, sokan éppen a cári tekintélyt aláásó, az ország sorsát veszélybe sodró egyént látnak benne. Ellenségei csak „sötét erőként” emlegetik, aki hatalmába kerítette a cári családot és közvetlen körét.

1916. december 17-én reggel Raszputyin nem tért haza a Gorohovaja utca 64-es számú házában lévő lakásába. Nem mintha éjszakai kimaradozásai szokatlanok lettek volna; igen gyakran járt át a Néva szigeteire inni és mulatni. De a december 16-ról 17-re virradó éjszaka nem mulatozással telt: ellenségei Feliksz Juszupov herceg vezetésével meggyilkolták, bár hozzá kell tenni, hogy ez nem bizonyult könnyű feladatnak, mivel csak méreggel, veréssel és néhány pisztolylövéssel sikerült leteríteni az átlagon felüli fizikummal rendelkező Raszputyint. Valószínűsíthető, hogy a gyilkosságban hathatósan közreműködtek a brit titkosszolgálat emberei is. Nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy immár két éve zajlik az I. világháború és mivel a brit érdeket sértette Raszputyin egy németekkel kötendő különbéke megkötésére irányuló tapogatózása, így számukra sem volt érdektelen a sztarec likvidálása.

Raszputyin a cárral való utolsó találkozása után levelet küldött neki, amely hátborzongató pontossággal vetítette előre a jövőt: „Érzem, hogy életem január elseje előtt véget ér… Ha közrendű gyilkosok ölnek meg… Oroszhon Cárjának, nincs mitől tartania… De ha bojárok, nemesek ölnek meg… huszonöt esztendőn belül nem lesz nemesség Oroszországban. Orosz Földek Cárja, ha hallod a harangszót, amely tudtodra adja, hogy Grigorijt megölték, tudnod kell: Ha a te rokonaid okozták a halálomat, akkor két esztendő múlva senki sem lesz életben a családodból – végez velük az orosz nép.” Feliksz Juszupov herceg történetesen a cári család tagja volt, az 1917-es események pedig már mindenki előtt ismertek…

 

Felhasznált irodalom:

Cook, Andrew: Raszputyint megölni. Grigorij Raszputyin meggyilkolásának hiteles története. Cephalion. Szentendre, 2007.

Harmat Endre: Gyilkosság a palotában. (A Raszputyin-rejtély). Gondolat. Budapest, 1970.

Troyat, Henri: Rszputyin. Palatinus. Budapest, 1998.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?