Vallási türelem avagy evangelizáció a gyakorlatban

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Úton Sepsiszentgyörgy felé. Búcsú jön, a vonaton feltehetőleg sok ember oda igyekszik – ahogy mi is. A Hargita IC-n egy tízfős csapat déltől a rózsafüzérre és különböző zsoltárokra, énekekre zendít. A vonaton ülő, utazó, pihenni vágyó emerek arcára egyre inkább kiül, hogy szép dolog a hit, de ők ezt nem kérték, sőt…kimondottan csendre vágynak. Igazuk van. 

Ennek a jelenetnek apropóján elgondolkodtam a jézusi példán a tett/nem-tett vs. szeretetnyilvánítás szempontjából is. Eszembe jutott, Jézus milyen sokszor volt csendben. Sőt, Ő a legszívesebben csendben volt – lett volna, ha hagyják :). Tudta, megélte az Atyával való kapcsolatot, nem volt szüksége arra, hogy ezt úton, útfélen, “önmagáért” demonstrálja.

A szeretet türelmes és én azt gondolom, individualizált is. Vagyis felismeri és méltányolja, hogy a másik embernek mire van szüksége és erre reflektál. Tehát az éhezőnek enni ad és nem teológiai továbbképést. Az éhező lelki üdve ugyanolyan fontos, mint a jól tápláltsága, mégis a fizikai szükséglet enyhítésén keresztül a lelke felé sokkal inkább út nyílhat, míg fordítva ez nem áll meg. Ezáltal sokkal közvetlenebbül megérzi a felé való jószándékot, szeretetet… Ahogy az Istent alakító Morgan Freeman mondja az Evan a minden6ó c. filmben, a szeretet nem más, mint random kedvességből jövő cselekedetek sora. Ami valóban képes megváltoztatni a világot. 

Sokszor – szerintem – ha megfigyelünk és hallgatunk, közelebb kerülhetünk, közelebb engednek az emberek magukhoz. És, ha eleget hallgat(t)unk és megfigyel(t)ünk, megtörténik, hogy ők kezdenek el kérdezni. Maguktól. És – úgy érzem – EZ a kulcs.

Isten egy úriember, igazi gentleman- többek közt ezért is szeretjük. És mi az Ő követei vagyunk. Ebben az esetben ez azt jelentené, hogy nem zendíthetek rá több órára zsoltárokat, üdvözlégyet kántálni egy tömött vonaton, ami nem zarándokvonat.

A történet végéért izgulók kedvéért elmondom, hogy végül odamentünk a tízfős csoporthoz és kedvesen kifejtettem nekik a fentieket egy bővített mondatban, amit hála Istennek megértően, szeretettel fogadtak.

De milyen jó lett volna, ha nem kellett volna szólni. Milyen jó lenne, ha mi hívők inkább csendben lennénk, megfigyelnénk és rögtönzötten kedveskednénk szívből… Beszéd helyett.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?