Főoldal » Hittudomány » Tolerancia

Tolerancia

Számos visszajelzésből arra a következtetésre jutottam, valami a kommunikációmban félrement.

Tény, hogy úgy gondolom, pozitív, ha valaki valamiben hisz, pozitívabb, mintha semmiben nem hinne – vagyis kizárólag magában hinne.

Jómagam a vallás szó helyett inkább a hitet szeretem használni, mert azt gondolom, a vallás az embereknek szól, az emberek felé képviselt megjelenéséről az Istennel való kapcsolatnak. A vallás Istennel való kapcsolat nélkül többnyire üres, ellenben, ha a Vele való kapcsolat élő és rendszeres, azt a többi ember is észlelni fogja a nélkül, hogy erre különösebb erőfeszítést tenne az ember. 

Végül a beszélgetéseim harmadik visszatérő mondata, hogy a cselekedetek mutatják meg, valójában kik vagyunk.

Úgy vettem észre, a fenti három elem egy szövegösszefüggésben említése kisebb kavarodást okozott. Sokaknak, akikkel ilyen témákról beszélgettem, úgy jött le, mindegy, ha Allah-ban, a Sorsban, Végzetben, Kozmoszban, Buddhában, stb. hiszünk, hiszen maga a hit az, ami számít. Úgyszintén megerősítve érezték magukat abban, hogy helyes dolog, hogy nem a Biblia Istenét hiszik, hisz az a vallással egyenlő, ami nem más, mint színlelés és képmutatás. Végül pedig, hogy a jócselekedetek hit és Istennel való kapcsolat nélkül is elegendőek.

Nos, ezt a félreértést szeretném tisztázni.

Először is szeretnék leszögezni három dolgot. Egyrészt érdekel, hogy akikkel beszélgetek, barátkozom mit választanak – és első sorban az életük e világi minősége miatt. Nyilván szeretném, ha mindenki megtalálná Istent és azt az űrt, amit különböző más dolgokkal próbál egyre kétségbe esettebben betölteni, Vele töltené be. Másrészt viszont az, hogy egy ember meghozzon egy ilyen döntést, vagyis megtérjen, nem az én dolgom. Ez egy olyan döntés, amit egy ember nem tud egy másikban kimunkálni és rendszerint nem öt perc vagy egy egyszeri beszélgetés alatt születik. Amit én tehetek, az csak annyi, hogy beszélek a saját életemről, Istenről, a hitről. Mindenki maga dönt és harmadszor, mindenki döntését tiszteletben tartom.

Én a Biblia Istenében hiszek. Ő az egyetlen, aki három – hogy, ha érteném, ez hogy lehetséges, Ő nem lenne a mindenható Isten. A Bibliában Isten, Jézus azt mondja, Ő az Út az Igazság és az Élet, senki nem megy az Atyához, csakis általa. Ez két dolgot jelent. Egyfelől minden emberre vonatkozó céltévesztett állapotot amiatt, hogy a szabad akarattal rendelkező ember a saját útját és elgondolásait többre tartotta, mint az engedelmességen át megnyilvánuló szeretetet Isten felé. Másfelől ez a törés csakis Isten (Jézus) révén tud – azáltal, hogy Ő ezt az állapotot és még inkább a következményeit elhordozta (kereszthalál) – helyreállni. Ezeket a dolgokat pedig nem én mondom, hanem maga Isten. Ezért, ha az a vád ér, hogy intoleráns vagyok és kirekesztő, elismerem, hogy igaz azzal együtt, hogy ilyen „szűk látókörű” az Isten is, akiben hiszek – legalábbis a Hozzá vezető út tekintetében. De, ha már a Hozzá vezető út kritikájánál tartunk,  én hálás vagyok, hogy egyáltalán van út…