Főoldal » Hittudomány » Biztonság, vagy inkább irányításmánia?

Biztonság, vagy inkább irányításmánia?

Ha van, vagyis volt olyan ember, akire ráillik, ráillett az a jelző, hogy biztonság/irányításmániás, bizonyára én vagyok, voltam az. Mindenem volt, oha nem engedtem meg magamnak, hogy hibázzak, legyen szó tanulásról, teljesítményről, munkáról, magánéletről, családról vagy bármiről. 

A legnagyobb biztonságot az emberek szeretete és megbecsülése jelentette számomra, illetve szégyen, nem szégyen ilyet leírni, de a saját önszeretetem, önbecsülésem, pontosabban annak hiánya. Az mondjuk már más lapra tartozik, ez mennyire ingatag alapnak bizonyult mindig is és azóta is folyamatosan.

Megváltoztam.

Ma meg vagyok győződve róla, hiszem és tapasztalom, hogy Isten velem van és a tenyerén hordoz. Hogy soha nem hagy egyedül és vezet! Megmutatja, elmondja, megüzeni, kiről, miről mit gondoljak vagy ne gondoljak. Megtanított meghallani a hangját és felismerni az akaratát. Miután Ő JÓ és nekem is a LEGJOBBAT akarja, ezért azt, akkor, azzal, ott, úgy és annyiszor tesz velem, amit, amikor, akivel/amivel, ahol, ahogyan és ahányszor akar. Minden velem kapcsolatos történéssel szeretni akar! Így vagy úgy. És ezt engedi is meglátnom. Előbb vagy utóbb. :)

Ez BIZTONSÁG. Ez alap, amire építeni lehet. Ez egy olyan origo-pont, ahová mindig vissza lehet térni.