A kereskedési pszichológiára hivatkozni kifogás volna a veszteségre?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

 

A kereskedési pszichológia egy széles körben vitatott téma és sokak egy kényelmes kifogásként használják veszteségük magyarázatához. Miért vállalnánk a felelősséget bármiféle tervezéssel vagy annak őszinte kiértékelésével, hogy mi biztosítaná önértékelésének sikerességét mint kereskedő, ha egyszerűen rá lehet fogni a veszteségeink okát a kereskedési pszichológiára?

A kereskedési pszichológia olyas valami amit a kereskedő a létező személyiségjegyeiből kreál amik kezdetben nem kapcsolódtak a kereskedéshez, de érinti a kereskedését anélkül, hogy ezt értené. Az eredmény persze félelem, de nem ez a természetes, mikor valaki valami veszélyeset csinál amihez még nem ért? A kereskedés azzal, hogy elfogadod a vele járó pénzügyi kockázatot mikor egy ismeretlen végkifejletben veszel részt valóban veszélyes, tehát több felkészülés és megértés szükséges.

                                                                  

Egy kereskedési forgatókönyv: vedd fontolóra azt a kereskedési tervet, amely a következő három „setup-ot” tartalmazza: (1) kezdeti belépési szándékod, (2) az első folytatás, amit akkor használsz belépésre, ha kihagytad az ez első belépést, vagy úgy döntöttél, visszaigazolást akarsz az irányról (3) második folytatás ami egy következő „setup”, az utolsó lehetőség is, hogy belépj a kereskedésbe.

(B) Kereskedő kap egy kezdeti eladási jelet =kereskedés(1), de nem lép be a kereskedésbe. Az ár elindul lefelé ami részleges profitot eredményezhetett volna. Mielőtt az ár tovább haladna lefelé, visszatér ahhoz az árszinthez ahol az eladás történhetett volna első belépéskor. Az ár megáll és várakozik s ez azt jelenti, hogy ellenállás lett abból az árszínvonalból, megkapja az első folytatás „setup”-ot, de most sem lép be a kereskedésbe =kereskedés2. Mért nem lépett be? Úgy döntött, hogy amiért kihagyta az első eladási lehetőséget elmulasztotta a kereskedési lehetőséget. Az érzelmei és elfogultsága most azt közli vele, az ár túl sokat ment már lefelé. Újra elindul az ár túlhaladva azt az árszintet ami az első hullám alja volt.

Az ár most az aljak s az ellenállás közötti sávban mozog, ebben a helyzetben a tanácsos megoldás tartani a pozíciót, ami abban az esetben lenne így ha belépett volna a kereskedésbe a kezdetben vagy az első folytatásnál. Ahelyett, hogy az ár visszatérne a korábbi szinthez, folytatódik az esés s így a második folytatás elindul =kereskedés3. És újra, nem lép be a kereskedésbe. Végül is, ha nem használta ki az első két lehetőséget mért lépne be most? Talán rosszul gondolta korábban, mikor azt mondta magának, hogy túl messze ment már az ár, hogy belépjen a folytatásnál, de most már tényleg túl sokáig ment… Viszont, ahogy az első és a második kereskedési lehetőség, a harmadik is profitot hozott volna, mer ez a harmadig hullám hosszúra sikerült rövid visszatesztelésekkel, de sehol nem lépett be. (B) kereskedő elveszti a fejét. Belép, mert már nem bírja nézni. Nincs belépési „setup”-ja, de ez nem számít neki – az előző három lehetőség profitot hozott volna ha az alacsonyabb csúcsoknál belépett volna. Ugye érdekes, ugyanaz az érzés ami nem engedte be a kereskedésekbe, most erőlteti, hogy belépjen terv nélkül. /túl sokáig ment már az ár/ Ahelyett, hogy az ár újabb aljat csinálna s profitot hozna, magasabb aljat csinál s elindul felfele. (B) kereskedő amiken keresztülment, hogy végre belépjen a kereskedésbe meg akarja próbálni, hátha sikerül, ha tartja a pozíciót. Elvégre lefelé trend van, nem igaz? (A) kereskedő ezt a kezdeti vételi jelet arra használja, hogy kilépjen a lefelé kereskedésből, lezárja a pozícióját profittal, vár még visszaigazolásra s az első folytatásnál felfelé belép vétellel.

(B) Kereskedő végül feladja pár pont veszteséggel mára a kereskedést anélkül, hogy megtervezné a következő kereskedést beszállva felfelé vételre az első folytatásnál. (B) kereskedő befejezte mára. De legalább mindig „igaza volt” az ár túl sokáig ment ahhoz, hogy belépjen és a félelme figyelmeztette, ez egy veszteséges üzlet, amibe nem szabad már belépni.

Ez a kereskedési módszer, vagy a kereskedési pszichológia témájába esik? Mi az üzenet (B) kereskedő számára abból, ami történt? Az lesz a hozzáállása, hogy ő nem tehet róla, csak a kereskedési pszichológia miatt nem tud sikeresen kereskedni? Vagy beismeri, hogy a helyes módszer nyert volna, a vesztesége nem módszer szerinti kereskedéséből adódott, és ha abból is adódott volna, egy veszteséget a korábbi nyereségei bőven fedezték volna. Beismeri, hogy a legrosszabb félelmét valósította meg, nem csak egy veszteséges kereskedést csinált, hanem kihagyott egy következő lehetőséget az ellenkező irányba.

Természetesen a pszichológiának van köze ahhoz ami történt, alapvetően így működik valós személyiségünk, valószínűleg minden olyan körülményben ahol van kockázat érzelmi reakció kíséri. Fontos különválasztani a személyes pszichológiát a kereskedési pszichológiától és nem szabad kifogásul felhozni a kereskedésünkhöz. Mert ha a kereskedési pszichológiát kontrolláljuk akkor ez egy letesztelt, kidolgozott terv végrehajtása amit a kereskedő követ érvényesülni fog. Ne kereskedjen senki előre koholt indokokkal a veszteségéért, mert veszt mielőtt elkezdenél kereskedni!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?