Főoldal » Nagy pénz – nagy foci

Nagy pénz – nagy foci

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A tőzsdei kereskedés során rengeteg vállalat részvényei közül választhatunk, a kisebb cégektől kezdve a legnagyobb vállalkozásokig terjed a lista. Az utóbbi egy-két évtizedben azonban egyre inkább jellemző, hogy sportklubok is a tőzsdére lépést választják. Többségében focicsapatokról van szó, de megtalálhatóak a tőzsdén az észak-amerikai kosárlabda bajnokság csapatai és tavasz óta már a Forma-1-es Williams istálló részvényeivel is kereskedni lehet. A cél természetesen az, hogy hosszú távra megoldódjanak a csapatok anyagi gondjai.

Európában többségében focicsapatok részvényei vásárolhatóak meg a tőzsdén, közülük is kiemelkednek az angol bajnokság, a Premier League klubjai. Rajtuk kívül azonban többek között német, olasz, francia, holland, török, dán és svéd csapatok részvényeivel is lehet kereskedni. Az első tőzsdére bevezetett csapat 1983-ban a londoni Tottenham Hotspur volt. Az azóta eltelt majdnem 30 évben szépen nőtt a tőzsdén szereplő klubok száma, de az utóbbi időben csökkenés tapasztalható. A ’90-es években a már említett angol csapatok árasztották el a tőzsdét, kihasználva a bajnokság növekvő népszerűségét, aminek köszönhetően egész magas áron tudták kibocsátani a részvényeiket. Azóta viszont alig emelkedtek az árfolyamok és likviditási problémák is jelentkeztek. Emiatt is fordulhat elő, hogy az intézményi befektetők helyett jobbára a szurkolók vásárolják a csapatok részvényeit, hogy ezáltal is támogassák imádott klubjukat és úgy érezzék, hogy ők is tesznek valamit a csapatért. Inkább érzelmi, mintsem gazdasági cél lebeg a szemük előtt.

Az ok, amiért a pénzügyileg egyre jobban erősödő angol csapatok nem tudtak különösebben nagy eredményt elérni a tőzsdei megjelenéssel az lehet, hogy a csapatoknak a sportsiker az elsődleges, háttérbe szorul a pénzügyi siker. Ezáltal a kitermelt nyereség a részvényesek helyett a játékosoknál landol. Ezt a játékosok kereseteinek alakulása szemlélteti a legjobban. Amíg a kilencvenes években átlagosan heti 1-2 ezer fontot kerestek a játékosok, ma már ez az összeg több tízezer font hetente. Tehát befektetési szempontból nem egy bombaüzlet focicsapatok részvényeit felvásárolni. A leggazdagabb és legsikeresebb csapatok tulajdonosai többnyire olyan befektetők, akik nem a megtérülés vagy nyereségszerzés céljából öntik talicskával az eurót a csapataikba, hanem a minél nagyobb hírnév és siker elérése lebeg a szemeik előtt. Példának elég felhozni Roman Abramovics és a Chelsea esetét, ahol a csapat a felvásárlás óta még mindig veszteséges, de ettől függetlenül minden évben euró milliókért érkeznek új játékosok a csapatba, mivel nem számít más, csak az első hely. De ugyanígy említhetnénk Silvio Berlusconit, az olasz AC Milan vagy az arab Manszúr sejket, az angol Manchester City tulajdonosát is.

Az sportsikerek azonban jelentős mértékben összefüggnek a részvények árfolyamának alakulásával. Ha egy tőzsdére bevezetett csapat jól kezdi a bajnokságot, sorra aratja a győzelmeket, akkor a részvényei árfolyama is szépen emelkedik. Azonban amint romlanak az eredmények, egyből csökken az árfolyam is, ahogy ez látható a Forma-1-es Williams csapat esetén is, amely az egyik legrosszabb szezonkezdését produkálta története során, emiatt pedig a részvényei is nagyot zuhantak.

A sportklubok tőzsdei megjelenése ma is tartó folyamat, ha nem is gyorsuló ütemben, de továbbra is jellemző. Az is érdekes azonban, hogy napjaink két legsikeresebb focicsapata, a spanyol Barcelona és Real Madrid nem található meg a tőzsdén, és mégis (vagy éppen ezért) mind gazdaságilag, mind sportszakmailag a világ élvonalában szerepelnek. Ez részben magyarázható a spanyol labdarúgás eltérő kultúrájával, hagyományaival, de ebből is látszik, hogy az igazán nagy csapatok nem a tőzsdén gazdagodnak meg és nem ezzel a módszerrel finanszírozzák a működést. A kisebb, kevésbé gazdag tulajdonossal megáldott csapatok számára azonban jó megoldás lehet az anyagi gondok megszüntetésére és ahogyan látható, egyre többen próbálnak is élni ezzel a lehetőséggel. Azt pedig, hogy mekkora sikerrel, a pályán elért eredmények hűen tükrözik.

A magyar labdarúgás sajnos nem tart még ezen a szinten, de azt hiszem, sokan örülnénk neki, ha kedvenc csapatunk részvényét megvásárolhatnánk a tőzsdén, ez is egy bíztató jele lenne a felemelkedésnek, gazdaságilag és eredményekben egyaránt. Bízzunk benne, hogy egyszer eljön ez az idő is és Puskás Öcsi híres mondásának végre nem az első, hanem a második fele érvényesül: „kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci”. 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?