Főoldal » Hittudomány » Olvasói kérésre: hit vs. vallás

Olvasói kérésre: hit vs. vallás

Tény, hogy nem íly módon szoktam témákat találni, de végül is az olvasónak igaza van, ez a minimum, amivel tartozom olyan hozzá hasonló olvasóknak, akik mindazt, amit írok ilyen és ehhez hasonló hiányosságok miatt nem tudják hova tenni. (Sőt, még örülök is neki, hiszen én ezt nem egy direkt evangelizálós blognak szántam, de ha saját élményeim kapcsán lehetőségem nyílik jobban megvilágítani az örömhírt, az mindig öröm.)

Szóval. Kezdetben volt Isten. Megteremtette az embert a Vele való szeretetkapcsolatra. Ez a kapcsolat elromlott, mikor az ember a bűnt választotta – a bűn jelentése céltévesztettség, tehát bármi annak minősül, ami Istentől és a szeretetkapcsolattól félre visz. Az ember sóvárgott a tökéletes szeretet és elfogadás után és a benne keletkezett űrt minden módon megpróbálta betölteni. Ennek egy módja volt a vallás is, amely egy ember csinálta dolog, amit nagyjából úgy aposztrofálhatnánk: “látod, mekkora király keresztény vagyok, mennyi jót teszek, hogy tudom betéve a Bibliát, mennyit imádkozom másokért, hogy segítem a szegényeket, mennyire kívülről tudom a törvényeidet, sőt, kitalálok újabbakat is, milyen nagyra tartanak az emberek?… Neked ne lennék elég?”

Igen ám, csak Istent nem érdekli, amit teszel. Őt TE érdekled. A teljesen csupasz, mesztelen éned, te magad. Minden kozmetikázás és photo-shop nélkül. Az érdekli, aki akkor vagy, mikor azt hiszed, senki nem látja, amit csinálsz – aki a  sötétben vagy. Érdekli, mert szeret. Feltétel nélkül. Ennek a valódi jelentését pl én akkor értem meg, mikor beteg vagyok és tökéletesen hasznavehetetlen bármire. Szeret, mert – ha Te is Őt választottad, ahogy Ő  Téged – az Övé vagy. Honnan tudom, hogy választott Téged? Onnan, hogy Krisztus a kereszten mindenki céltévesztettségeiért meghalt. Ha Te ezt elhiszed, akkor Te is Istent választottad. 

És ezen a ponton vissza is tértünk a millió dolláros rejtvényünk megoldásához is! Azaz, hogy hogy állhat helyre a céltévesztettség helyett a helyes irány, miként talál vissza az ember a szeretetkapcsolatba. A megfejtés – ta-ta-ta-tam – Jézus! Aki Istentől jött, isteni természettel, mégis halandó testben. Benne a végtelen Isten lett végessé, hogy elhordozzon helyettünk minden olyan emberi gyengeséget, amiért járó jogos ítéletet – a halált! – mi magunk magunkért sem tudtuk volna elhordozni, nem hogy másokért – nb: az egész meglévő és eljövendő emberiségért.

Tehát mikor azt mondom, hiszek, voltaképp azt mondom, olyan kapcsolatom van Istennel, mint egy valóságos élő személlyel. Sőt! Egy valóságos, megfogható emberi lénnyel nincs olyan bennsőséges viszonyom, mint Vele – igen, jól hallottad, ezt a fajta intimitást még egy párkapcsolat sem tudná elviselni.

És mikor azt mondom, nem érdekel a vallás, azt is mondom, hogy természetesen járok közösségbe, mert az is fontos része ennek az egésznek. De annak is az a lényege számomra, hogy a Vele való szeretetkapcsolathoz vezessen, hogy az abban való elmélyülésben segítsen. Ezen kívül azt is mondom, amikor azt mondom, nem érdekel a vallás, hogy tisztában vagyok úgy a nagy egész Krisztus teste, mint az egyes felekezetek alkotta egyház hibáival, de nem foglalkozom velük. Én próbálom az életem úgy élni, ahogy Isten vezet, a többi ember élete a többi ember dolga és Istené. Nekik Ő ugyanúgy meg tudja mutatni, mikor tévednek, mint nekem, felesleges a hivatlan prókátor szerepkörét felvállalnom.

Nem akartam ilyen hosszúra, de hátha egy homályos folttal kevesebb maradt a mini-novellának köszönhetően. ;)