Főoldal » Gondolatok a plágiumügyek kapcsán

Gondolatok a plágiumügyek kapcsán

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Napjainkban a plagizálás mint jelenség meglehetős nyilvánosságot kapott, köszönhetően egyes közéleti szereplőink tudományos értekezéseivel szemben felmerült szerzői jog aggályoknak. Alighogy lecsengett Schmitt Pál plágiumügye, Gyurcsány Ferenc szakdolgozatával kapcsolatban is felmerült a plágium gyanúja, legutóbb pedig Semjén Zsolt került a médiafigyelem középpontjába ugyanezen gyanú kapcsán.

De mi is az a plágium? Az egyik legelterjedtebb meghatározás: “más szellemi alkotásának jogosulatlan felhasználása, eltulajdonítása“* A fogalmat a jog is használja, de alapvetően nem jogi, hanem bölcsészettudományi terminus technicusról van szó.

A plagizálás jelenleg hatályos büntetőjogi szankcionálása a Btk. 329. § és a 329/A. § szakaszaiban valósul meg. A 329. § a bitorlás tényállását szabályozza:

“329. §(1) Aki

a) más szellemi alkotását sajátjaként tünteti fel, és ezzel a jogosultnak vagyoni hátrányt okoz,

b) gazdálkodó szervezetnél betöltött munkakörével, tisztségével, tagságával visszaélve más szellemi alkotásának hasznosítását vagy az alkotáshoz fűződő jogok érvényesítését attól teszi függővé, hogy annak díjából, illetve az abból származó haszonból vagy nyereségből részesítsék, illetve jogosultként tüntessék fel,

bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) E § alkalmazásában szellemi alkotás: az irodalmi, tudományos és művészeti alkotás, a találmány, a növényfajta, a használati minta, a formatervezési minta és a mikroelektronikai félvezető termék topográfiája.”

A 329/A. § pedig a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése című tényállást jelöli, melynek háttérnormája a szerzői jogról szóló törvény (Szjt.) Ezzel korábbi bejegyzésemben már foglalkoztam.

Tudományos értekezés készítésénél – legyen az szakdolgozat, doktori disszertáció, vagy bármilyen tanulmány – megkerülhetetlen, hogy a témához kapcsolódó szakirodalom felhasználásával mások gondolatait jelenítsük meg a munkánkban, ezekhez fűzzük saját következtetéseinket, illetve reflektálunk rájuk elemzés, cáfolat, stb. formában. A mástól származó gondolatok közlését idézésnek nevezzük. Az idézés a szabad felhasználás egyik esete, ami ugye kivételte jelent a szerzői jogi oltalom alól. Egyértelmű, hogy szakirodalomból származó idézetek nélkül nem igazán készíthető megfelelő színvonalú tudományos igényű dolgozat.

Az idézetnek két fajtája van. A szó szerinti idézet, mikor változtatás nélkül veszünk át egy adott idegen gondolatot, mikor a pontos, precíz megfogalmazás igénye fennáll. Ilyenkor idézőjel használata kötelező.

Másik típusa az idézésnek, mikor más gondolatát nem szó szerint ültetjük át saját munkánkba, hanem átalakítva, átfogalmazva, hogy saját stílusunkhoz, illetve gondolatmenetünkhöz jobban illeszkedjen. ilyenkor tartalmi idézetről beszélünk.  Tartalmi idézetnél nem használunk idézőjelet, de az idegen gondolatot így is, csakúgy mint szó szerinti idézésnél pontosan meg kell jelölni és a lap alján, vagy a dolgozat végén pontosan meg kell hivatkozni. A hivatkozásnak tartalmazni kell a hivatkozott szerző nevét, a mű címét, kiadóját, a kiadás évét, és az oldalszámot, ahol az idézett szövegrész található.

A pontos hivatkozás elmaradásával megvalósul a plágium akkor is, ha az idézett mű szerepel a dolgozat végi irodalomjegyzékben. Azt is fontos leszögezni, hogy a plágium ténye független attól, hogy a dolgozat bírálói észreveszik-e a plagizálást a dolgozat értékelése során. Értékelhetelen tehát véleményem szerint az olyan védekezés, hogy a dolgozat írója nem hibázott, mert a konzulens vagy az opponensek nem jelezték neki, hogy plágiumot követett el. A plagizálás ugyanis alapvető szerzői minimumot sért; plágium fennállása esetén – ha persze kiderül – minden valamire való egyetemen elégtelere értékelik a dolgozatot, esetlegesen pedig fegyelmi eljárást is eredményezhet az ügy.

A bevezetőben említett plágiumügyek esetében vegyesek a következmények. Láthattuk, hogy plágium miatt az egyik esetben (Schmitt-ügy) az egyetemi doktori cím visszavonásra került, a második esetben (Gyurcsány-ügy)a dolgozat “elveszett”, így ez követkemény nélkül maradt. A legújabb eset (Semjén-ügy) kétrészes; a doktori disszertációval kapcsolatban az érintett egyetem (PPKE) nem kívánt vizsgálódni, a szakdolgozattal kapcsolatban az ELTE vizsgálóbizottsága  visszásságokat állapított meg, de az eljárási szabályzatuk nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely további lépéseket tesz lehetővé. Személy szerint ezt óriási szabályozási hiányosságnak tartom.

A napvilágra került plágiumbotrányok bár jelentős erkölcsi, szakmai következményekkel jártak/járhatnak, de a fent említett esetekben az esetleges büntetőjogi felelősségre vonás elévülés miatt egyértelműen kizárt.

*forrás: Hargitai József: Jogi fogalomtár. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2005, 1254. o. In: Stipta Zsuzsa: A plágium büntetőjogi vonatkozásai, Publicationes Universitatis Miskolciensis, Sectio Juridica et Politica, Tomus XXX/2., p. 409. o.

Vezérkép forrása: http://techattitude.com/online-tools/best-tools-to-check-for-plagiarized-content/

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?