Főoldal » Néhány szó…

Néhány szó…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Kedves Érdeklődő!

Blogindító bejegyzésemben talán illik megmagyaráznom, miért esett a választásom erre a címre és mottóra.

Biztos mindenki találkozott már vonaton vagy villamoson ülve a „Kihajolni veszélyes”-felirattal, amelynek minimum két, általam mindig is humorosnak talált, „módosított” változata létezik még: a „  haj  ni  szél es” és a „Kiha  lni  es élyes” (ha valaki ismer többet is, kérem, kommentben jelezze!) Utóbbi szépen elraktározódott bennem, mint olyasvalami, amivel az ember egyszer még kezdeni fog valamit…

A „Kihalni esélyes”-blogcím elsőre kissé pesszimistán hat, bevallom, néha én is megijedek tőle. Az „esélyes” szó azonban jelzi, hogy azért még nem dőlt el minden véglegesen, bár a trend meglehetősen stabilnak tűnik. Arra gondolok, hogy ha az ember, mint olyan, hasonló „értékek” mentén, hasonló tempóban és eszközökkel vágja maga alatt a fát (ezt akár szó szerint is érthetjük), akkor nagy valószínűséggel néhány emberöltőn belül borítékolhatjuk eltűnésünket (kihalásunkat) erről a bolygóról. Tehát a cím egyfelől sajnos ténymegállapítás, másfelől pedig egy baráti nógatásnál némileg erélyesebb figyelmeztetés mindnyájunknak, hogy sürgős tudati transzformációra van szükség mindennapi életünk, a politika, a gazdaság, a tudomány (és még folytathatnám a sort) majd’ minden területén.

A mottóm is némi magyarázatra szorul: „Ami mulandó, az nem igaz.” Az idézet Hermész Triszmegisztosztól származik, aki valószínűleg létező egyiptomi bölcs volt, és vélhetően megegyezik Thottal, akit azóta már az írás és a tudományok egyiptomi isteneként emlegetünk. Azért szeretem ezt a mondatát (nem csak ezt), mert nagyon sok minden benne van, és ez a nagyon sok minden külön-külön is nagyon messzire visz – ahogyan ez egy bölcstől el is várható. Talán a legfontosabb, ami eszünkbe juthat az idézetet olvasva, hogy csak az örök, az állandó dolgok igazak. Igen ám, de mi örök és mi állandó? A tervezett elavulás elve mentén gyártott mobiltelefonok, autók és számítógépek egész biztosan nem. A pillanatnyi, hedonista örömök, amelyek aztán csak még „éhesebbé” és boldogtalanabbá tesznek minket, valamint a „percemberkék” tizenöt perces hírneve szintén nem. A „minél rövidebb idő alatt, minél több profitot realizálni” elve úgyszintén nem. Láthatjuk, hogy mindez milyen világhoz vezetett. Valahol máshol kell keresgélnünk. Ha az elfogadás, a segítő szándék és a mások valamint környezetünk iránt is érzett felelősség vezérli tetteinket, valószínűleg közelebb jutunk az örök, az állandó: az igaz felé. Aki rendszerszinten gondolkodik, és képes kívülről-felülről látni a dolgokat, tudja, hogy hosszú távon csak ez tud működni.

Akit nem ijesztettem el végleg, és a későbbiekben is olvasni fogja bejegyzéseimet, körülbelül erre a szemléletre, és nem feltétlenül csak (köz)gazdasági témákra számíthat.

Várlak vissza!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?