Mindenki maga dönt

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Mit keresek ebben a disznóólban, disznók között, moslékot éve? Tehetnénk fel magunknak gyakran a kérdést, de nem tesszük. Néha pedig rácsodálkozom, hol vagyunk, mit eszünk. A nagyobb baj, hogy sokszor még egyenesen büszkék is vagyunk rá.

Hogy jutottunk el idáig? Mikor cseréltük le a vágyainkat, álmainkat, azokat meg sem közelítő pót-dolgokra???

Van egy dolog. A vágyakért, álmokért ki kell nyúlni. Küzdeni kell értük. Persze, hogy legtöbbször nem csak a környezetünk, de mi magunk sem hisszük, hogy lehetségesek. Hogy beteljesülhetnek. De ezen túl kell lépni. Arra kell nézni, aki az ígéretet adta. Aki nem csak megígért dolgokat, de a feléjük vezető úton is folyton biztat és bátorít. Elmondja, hogy szeret…

Az ígéreteket és a kívánságokat egy dolog választja el egymástól. Ez pedig a hit. A nem látott dolgok reménysége. Nem az, hogy mondom, hogy elhiszek valamit, vagy fontosnak tartom, hanem mikor úgy élek, mintha az már valóság lenne. Mikor nem a látható dolgok szerint hozom meg a döntéseim, gondolok magamra és az engem körülvevő világra.

Hogy hülyének néznek miatta? Nem érdekel.

Ma azt olvastam a Bibliában, Isten minden ígérete Benne igen és ámen. Ha valamit Isten megígért, be fogja teljesíteni. Lehet, hogy nem az én időzítésem szerint – sőt, több, mint valószínű.  De kérdés, hogy amíg várnom kell, elhiszem, hogy szeret, a legjobbat akarja és türelmes leszek, vagy saját kezembe veszem a dolgokat és kikötök egy disznóólban?

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?