Önjáró tüzérség

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

 

Késéssel ugyan, de megjött a második bejegyzés. Most már remélhetőleg többször tudom itt boldogítani az embereket. Bele is vágnék hát.
Úgy gondoltam, hogy én tüzérségi témákkal fogok foglalkozni egyelőre, hiszen ez áll a legközelebb a szívemhez, de ki tudja, lehet, lesznek barangolások a többi fegyvernem és szakcsapat háza tájára is.
Kezdjük tehát az önjáró tüzérséggel. Mi is az az önjáró tüzérség? Miért is van rá szükség? A válasz egyszerű. A tüzérség által biztosított tűzerőre a harcoló csapatoknak szüksége van, bármely napszakban, bármely terepen. Az önjáró tüzérség biztosítja a nagyfokú mozgékonyságot, tűzerőt és védettséget. Egyszerűbben: képes gyorsan tüzelőállást foglalni, tűzfeladatot végrehajtani, majd gyorsan odébbállni, mielőtt az ellenség tüzérsége megtalálná őt. Mindezt úgy, hajthatja végre, hogy a kezelők biztonságban vannak az atom biológiai vegyi (ABV) fegyverektől, és a tüzér alegységek képesek lépést tartani a támogatott csapatokkal.
Az önjáró tüzérség fejlődését szakaszokra lehetne bontani. A második világháborúban és ezt követően a már meglévő eszközöket gépesítették, vagy egyszerűen csak felszerelték egy teherautó platójára, hogy lépést tudjanak tartani a manőver erőkkel. Ezt követően a hidegháború során, háttérbe szorult a tüzérség, ehelyett inkább a légierő és a nukleáris fegyverek fejlesztését helyezték előtérbe.
Az 50-es évek háborús tapasztalatai azonban bebizonyították, hogy nem lehet lemondani a tüzérség támogatásáról, hiszen a légierő még nem volt elég pontos, a nukleáris fegyvereket pedig nem lehetett használni a konfliktusok megoldására. Az vált követelménnyé, hogy a tüzérséget kell megfelelő szintre hozni, a kor követelményeihez felemelni. Képes legyen ABV szennyezett terepszakaszokon való tevékenységre, kétéltű képességekkel, nagy mozgékonysággal és légi szállíthatósággal rendelkezzen. Ekkor fejlesztették ki az amerikaiak a 155mm-es M109-es önjáró löveget, amelyet azóta is több modernizálással rendszerben tartanak és exportálnak. A szovjet blokk által fejlesztett lövegek közül ezt az irányt a könnyebb, de mozgékonyabb 122 mm-es 2SZ1 önjáró löveg, illetve a nehezebb 152mm-es 2SZ3 típusú önjáró löveg képviselte.
A modernizáció azóta is folyamatosan zajlik. Mára már autonóm rendszerként is működtethető lövegek és intelligens lőszerek állnak a nagyobb katonai hatalmak rendelkezésére.
Következő bejegyzéseimben szeretném nagyjából időbeli sorrendben ismertetni, mind az úgymond keleti és nyugati löveg típusok fejlődését és képességeiket. A következőben tehát jön majd a 2SZ1 Gvozgyika…
Addig is jóéjszakát!

a kép forrása: http://www.worldculturepictorial.com/images/content/russian_mobile_artillery_fires_in_georgia.jpg

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?