Főoldal » Hol a helyem?

Hol a helyem?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Próbálom magam keresztény emberként értelmezni. Egyre nehezebben megy az igazat megvallva. Csapatjátékosnak és közösségi embernek tartom magam. Az alázatnak sem vagyok híján és nem gondolom, hogy valamiféle abszolut tudás birtokosa lennék. Sőt, mostanra már szívesebben szemlélődöm és figyelek meg, hallgatok, mint hogy a hangom hallassam. 

És mégis. Egyre másra azon veszem észre magam, hogy a legtöbb közösségben így vagy úgy befolyásolni akarnak. Még ez sem baj, mert az emberi kapcsolatoknak a jóindulatú tanácsadás is része, vagyis nem lenne baj, ha eleget hallgatnának és megfigyelnének mielőtt megteszik. Ha nem dobozokban gondolkodnának. És nem ítélkeznének. Vagy nem lenne mindenre kész válaszuk. És nem gondolnák, hogy a különböző élethelyzetekre csak egy megoldás létezik. 

De talán velem van a baj. Életem első 28 éve a másoknak való megfelelés jegyében telt. Csak aztán rájöttem, hogy van – kéne lennie – egy saját életemnek. A jóindulatú tanácsok következményeit pedig nekem kell viselnem…

Talán még a saját hátterem sem lenne akadály. Vagyis nem kellene annak lennie. Viszont hosszú távon semmiképp nem szül sok jó vért, mikor egy közösségben az az alap-életérzésed, hogy nem vagy elég jó. (Például, mert nem tudsz felszabadulni és önmagad lenni…) És – valljuk be – egy idő után az ember meg is makacsolja magát valahol, mondván, na ne hogy már, hogy nem kellek, és még én kapaszkodjak minden áron…!

Hiszem Istent, Jézust és a Szentlelket. Hiszem, hogy ami jó csak bennem van, az azért tud működni, mert az Istentől jövő hit, remény, szeretet és elfogadás keretet ad neki. 

De egy ideje nem hiszek benne, hogy erről bárkit is meggyőzni az én feladatom lenne. Vagyis a legtöbb, amit tehetek, hogy próbálom a jót tenni és készen állni, készséges lenni, ha ennek hatására kérdeznek. (Mert kérdeznek előbb vagy utóbb ;) ). Nem tartom feladatomnak, hogy kéretlenül tanácsokat osztogassak, rámutogassak a rosszra emberek életében. Egy ideje megtanultam, hogy Istennél, a Szentléleknél nincs jobb szívsebész. Én, emberként csak elbarmolni tudom. Hiába minden jóindulat és szeretet.

Úgy szintén azt is gondolom, hogy alapvető, hogy hit nélkül nincs megtérés és Istennel járás. Viszont szégyellem magam sokszor azért, amilyen szeretetlenség van Krisztus egyházában. Hogy a hétköznapi jóindulat és kedvesség szintjén mennyire nem működik ez az egész.

Nem érhet az a vád, hogy a part széléről kritizálnék bármely közösséget anélkül, hogy egyszer is megpróbáltam vona. Sőt, még kommunikálni is próbáltam, ami nem tetszett – kizárólag konstruktív módon.

És végül. Szeretném hinni, hogy arra, hogy egy hívő közösségben minimálisan jól és elfogadva érezzem magam nem az a megoldás, hogy en bloc távol tartom magam Krisztus testétől.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?