Felkészülés, avagy a Hócipő-feelingről egy kicsit másképp

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Nem szeretem azt, amit és ahol most csinálnom kell. Ez a gondolat már régi vendég reggeli utamon a munkahelyem felé – igen, tudom, nem túl konstruktív, ennek ellenére legalább egyszer egy nap eszembe jut, nem tehetek róla… – de ma felmerült egy másik is.

Az egy későbbi feladatra felkészítve lenni c. állapotról Mózes jutott eszembe. Ő kezdetben fáraó-fiként tengette mindennapjait, de egy szerencsétlen büntetőjogi malőr után a sivatagba kényszerült, és pásztornak szegődött majdani apósához. 40 ÉVIG csinálta ezt. Azon gondolkodtam, vajon mit érzett az első év végére. (Ok, tudjuk, biztos kisebb dolga is nagyobb volt ennél, mert csodálatos szerelem bontakozott ki közte és Cippóra között. De, ha most kicsit függetlenítünk a tavasz befolyásától és csak Mózesre, mint munkavállalóra fókuszálunk. :))

Vajon mit érzett a birkák iránt? Mit érzett, mikor a szerencsétlenek nem voltak képesek egymást és a pásztorukat követni és folyton elkódorgott juhok után kellett mászkálnia? Mondjuk épp az ebédidejében. Mit érezhetett, mikor felbégették legszebb álmaiból? Vagy amikor farkastámadást kellett elhárítania? Vajon mit érzett a csak-úgy-ember,-mint-te-vagy-én-Mózes ezekben a helyzetekben? Mit érzett az egykori “királyfi”, hogy birkaürüléket kell szagolnia, bégetésben kell pihennie, megtanulnia meghallani azt és megérteni, megértetni magát a juhokkal, foglalkozni velük, ápolni őket a betegségeikben, felelősséget vállalni minden dolgukért, SZERETNI ŐKET és hajnalban kelni miattuk? – utóbbi nekem különösen is fájna :)

És gondoljunk csak bele… Mit csinált a nép vezéreként?… 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?