Titok

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Titok
Volt egyszer egy tömbösített óra a BTK-n, filmes óra, jófej fiatal tanárok Kasselből.Maga az óra is érdekes volt.De ami utána történt velünk, az a mi kis titkunk. No, nem kell nagy dologra gondolni. Annyi, hogy tanár-diák viszony ide vagy oda, utána elmentünk borozgatni a Grand Café nevezetű helyre. Ott véget nem érő vitákat folytattunk az irodalomról, életről, nőkről, férfiakról, szóval bonyolult. Világnézetünk liberális: jól elfér benne a bor és az irodalom egymás mellett.Lehet órát tartani így is, sőt gyakorlatilag még hatásosabban. Kötetlenebb, a motivált ifjak is jobban felszabadulnak egy jófajta rozé mellett.(Bocs a sörpártiaktól). „Einzigartige künstlerisch impulsive Stimmung“ kifejezésként emlegettem csak, ami ott történt.De gyakorlatilag maga volt a csoda. Amit ott kaptam, egy életre magammal cipeltem. Mind negatív, mind pozitív értelemben.

Szóval a sok tanár és diák mellett volt egyszer olyan szerencsénk, hogy Darvasi László is mellénk csapódott. Ki tudja, hogy emlékszik-e erre…Nekem mindenestre meghatározó volt.

Egyik kedves tanárnő Kasselből (Simone) nagyon lelkes volt Darvasi művészetétől, rögtön nekem szegezte a kérdést, miszerint „Welches Musikinstrument passt wohl zu der Kunst von Darvasi? Geige oder Klavier?” Tehát melyik hangszer illik Darvasi írásművészetéhez, hegedű vagy zongora? Ez így kontextus nélkül nem mond semmit. Ismerni kell az előtörténetet. Volt egy olyan Klassifizierung, miszerint bizonyos irodalmi művekhez inkább a zongora illik, mások viszont abszolút a hegedű őrült szenvedélyét tükrözik. (Ének érettségisek előnyben :)) Ha ez így még mindig nem mond semmit, hogy miben is különbözik a két világ, akkor megpróbálom más oldalról megközelíteni:

… Egy élet(stílus)… egy szimbólum… egy lázadó szív, aki másképp gondolkodik…KV és cigi… művészlélek… Effi Briest (az örök Sünderin)… Homo Faber… majd végül Apokalyptika. De ez a kis gondolatmenet így marad, ezért titok a titok, mert teljes egészében csak az a néhány bohém ismeri, aki ott volt. Akkor meg mi értelme van erről írni? Mert ha veszi a fáradtságot az ember és utánagondol, saját magában boncolgatja az imént említett szimbolikát, akkor egyedül is rájön, mitöbb ha spontán módon esik le az Aha-Effektus, akkor tényleg katartikus élményben lehet része az olvasónak, avagy befogadónak. A szájbarágós módszert sosem szerettem, mindegy hogy tanári vagy hallgatói aktivitásomra tekintek vissza.

Berndről mindig a magyar borok szeretete fog eszembe jutni, illetve a műanyag pálinkáspohár. Na igen! Igényes magyar bort iszogatni igénytelen pohárból, ez olyan typisch bőcsész. :) Meg az is, amikor a tanár-tutor nyúlja le a hallgatót cigivel! :) Bocs a beégetést, de olyan régen volt, hogy szerintem ez így utólag már nem ciki. Meg a magyar kollegákat szándékosan nem említem név szerint, nehogy az imázs összedőljön. De hát ők is emberek…

Tudnék még mit mesélni bőven, de itt most abbahagyom és szándékosan töredékes formátumban hagyom. Jópár szerzőnek bejött, sőt még egyszer nekem is egy Seminararbeitnál. :) Szóval a titok pont attól titok, hogy csak a beavatottak tudják, de itt most nem az a cél, hogy az olvasó oldalát fúrja a kíváncsiság. Hanem, mert így etikus.
Ha ennyire különböző, de mégis hasonló emberek találkoznak, abból csak jó dolog lehet. Életkorunkban, stílusunkban vagyunk mások, de amit szeretünk, amiért lelkesedünk az ugyanaz. Ha tényleg rokonlelkek vagyunk, akkor a csodálat része oda-vissza működik.

Film und Kunst muss man erleben, und nicht nur darüber reden!”

Ezzel zártam a német eredetit. Szalonképesebb volt és nem ennyire titokzatos. Ha érdekel valakit, akkor örömmel felrakom-elküldöm a német verziót is, gyakorlatilag a szereplők ugyanazok. Több az irodalmi megközelítés, párhuzamok stb. De itt most megint csoda történt, megint született valami új. Ha majd eljutok oda, hogy felteszem ide a blogra, akkor bajban leszek biztosan, hogy melyik szintet írjam be. Ha maradt volna az eredeti és csak egy tükörfordítást csinálok, akkor egyértelműen szakértelem kell hozzá, tehát irodalmi-tudományos… így viszont azt mondanám, hogy érdeklődő szintű… már, ha a clique-részét nézzük, akkor megintcsak speciális. Nem tudom, majd gyorsan kitalálom. Állítólag követni kell a megérzéseinket. Én csak így tudom, máshogy nem. Mindent szerelemből csinálok… és pont ezért vagyok én is egy „lázadó szív, aki másképp gondolkodik“.


MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?