Szavak szintjén támogatott, valójában pedig akadályozott

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

  Nem a tudománypolitika területe az egyetlen, ahol a szavak és a tettek összhangja hiányzik. Kicsit keményebb megfogalmazással ezt akár önbecsapásnak, hazugságnak is nevezhetjük. A hazugság megannyi formája régóta döntő befolyással van az emberi létre, koronként változó mértékben képes befolyásolni a dolgok menetét. A legutóbbi évtizedekben sajnos a kelleténél talán nagyobb szerepet kaphatott, így hazánk anyagi, szellemi, erkölcsi állapota, a külvilág előtti hitelessége lesüllyedt.

  A mindenfajta válsággal jellemezhető helyzetből való kilábalás érdekében a tudománynak is fontos szerepe kellene legyen, hiszen az elit valósítja meg a vezető szerepet, mutat példát a társadalom számára. A már sok éve önmagát elitként meghatározó csoportok által mutatott példa kifejezetten rossz, így joggal beszélhetünk ezzel összefüggésben ma már úgynevezett lumpen elitről.

  A magyar értelmiségi réteg kizárólag iskolázottságával haladja meg szellemi elődjét, az úgynevezett lumpen proletárt. Az iskolázottság azonban a társadalom számára sokszor nem előnyként, hanem hátrányként jelenik meg. Értelmiségünk egy jelentős része tudását nem az objektív valóság alázatos megismerésére használja fel, hanem a saját pitiáner vélt, vagy valós érdekét szolgáló események befolyásolására.

  A társadalom és az annak vezetésére hivatott politika sem őszinte híve az innovációnak, s ennek megfelelően nem is értékeli és ismeri el azt, legfeljebb a szavak szintjén szereti hangoztatni az elkötelezettségét a tudomány, a kutatás- fejlesztés irányában. Amikor pedig a tettekre kerülne sor, kiderül, hogy szinte minden más fontosabb, mint a fejlődést eredményező innováció. Ha erre magyarázatot kell keresnünk, akkor egyedül a rövidtávú és a privát érdekek ütközését ismerhetjük fel a hosszútávú és közösségi érdekekkel szemben. 
  A már korábban is bemutatott összehasonlítás jól mutatja az európai szinten meglévő elmaradásunkat:

[token node title-raw]

  A mindennapokban azt tapasztalhatjuk, hogy indokolatlanul is akadályok gördülnek mindenfajta felfedezés, új eredmény hasznosítása elé. Amikor pedig minden akadályozó körülmény ellenére sikerül valamifajta megújulási folyamatot mégis elindítani, akkor is gyakran azzal szembesül az ember, hogy a valódi innovációt nem ismeri el és nem is kezeli a helyén sem a szakma, sem pedig a laikus közvélemény.

  Mindent összevetve tehát javulást ezen a területen akkor érhetünk el, ha a szemléletváltást elősegíteni hivatott szabályozást és végrehajtást úgy alakítjuk, hogy erőinket az értékteremtő, érdemi folyamatokra csoportosítjuk át, s nem pazaroljuk el a jelenlegi gyakorlat szerinti látszattevékenységre, a munka mímelését végzőkre. Nyilvánvalóan ez sok, eddig kedvezményezetti pozícióban lévő ember érdekét sértő, sőt állását veszélyeztető folyamat lesz, de ennek felvállalása nélkül csak azon a negatív spirálon haladunk lefelé tovább, amely bennünket ebbe a méltatlan helyzetbe hozott.

dr. Reith János

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?