Anomáliák a szakértői tevékenységben I.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

  A napokban került a kezembe egy k+f projekt minősítési eljárás iránti kérelme, amelyet a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala bírált el. A projekt gazdájától nem kaptam felhatalmazást közzétételre, ezért a beazonosításhoz szükséges konkrétumokat nem szerepeltetem.

  Az elmúlt immáron öt évben nagyon gazdag tapasztalataink gyűltek össze k+f projektek utólagos minősítésével kapcsolatban. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a k+f projektek előzetes minősítése hogyan zajlik, milyen megállapítások születnek azon a területen. Az előzetes és az utólagos minősítés szempontrendszere ugyanis sok tekintetben különböző kellene legyen, hiszen míg az első esetben egy még el sem kezdett munkáról, a másik esetben egy valamilyen módon befejezett projektről van szó.

  Sajnos azt kellett megtapasztaljuk, hogy nem csak a projektek utólagos minősítése problematikus, hanem az SZTNH által az előzetes minősítés céljából kidolgozott kérdőívre adott válaszok helyes értelmezése és minősítése is.

A megfogalmazott projektterv már a címében jelezte, hogy „új, innovatív termékek és technológiák kifejlesztésével” kívánja az adott szakmaterületen a k+f munkát elvégezni. A munka részletezésében például az alábbi egyértelmű megfogalmazással erősíti meg, hogy nem már meglévő ismereteket kíván újra megszerezni, hanem „eddig még nem vizsgált anyagok feldolgozhatóságának” vizsgálata is a terv fontos része. A projekt célja új termék kifejlesztése, ehhez kísérletek elvégzése. A további részletezésben egy sor olyan kérdést kíván a projekt megválaszolni, amelyek mindegyike a jelenleginél optimálisabb, azaz valamilyen célfüggvény szerint jobb megoldást kíván találni. A személyi feltételeket illetően pedig elmondható, hogy tudományos fokozattal, az adott témakörben megfelelő szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek kívánták a munkát elvégezni.

  Az erre a beadványra született szakértői indoklás sajnos ugyanazokat a hozzá nem értésre utaló tipikus hibákat követte el, mint amivel korábban annyiszor találkoztunk.

  Minden szakértői anyag az alap-, az alkalmazott kutatás és kísérleti fejlesztés törvényi definíciójának a szó szerinti idézésével szokta kezdeni. Gondolom azért, mert ezzel is növelni lehet a szakvélemény terjedelmét, ami a 2-3 gépelt oldalt ritkán éri el. Vélhetően sok sablon áll már rendelkezésére a szakértőknek, mert kísértetiesen hasonló mondatokat és típushibákat találni a legtöbb szakvéleményben. 

  Célszerű ideidézni a törvény vonatkozó részét annak érdekében, hogy jobban láthassuk az ellentmondásokat:

Az innovációs törvény 4. §. 1. pontjában megfogalmazottak szerint
a) alapkutatás az olyan kísérleti, vagy elméleti munka, amelyet elsősorban a jelenségek, vagy megfigyelhető tények hátterével kapcsolatos új ismeretek megszerzésének érdekében folytatnak anélkül, hogy kilátásba helyeznék azok gyakorlati alkalmazását, vagy felhasználását.

b) alkalmazott kutatás a tervezett kutatás vagy kritikus vizsgálat, amelynek célja új ismeretek és szakértelem megszerzése új termékek, eljárások vagy szolgáltatások kifejlesztéséhez, vagy a létező termékek, eljárások vagy szolgáltatások jelentős mértékű fejlesztésének elősegítéséhez. Magában foglalja az alkalmazott kutatáshoz -különösen a generikus technológiák ellenőrzéséhez- szükséges komplex rendszerek összetevőinek létrehozását is, a prototípusok kivételével.

c) kísérleti fejlesztés a meglévő tudományos, technológiai, üzleti és egyéb, vonatkozó ismeretek és szakértelem megszerzése, összesítése, megosztása és felhasználása új, módosított vagy javított termékek, eljárások vagy szolgáltatások terveinek és szabályainak létrehozása vagy megtervezése céljából.

  A fenti felvezető után a szakértő a következő mondatokat fogalmazta meg szakvéleménye indításaként:
A projekt tevékenységei nyilvánvalóan nem tartozik az alapkutatás körébe és nem tartoznak az alkalmazott kutatás körébe sem, mivel a tevékenység során nem beszélhetünk új ismeret és szakértelem megszerzéséről. A projekt célját és a megvalósítás érdekében előirányzott tevékenységek tartalmát tekintve a kísérleti fejlesztés körébe tartozhatna elvileg. Azonban a kísérleti fejlesztésbe nem tartoznak bele azok a szokásos rutinszerű változtatások, amelyeket ismert termékeken vagy előállítási eljárásokon hajtanak végre, még ha e változtatások fejlesztésnek is minősülnek, illetve ha e változtatások az adott termék, eljárás, folyamat vagy szolgáltatás fejlődését is eredményezik.”

  A fenti indoklás azt igazolja, hogy a k+f tevékenységre vonatkozó definíciókat nem sikerült megérteni. A fenti három mondat sajnos mindent elárul a szakértő k+f ügyekben való felkészültségéről. Haladjunk mondatonként!

  A felkért szakértő csak rosszindulattal jelentheti ki egy előzetes véleményalkotás során, hogy a projektben „nem beszélhetünk új ismeret és szakértelem megszerzéséről”, hiszen ez a célkitűzésben más szavakkal ugyan, de szerepel. 

  Nem tekinthető továbbá egy vélemény megalapozásának az, hogy „nyilvánvalóan” nem tartozik az alap-, és alkalmazott kutatás körébe a szóban forgó projekt. A kérelem címe és részletes indoklása kifejezetten azt mondja, hogy új termékeket és technológiákat kíván fejleszteni, amihez új anyagokon is kíván vizsgálatokat lefolytatni. Az ilyen kutatómunkának természetes következménye az, hogy új ismeretek megszerezését célozza meg és általában azzal is jár. 

  Ennyi erővel a szakértő az első mondatába a „nyilvánvalóan” kifejezés használata után akár a kísérleti fejlesztést is felsorolhatta volna, hiszen a mondat második felében indoklásként azt mondja, hogy nem célozzák meg új ismeret és szakértelem megszerzését. A kísérleti fejlesztés definíciójában is követelményként megjelenik mindkét kifejezés, legfeljebb az ismeretek újdonságára vonatkozóan nem fogalmaz meg követelményt. Ezzel összefüggésben több cikk témáját is adhatná annak elemzése, hogy mit és milyen kritériumok alapján tekinthetünk új ismeretnek.

  Nyilvánvalóan a k+f mindhárom szakászában új tudás, új ismeretek jöhetnek felszínre, legfeljebb ezek általánosságának a szintje lesz különböző. Azért kell feltételes módban fogalmazni, mert a k+f egyik formája sem garantálja a sikert, hiszen éppen a bizonytalanság az egyik fő jellemzője.

  Befejezett k+f projektek esetében sem lehet követelmény új ismeretek megszerzése, de előzetes minősítések esetében még komikusabb előre kijelenteni, hogy „nem beszélhetünk új ismeret és szakértelem megszerzéséről” Márpedig minden kutatás azzal indul, hogy ilyen új ismeretek feltárását célozza meg, legfeljebb a végén kénytelen lesz megállapítani, hogy ez valamilyen okból mégsem sikerült.


  A második mondat egy briliáns logikai következtetés, hiszen ha „nyilvánvalóan” nem lehet az első két forma, akkor attól még elvileg lehetne a harmadik, azaz kísérleti fejlesztés. 

  Sajnos a harmadik mondatban elkövetett logikai hiba miatt vissza kell vonnom az elkapkodott módon kiosztott dicséretet. Azt mondja ugyanis a szakértő, hogy a kísérleti fejlesztésbe nem tartoznak bele azok a rutinszerű változtatások, amely változtatások fejlesztésnek minősülnek. 
Szögezzük le, hogy a rutinszerű változtatás nem fejlesztés. Ha valami fejlesztésnek minősül, akkor az nem rutinszerű változtatás. Arról már nem is beszélve, hogy ami egy adott szempontból rutinszerű változtatásnak tekinthető, az egy másik szempontból óriási jelentőségi fejlesztés is lehet. A legtöbb nagyon jelentős felfedezés mögött ilyen rutinszerű folyamatok szoktak meghúzódni.

  Azt természetesen nagyon nehéz meghatározni, hogy mi tekinthető rutinszerű változtatásnak, s mi nem. Általános érvénnyel azonban kimondható, hogy a technológia, a termék fejlődését a legritkább esetben lehet csupán rutin műveletek segítségével elérni. Amennyiben viszont egy kutatókból álló csapat kijelenti, hogy ő a fejlesztéseket (terméken, technológián) tudatos munkával kívánja elérni, akkor ennek már előzetes megkérdőjelezése egy rosszindulatú hozzáállásnak tekinthető.

  A kísérleti fejlesztés definíciójában megfogalmazottaknak éppen az a lényege, hogy a már meglévő ismeretek „felhasználása új, módosított vagy javított termékek, eljárások vagy szolgáltatások terveinek és szabályainak létrehozása vagy megtervezése céljából” történjen meg. Amikor viszont új anyagok és új technológiák kutatását célozzák meg, minden esetben a kísérleti fejlesztést meghaladó k+f munkáról beszélhetünk. Itt kell megjegyezzem, egyrészt nagyon nehezen különíthetők el egymástól az egyes kutatási fázisok. Másrészt az alkalmazott kutatásoknak gyakran mellékterméke egy-egy alapkutatási problémamegfogalmazás, vagy eredmény.

  Az általunk eddig megismert szakértői vélemények a fentieken kívül számos más problémát is felszínre hoztak, így a témakört a következő írásokban folytatjuk.


dr. Reith János

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?