Főoldal » Hittudomány » “Hiszek hitetlenül a szeretetben, mert hinni akarok…”

“Hiszek hitetlenül a szeretetben, mert hinni akarok…”

“…Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott.”

A legtöbb ember naívnak mond. De ez több. Én hinni akarok a szeretet erejében! Annyiszor láttam már… A tökéletes, isteni szereteten, elfogadáson és tiszteleten alapuló tiszta, önzetlen szeretet csodáit! Nem igaz, hogy felesleges, vagy, hogy nem térül meg.

Miért mondom mégis, hogy hitetlenül? Talán pont azért, mert mindig, amikor megtörténik, az egy csoda. És a csoda nem racionális dolog – legalábbis nekünk embereknek nem az. Az ember hinni akar benne, de mindig felszólal a tudatos elméje, az „agya”. Amelyik folyton csak azt szajkózza, mint valami elakadt lemez, hogy „Ne csináld már, ne legyél hülye, álljál már két lábbal a földön, mégis hogy gondolod?”

Pedig nincs igaza! És a csoda rajtunk is múlik! Szeretni kell és bízni. Hinni kéne…. El kéne hinni, hogy ha a másikban csak a szépet és jót vesszük észre, akkor szép lassan egyre szebb és jobb emberré válik. Mert minden ember vágyik arra, hogy jó legyen. A lelke mélyén. És azt is hiszem, hogy a jóság mindenkiben benne van. Csak a nagyokos fennhéjázó hozzáállásunkkal, a címkékkel börtönbe zárjuk az embereket. Saját viselkedésünkkel hitetjük el velük, hogy ilyenek vagy olyanok és pont.

ÉBRESZTŐ!