Főoldal » Az olajcsúcs, és ami mögötte van

Az olajcsúcs, és ami mögötte van

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A következő eszmefuttatásomban próbát teszek arra, hogy összeszedjem az olajcsúccsal kapcsolatos tudnivalókat. Lesz szó kitermelésről, megtérülésről, árakról és az ezekből adódó fontos kérdésekről.



A kőolaj a fosszilis energiahordozók közül az egyik legfontosabb életünkben, a modern civilizáció és globális világgazdaság hajtómotorja. Jelenlegi világunk fenntartásához, zökkenőmentes működéséhez rengeteg kőolaj kell, napi szinten 85-100 millió hordó (egy hordó kb. 159 liter). Ezenekívül rengeteg szén és földgáz is szükséges mindennapjaink kényelmének kiszolgálására, de ezekről most csak említés szintjén. Mi is a kőolaj (illetve fosszilis energiahordozók)? Csak, hogy értsük, miért olyan fontos életünkben. A legjobban nekem Hetesi Zsolt fizikus, a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport  (FFEK) vezető kutatójának megfogalmazása tetszik, ezért a vele készített interjúból idéznék:

“A fosszilis hodozók (a kőolaj, a földgáz, a szén) valójában napkonzervek. Az élő szervezetek, a növények által évmilliók alatt megkötött napenergia további évmilliók alatt besűrűsödött.”

Szóval egy olyan anyagról van szó, ami sok millió év alatt keletkezett, mi pedig azon filózunk, hogy 150 vagy 200 év alatt emésztjük fel a Föld egész tartalékát. Mindenesetre figyelemreméltók és elgondolkodtatók az arányok.

Az olajcsúcs elmélet

Az 50-es évek közepén megszületett a Hubbert-féle olajcsúcs elmélet, amit M. King Hubbert, a Shell mérnöke dolgozott ki az USA kőolajtermelésére vonatkozóan. Megállapította – a kitermelés növekvő ütemét figyelembe véve – hogy legkésőbb 1970-re tetőzni fog az USA olajkitermelése. Mindösszesen egy évet tévedett, 1971-ben következett be az csúcs. Ezt az elméletet aztán az egész Föld kőolajkitermelésére ráhúzták, hiszen annak is kell lennie egy maximumának, ami után folyamatosan csökkenő mennyiségben termelhető ki az olaj. Nem szeretném az olajcsúcsra vonatkozó dátumok dobálásával hiteltelenné tenni az elméletet, de abban mindenkivel egyetérthetünk, hogy legkésőbb pár tíz éven belül be fog következni.

A készletekről

Nyilvánvaló, attól még, hogy tetőzik a kitermelés (bekövetkezik az ún. kitermelési plató/fennsík) nem fogy el az olaj. Elér egy maximumot, amit egy ideig tart, aztán gyorsuló ütemben csökkeni kezd, aminek következtében nem fogja tudni kielégíteni a növekvő igényeket (többségében a fejlődő országokban). Először a könnyen kitermelhető olaj, amit kitermelnek. Az ilyen mezők jövedelmezősége, hatékonysága folyamatosan csökken, hiszen több tíz éve csapoljuk le a készleteiket. Egyszer eljön a pillanat, amikor már nem éri meg kitermelni az olajat az adott területről. Természetesen újabb és újabb olajmezőket is feltárnak, de nehéz megmondani, hogy az új olajmezők által generált többlet kompenzálja-e a korábban felfedezett mezők teljesítmény csökkenését, ugyanis sok olyan faktor van, ami bizonytalanná teszi a becsléseket (kitermelés kezdete, infrastruktúra kiépítése, készletek pontos becslése, stb.). Mindenesetre vannak arra utaló jelek, hogy a könnyen kitermelhető olaj időszakának végéhez közeledünk. Lássuk csak!

EROEI mutató

Van egy sajnos rendkívül mellőzött mutató szám (főleg a közgazdászok körében), ami segít annak megértésében, miért is nem örülhetünk annyira. Ez az EROEI (energy returned on energy invested) mutató. Magyarul megfogalmazva azt mutatja meg, hogy egységnyi energiabefektetéssel, hány egység energiát tudunk kinyerni. Ez a kőolaj esetében, a kezdetekben még kb. 1:50 volt az arány, tehát 1 egység kőolaj befektetésével 50 egység kőolajat tudtunk kitermelni.  Ezért is volt olyan olcsó az energia, kis befektetéssel nagy hozamokat lehetett elérni, így olcsón, nagy mennyiségben hoztuk felszínre a fekete aranyat. Ma ez az arány becslések szerint 1:8, 1:9 körül alakul.

Az EROEI arányszám csökkenésének az egyik oka, a könnyen kitermelhető olaj csökkenő rendelkezésre állása lehet. Erre utaló jelek, hogy a szárazföldtől távoldva, a nehezebben elérhető, nyílt vizekre is telepítenek már olajfúró platformokat, óriási költségek mellett (Egy olajfúró torony kb. 1 milliárd dollár költséggel telepíthető + fenntartás). Ezek az tornyok a szárazföldön üzemelő társaiknál is kockázatosabb módon termelik ki az olajat. Láthattuk 2 évvel ezelőtt a Mexikói öbölben, vagy nem is olyan régen az Északi-tengeren, mekkora károkat tud okozni egy-egy meghibásodás, baleset.

Másrészt fejtörésre adhat okot, vajon miért egyre népszerűbb az olajhomok és olajpala kitermelése is, hiszen nagyobb energiaráfordítással és környezetszennyezőbben (az olajhomok esetében 3-szor, az olajpala kitermelése esetén pedig 8-szor több szén-dioxid keletkezik) hozható “fogyasztható” állapotba, mivel az olaj itt szilárd és nem folyékony fázisban fordul elő.

Ha pedig egy mező EROEI mutatója 1 alá csökken, akkor be kell zárni, mivel több energia szükséges az üzemeltetéséhez, mint amennyit nyerünk vele. Hiába van tehát több milliárd hordónyi kőolaj a Földön, ha nem éri meg kitermelni, olyan mint ha nem is lenne. Érdemes tovább gondolni a következményeket.

Az olcsó olaj korszakának vége

A fejlett országok gazdasága azért is tudott az elmúlt évtizedekben ilyen mértékű növekedést produkálni, mert az olcsó olajra épült. Nagyban hozzájárult a globális világgazdaság kialakulásához, hiszen megszűnt a távolság, az áruk ma már hihetetlen sebességgel áramolnak egyik földrészről a másikra, és lassan életvitelünk is alkalmazkodott ehhez a szokatlanul gyors tempóhoz, általánossá vált a rohanás az életünkben

A kérdés az, vajon mi történik akkor, ha az olcsó olaj ideje lejár. Tulajdonképpen ezeket a napokat éljük, elég csak a benzinárakra gondolni. Ha nő a  benzinár az előbb, vagy utóbb megjelenik a fogyasztási cikkek (tej, kenyér, herz szalámi) áraiban is. De említhetnénk a mezőgazdaságot is, ami szintén nagymértékben kőolajfőüggő ágazat. A műtrágyáktól kezdve a  növényvédőszereken át, a különböző mezőgazdasági gépek üzemeltetéséig, mindenhez kőolaj szükséges, tehát a mezőgazdaság fenntartása, üzemeltetése egyre drágább lesz. Ebben az esetben pedig a zöldségek, gyümölcsök árában fog megnyilvánulni az árnövekedés.  A reálbérek pedig jelenleg nem úgy tűnik, hogy követnék az árakat. Recesszió van szinte minden fejlett, nyugati országban, melynek igazából senki nem látja még a végét. Talán mert mindenki ebben, a jelenleg uralkodó rendszerben keresi a megoldást… De erről majd később, egy másik alkalommal.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?