Főoldal » A Fertő-Hanság Nemzeti Park

A Fertő-Hanság Nemzeti Park

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A Fertő-Hanság Nemzeti Park hazánk nyugati részén az Alpok keleti nyúlványai, a Nyugat-magyarországi peremvidék és a Kisalföld által közre zárt, változatos képet mutató tájon helyezkedik el. A Fertő-Hanság Nemzeti park egyedülálló tája és élővilága joggal foglalja el helyét a különösen védett területek közt. A Fertő-tó, mint a sztyepptavak utolsó hírnöke nyugat felé és a Hanság, mint ritka lápos, mocsári élővilág mind fontos természeti értéket képviselnek. 

A nemzeti park területe

 A Fertő tó kb. 350 km2-es medencéje a Kárpáti v. Pannóniai medencerendszer síkságai és az Alpok hegységei nagytáj csoportjának határán alakult ki. Ezen a távolabbi környezetre mutató kereten belül a Kisalföld Ny-i peremén az Alpok kristályos kőzetű vonulatának legkeletibb felszíni rögei előtt helyezkedik el. Magyarország természetföldrajzi tájbeosztása alapján a Fertő-táj a Fertő-medence, illetve a Fertőmelléki-dombság kistájakba tartozik. Csapody I. (1972) szerint a terület három földrajzi kistájba osztható: ezek a Fertő tó medencéje, a Fertő-Balf közötti déli partszegély és a Ruszt-Fertőrákosi dombsor. A Fertő-táj területe 12 542 ha. Részei a Fertőmelléki-dombsor a Szárhalmi erdővel és a Kis-tómalmi lápréttel; maga a tó magyarországi 75 km2-es, 80%-ban elnádasodott területe a határtól a domblábi rétekig; a Hegykőtől Sarródig terjedő szikes rétek, puszták, nádasok világa, amely tulajdonképpen a Fertő-zug délkeleti csücske. Ez utóbbi már egyfajta átmenetet alkot a Hanság felé.

A Hanság egykor hazánk egyik legnagyobb kiterjedésű összefüggő lápterülete volt. Az egykori lápterület a Fertő tótól keletre elterülő, azzal együtt kialakult – a Rábaköz és a Mosoni-síkság közé ékelődött – nyugat-keleti irányban hosszan elnyúló süllyedő és feltöltődő medence, tengelyében a Hansági főcsatornával. Hossza Lébénytől a Fertőig 55 km; szélessége átlagosan 12 km. A bősárkányi 4 km-es lápszűkület két medencére osztja: a nyugati törzsmedencére (ez a Kapuvári, vagy Déli-Hany) és északi részmedencére (ez a Lébényi-, vagy Északi-Hany).  A Dél-Hanság 4643 ha, az Észak-Hanság pedig 4059 ha területen fekszik. Más-más forrásokban a különböző szerzők eltérő módon értelmezték a Hanság területi kiterjedését. A lehatárolás történhet a genetikai talajtípus elterjedése szerint; a mezőgazdasági táj alapján; az erdőgazdasági táj kiterjedése és a vízzel mindenkor elöntött terület nagysága szerint is.

[token node title-raw] 1. ábra A nemzeti park területe; jelmagyarázat 1: természeti zóna, 2: megőrző zóna, 3: védő zóna

(www.ferto-hansag.hu)


Domborzat

A Hanság átlagos tengerszint feletti magassága 113-117 m. A sík felszínből, elsősorban a peremi részeken, 3-4 m magas, szél által kialakított dombok, úgynevezett gorondok emelkednek ki (Aujeszky L. et al. 1974). A területnek természetes lefolyása semmilyen irányban nincs. A táj néhány dombhát kivételével sík. Felszíne a peremrészektől kiindulva enyhén lejt a medence belseje felé, valamint a Pomogy-Fertőd vonaltól kelet felé is. Törzsmedencéjének felszíne átlag 3-4 méterrel mélyebb környezeténél. Legmélyebb területe a Dél-Hanságban, a Király-tó környékén helyezkedik el.

 [token node title-raw]

2. ábra A Fertő-tó közvetlen környezetének földtani vázlata; jelmagyarázat: 1: nyílt vízfelület; 2: tőzeg; 3: szürke agyag és tőzegsár; 4: sárga ill. barna agyag és öntésiszap; 5: lösz; 6: sárga homokos és kavicsos lösziszap; 7: folyóvízi homok; 8: kavicsos homok és kavics általában; 9: magasabb helyzetű teraszkavics; 10: pannóniai agyag és homok; 11: szarmata mészkő, homok és konglomerátum; 12: torton Lajta mészkő, mészhomok és konglomerátum; 13: Helvét (ruszti-kavics); 14: gneisz; 15: csillámpala

(Vituki, 1981)

A Fertő-táj változatosabb képet mutat morfológiai szempontból. Szerkezeti viszonyait a völgyek és a tektonikus medencéket előrejelző és a sasbérceket kialakító törések, vetődések, és a neogén üledékek kibillenései határozzák meg. A legmagasabban fekvő részeket a Fertőmelléki-dombság területén találjuk. Ezek átlagosan 200-300 m közötti tengerszint feletti magasságot mutatnak. Ilyenek például a Ház-hegy (263 m), Pinty-tető (261 m), Káposzta-hegy (258 m), Göbölye-bérc (246 m), Gomba-hegy (238 m), Réti-bérc (227 m), Boglár-hegy (213 m). A Fertő-táj monográfiáját előkészítő első adatgyűjtemény a „A Fertő-táj geoszférája” (Aujeszky L. et al.1974) című kötet adatai alapján mondhatjuk, hogy a Fertőmelléki-dombság központi részét pusztuló hegylábfelszín, fiatal süllyedékek, aszimmetrikus teraszos völgyek, áttöréses völgyszakaszok és széles alluviális völgysíkok, deráziós völgyek, eróziós-deráziós tanúhegyek és kisebb sasbércek, teraszok és terasz maradványok, tanúhegyekre bontott keskeny völgyközi hátak és gerincek, pusztuló lejtők, és változatos antropogén formák jellemzik. Ezek közt a táj morfológiai arculatát elsősorban a meredek töréses peremmel határolt tektonikus medence, a medencét övező pleisztocén hordalékkúp-rendszer és a Balfi-tönk pusztuló hegylábfelszíne határozza meg.

 

Éghajlat

A Fertő-Hanság Nemzeti Park a mérsékelt övben, kontinentális éghajlati területen fekszik. A nemzeti park táji heterogenitása jól megfigyelhető a klimatikus viszonyok tekintetében. Az éghajlatban jól kimutatható az atlantikus övezet hatása is. A Dévényi-kapunál beáramló légtömegek miatt, ez a terület hazánk legszelesebb vidékének számít. A felhőzet évi átlagos értéke 5,0 okta körül mozog, ami K-ről Ny-felé növekszik. A derült napok száma májustól szeptemberig átlagosan 6,1. A térség felhőzetben gazdagabb, mint az ország belsőbb területei.

A Hanság tájegység a Kisalföld éghajlati körzetbe tartozik. Jellemző a mérsékelten meleg nyár, nem túl zord tél és viszonylag kisebb csapadékbizonytalanság. A napfénytartam 1900 óra, az évi középhőmérséklet 9,5°C, a tenyészidőszak hő összegei a sokévi átlag alapján alacsonynak mondhatók.  A kapuvári állomáson mért adatok sokévi átlaga szerint 50%-os valószínűséggel elért, illetve meghaladott csapadékösszegek értéke 665 mm, az átlagé pedig 670 mm. Az uralkodó szél ÉNy irányú, erősségének évi középértéke pedig 1,8-2,0 Beaufort fok. (Csapody I. 1983)

A szintén a Kisalföldhöz tartozó Fertő-medence és az Ikva-völgy Kópháza alatti szakasza a mérsékelten száraz, enyhe telű éghajlati körzethez tartozik, míg a Fertőmelléki-dombság bizonyos mértékig már a hűvös, nedves, enyhe telű éghajlati körzetbe sorolható. A két terület közt az egyes éghajlati elemek szempontjából jelentős különbség mutatkozik. Ez elsősorban a felhőzet évi átlagában, ezzel szoros összefüggésben az évi csapadékeloszlásban és a napsütés évi összegében nyilvánul meg.

Vízrajz

A domborzat gyenge tagoltsága és kicsiny reliefenergiája miatt a vízgyűjtő területén nem találhatók nagyobb vízfolyások. Még a nagyobb szerkezeti völgyekben csordogáló patakok is az év nagy részében csak kis vízhozammal rendelkeznek.

A nemzeti park legnagyobb állóvize a Fertő tó. A Balaton után hazánk második legnagyobb és Közép-Európa harmadik legnagyobb tavaként tarják számon. A tó neve a hidrológiai meghatározás alapján olyan állóvizet jelöl, amely nagy kiterjedésű, sekély és területének több mint egyharmada kiemelkedő mocsári növényzettel borított. A tó területe 309 km2, hosszúsága 35 km, legnagyobb szélessége 15 km, legkisebb szélessége pedig 7 km. Trianon óta a tó vízfelületének mindössze ötöde tartozik Magyarországhoz. Ez 75 km2 nagyságú területet jelent, aminek 12%-a nyílt vízfelszín, a többit nádas borítja. A tómedence átlagosan 300-500 millió m3, sekély vízállás esetén azonban 60 millió m3 vizet tárol. Átlagos mélysége nem éri el az egy métert, délről észak felé haladva mélyül.

A csapadékvízen kívül két patak táplálja. Osztrák oldalon a Wulka, a Magyarországi területen pedig a Rákos patak biztosítja vízutánpótlását. Utóbbi magyar oldalon, Fertőrákosnál torkollik a tóba. A vízhozam 60%-át adja a Wulka-patak és csak kevesebb, 40%-ot a Rákos-patak. A Wulka-patak 37,4 km, a Rákos-patak pedig 7,3 km hosszúságú. A felszíni vízfolyásoknál jelentősebb a csapadékból származó víz utánpótlás. (Csapody I. 1983)

A Fertő tó körülbelül 15-20 000 évesnek tekinthető. Jellemzően mindig sekély vizű, de szeszélyes vízjárású tó volt. Története során jelentős mederváltozások, vízszintingadozások zajlottak le. A Fertő medencéje évezredeken keresztül közvetlen kapcsolatban volt a Hansággal, árvíz idején a Dunával és annak mellékfolyóival is.  Ez a kapcsolat a modern kori útépítések és csatornázások következtében XX. századra teljesen megszűnt. A XVIII. századig a terület teljesen lefolyástalan volt, napjainkra azonban a Hanság-főcsatorna megépítése révén vízszintje szabályozhatóvá vált. A medenceváltozásokat a XI. századtól régi leírásokból, térképekből követhetjük nyomon. Ezek a tó többszöri kiszáradásáról vagy épp áradásáról tanúskodnak. A tó szélsőséges vízjárásának oka a meteorológiai viszonyokban keresendő, továbbá a vízgyűjtő és a tó területének aránya is meglehetősen kedvezőtlen ebből a szempontból. (Pichler J. 1969)

A Fertő tó vízének hőmérséklete a kis vízmélység következtében változó. Nagyon gyorsan reagál a levegő hőmérsékletének ingadozásaira. Tóth L. és Szabó E. (1962) több éves vizsgálatai alapján a nyílt víz átlagos hőmérséklete a júliusi hónapban 20,1 °C. A nádasok vizeinek átlagos hőmérséklete viszont valamivel alacsonyabb ennél.

A Fertő tó a szikes sztyepptavak legnyugatibb hírnöke. Vize szikes, hidrokarbonátos, magas a nátrium- és magnéziumkarbonát, valamint nátrium- és magnéziumszulfát tartalma (1,6-2,0 g/l). E tulajdonságai kedveznek a part menti területeken kialakuló sótűrő (halofiton), szikes növénytakarónak. A nagy mennyiségű lebegő anyagtól, a magas eutrofizáltságtól a víz zavarodott, színe a vöröstől a barnáig változó.

A Hanság hajdan Magyarország egyik legnagyobb összefüggő lápterülete volt. Jelentős területeket borított víz mely szeszélyes és néha rendkívül kiszámíthatatlan volt. Ugyanakkor az itt élők életében, megélhetésében is fontos szerep jutott neki. A Hanság vizein valamikor élénk halászat zajlott. Mára azonban mind a táj arculata, mind pedig hasznosítása, szerepe is megváltozott. A korábban hatalmas területet kitevő vízi élőhelyek a csatornázások következtében jelentősen beszűkültek.

A nagyobb mértékű lecsapolási munkák, vízszabályozások a XIX. században folytak. Először a terület szélein, majd a középső területek felé haladva sorra történtek a lecsapolások. Ma az egész Hanságot számtalan kisebb-nagyobb csatorna szeli keresztül, sűrű hálózatot alkotva. Bár a Hanság vízrendszere jelentős változásokon ment keresztül, a mai napig összefüggő kapcsolatban áll a Fertővel. Természetesen ez a kapcsolat a változások előtt még szorosabb volt. (Aujeszky L. et al. 1975)

 

Talajok

A Fertő-Hanság medence mélyedésének nyugati és déli határát élesen vonja meg a Fertőmelléki dombvonulat illetve az Ős-Ikva kiemelkedő hordalékkúpja. Ez az éles határvonal a talajviszonyok tekintetében is megmutatkozik. Míg a peremi részeken gyakoribbak az erodált erdőtalajok (barna erdőtalajok és rendzinák), addig a medencében inkább hidromorf talajképződmények: öntés-, réti és szikes talajok találhatók.

A Fertő-táj talajainak közös jellemzői a heterogén, mozaikos elhelyezkedés, alluviálisan rétegzett szelvényfelépítés, igen változatos mechanikai összetétel, nagy CaCO3-tartalom és lúgos, néha erősen lúgos kémhatás. A Fertő-medencében a fő talajképződési tényező a víz. A mélyebben fekvő részeket magasabb vízállás, vagy tartós északi szél idején gyakran elborítja a Fertő vize, amely oldott sókat, szuszpendált homok-, iszap-, és agyagrészecskéket visz az elborított részekre. A magasan álló, sós talajvizek gyakori következményei pedig a só felhalmozódás és szikesedés. A területen érvényesülő főbb talajképző tényezők: üledék-lerakódás és láposodás, réti talaj-képződés, sófelhalmozódás-szikesedés.

A terület leggyakoribb zonális talajfajtái a hazai barna erdőtalajok csoportjába sorolhatók, s a helyi tényezők területi különbségei alapján többféle egyéni sajátossággal rendelkező típusuk, altípusuk, változatuk van. A zonális barna erdőtalajok mellett még nagyobb kiterjedésben azonális talajtípusok is előfordulnak. Ezeken túl agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek, rozsdabarna erdőtalajok, csernozjom barna erdőtalajok, rendzina talajok, váztalajok, réti talajok, láptalajok, szikes talajok és lejtőhordalék talajok fordulnak elő.

A csapadékosabb Kőhidai-medencének, valamint a szoros értelemben vett Balfi-tönk Ny-i peremterületének talajai túlnyomóan az agyagbemosódásos barna erdőtalaj típusába tartoznak, s az altípusok és változatok szerint igen nagy változatosságot mutatnak. Az agyagbemosódásos barna erdőtalaj részben szarmata homokon és kavicsos homokon alakult ki. Ezeket jó illetve közepes termőképesség jellemzi.

A Fertőmelléki dombság lajta-mészkővel borított központi részét leginkább rendzina talajok, a kristályos pala kibukkanásait (pl.: Gödölye-bérc) és a szarmata konglomerát rétegfejeit (pl.: Zsíros-hegy) pedig váztalajok jellemzik. Termőrétegük általában 20-70 cmközött változik, amely humuszban gazdag, gyengén lúgos kémhatású és morzsás szerkezetű. E talajtípus könnyen erodálódó, ezért gyakori látvány a kopár felszín is.

Az Ős-Ikva hordalékkúp-felszínét és a Fertő-medence meredek D-i lejtőjét agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek, csernozjom barna erdőtalajok és homokon kialakult rozsdabarna erdőtalajok fedik.

Az alacsony és magas ártereket réti talajok, réti öntéstalajok és nyers öntéstalajok fedik.

Lejtőhordalék talajok az egész területen megjelennek. Leggyakoribb a Fertőmelléki-dombság K-i lejtőjén, a kőhidai-medence Ny-i peremén, melyek közül a réti talajok, réti öntéstalajok, a láptalajok és a szikes láptalajok a legelterjedtebbek.

A Hanságban az intrazonális láptalajok dominálnak. Amennyiben a felszín mélyedései feltöltődnek szerves anyagokkal, intrazonális rétláp talajok képződnek. A talajvízszint nem süllyed 1 m alá. A bomló szerves anyagokból tőzeg képződik, ami ma a Hanságban fél méteres vastagságot ér el. Valamikor ez elérte a helyenkénti 10 méteres vastagságot is. Abban az esetben, ha a rétláp utánpótlása megszűnik, a levegő hatására a tőzeg elbomlik és átalakul egy fekete, humuszban gazdag kotu talajjá. A Hanságban ma megtalálhatjuk a tőzeges illetve a kotus rétláp talajokat is.

 

Növényvilág 

A A Fertő-Hanság Nemzeti Park területének növényföldrajzi kutatásával, növényföldrajzi besorolásával több kutató is foglalkozott. A rendszeres növényföldrajzi kutatások a magyar és az osztrák oldalon is a két világháború közti időszakban indultak meg. A mai nemzeti park magyar tájainak flóráját legrészletesebben Csapody I. (1972) írta le.

A Fertőmelléki-dombság az alpokaljai flóravidék lajtai (Laitaicum) flórajárásához tartozik, míg az Ős-Ikva hordalékkúp felszíne és a Fertő-medence az alföldi (Eupannonicum) flóravidék, kisalföldi flórajárásába tartoznak.

A Hanság a magyar flóratartomány (Pannonicum) alföldi flóravidékének kisalföldi flórajárásába (Arrabonicum) sorolható. (Csapody I.1972)

 

[token node title-raw]

3. ábra Fertő-tó közvetlen környezetének növényföldrajzi tájfelosztása
(Csapody I. 1972)

 

A táj vízgyűjtő medencén kívüli területeinek eredeti természetes növénytakarója zárt erdő volt. Zárt tölgyesek és gyertyános-tölgyesek borították a vidék nagy részét. Az emberi beavatkozások következményeként az eredeti természetes növénytakarót mára nagyrészt felváltotta a kultúrnövényzet, a természetes erdőségek ritkultak, kultúrerdőségek jelentek meg. Az erdősültség mértéke 11,9 %, ami elmarad az országos átlagtól. A leggyakoribb erdőtársulások a cseres-tölgyesek és a gyertyános-tölgyesek. Mészkedvelő tölgyesek uralkodnak a lajtamészkövön, a délies kitettségű lejtőkön pedig a molyhos-tölgyes karszt-bokorerdők a jellemzők. A tölgyesek közé napsütötte pusztai rétek ékelődnek. A kultúrerdőségek közül az akác a leggyakoribb. Erdők szélén, vizek mellett megtalálható a szürke- és a fehérnyár. A táj erdei alapvetően lombos erdők, ám itt-ott fenyők is előfordulnak. Ezek a kisebb foltokban megjelenő fenyőállományok gyakran telepítés eredményei. Ma a fenyvesítés tilos az eredeti tájkép és környezet megóvása érdekében. A Fertőmelléki dombsor jellemző társulásai a lajtamész-bükkös, a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, cseresek molyhostölgyesek és sztyepprétek. (Márkus I. 1995) A Kisalföld klímaviszonyainak köszönhető, hogy a területen számos xerotherm, szárazságtűrő faj is előfordulhat. Ezen hatások mellett a Tómalom láprétjén megfigyelhetők montán elemek is. A nyugati részek felől egyre keletebbre haladva megfigyelhető a szubalpin fajok egyre ritkább megjelenése és egyre gyakoribbá válnak a kontinentális, szubmediterrán fajok.

A nyílt víztükör egyetlen jellegzetes növénytársulása a kis hínáros.  A nádasok, szikes-mocsári vegetáció, magas sások, bazifil síklápok, kékperjés láprétek, mocsárrétek, kaszálórétek a parti zóna jellegzetességei. A tó magyar oldalon erősen, 74%-ban nádasodott. Közép-Európa legnagyobb nádas-biotópja található a nemzeti park területén. A nádasok jellemzője a homogenitás és az egyöntetű fajszegény összetétel. A belsőbb területeken tűnnek fel különböző egyéb fajok, mint a bodnározó keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia), sziki káka (Schoenoplectus tabernaemontani), tavi káka (Schoenoplectus lacustris).

A Fertő-táj délkeleti, keleti területein jellemzően szikes réteket találunk. Ezeket hajdan a Fertő sós vize áztatta. A víz és a talaj magas konyhasó (NaCl), szóda (Na2CO3), glaubersó (Na2SO4) és keserűsó (MgSO4) tartalma miatt szolonyec és szolonycsák-szikesek alakultak ki. Ezeken a réteken sótűrő és sókedvelő növények telepedtek meg. Számos faj esetében ezek a szikesek jelentik elterjedésük NY-i határát (Camphorosma annua – szikőr). Előfordulnak tengerpati környezetet jelző maradványfajok is (Juncus maritinus – tengerparti szittyó). (Aujeszky L. et al. 1977)

A Hanság sokáig a Fertő-medencéjével szoros kapcsolatban lévő, azzal összefüggő vízrendszert alkotó hatalmas kiterjedésű lápos élővilág volt. Az egykor mocsaras-zsombékos vidék mára nagyrészt kultúrtáji képet mutat. Eredeti természetes határai pedig jóval kisebbre zsugorodtak. E változások főként a 18. század második felében történt lecsapolások és csatorna építések következményei. Az egykor hatalmas nyílt vízfelületekkel, nádasokkal és láprétekkel borított terület legmélyebb és állandóan víz alatt fekvő részeit lápi növényzet, a magasabb, néha szárazzá váló részeket pedig „savanyú” füvek borították. Ez utóbbiak remek legelőként és szénatermő kaszálóként szolgáltak az itt élő emberek számára.

A táj változatos felszínét jelenleg is különböző vastagságú tőzegréteg, lápi talaj fedi. A tőzeges talaj elbomlott és félig elbomlott növénymaradványokat tartalmazó talaj keveréke. Éppen ezért természeténél fogva gazdag szerves anyagokban. Jellemző e talajra, hogy igen gyakran meglehetősen nedves, vízzel jól átjárt. A Hanság ideális élőhely számtalan tőzeges, lápos környezetet kedvelő növény számára,

A nemzeti parkban jól megfigyelhető a szukcesszió jelensége. E folyamat során a növénytársulások tér-idő átalakulása játszódik le. Eredményeként csökken a társulás fennmaradásának valószínűsége, elősegítve a következő stádiumba való átmenetet. A változás iránya meghatározott: pionír növénytársulástól több lépcsőn keresztül a klimax társulás felé mutat. A Hanságban a szukcessziós folyamatot a nyílt víz növényzettel történő benépesülésének legelső fejlődési állapotától kezdve (hínár vegetáció) a nádason, a lápréten a rekettyefűzeseken keresztül az égererdőkig, a tölgy-kőris-szil ligeterdőkig, illetve az új telepítésű mesterséges égeresekig és nemesnyárasokig teljesen végig tudjuk követni.

A láperdőket az egykorinál jóval kisebb területen a nyúlánksásos égeresek, a tőzegpáfrányos égeresek, a fűzlápok és a nyírlápok, a láp- és mocsárréteket pedig a mészkőkedvelő láprét, a dunántúli mocsárrét és az alföldi mocsárrét képviselik. A Hanság különleges természeti képéhez tartoznak a Dél-hansági égersarjerdők, továbbá a Dél-, és Észak-Hanságban is egyaránt megtalálható fűzekkel, rekettyefűzekkel átszőtt, a spontán beerdősülés folyamatában lévő mocsárrétek. A táj folyamatos száradása miatt egyre nagyobb területet foglalnak el a kékperjés-nyúlfarkfüves-láprétek.

A Hansághoz tartozó Fehér- és Barbacsi tó természeti értékei külön említést érdemelnek. A két állóvíz jellemző növénytársulásai a hínár- és nádas társulások. A hínárvegetációt a lebegő békalencsés, a békalencse-vizirence társulás, a viziboglárkás és a hínáros képviseli. A hínárvegetáció jelentősen visszaszorult az utóbbi idők folyamatos csatorna tisztításai és a nagyobb méretű nyílt vizek hiánya miatt. A nádasok jellemző növényei elsősorban a gyékények és a kákák.  Ritka különlegességként még néhol, leginkább tőzegen megtalálható az ősi vegetációjú lápi, kijevi csalán (Urtica kioviensis). A nádasok szegély területein magassásos társulások helyezkednek el. Ezeket követik a kékperjés láprétek és a dunántúli mocsárrétek. A mocsárrétek területein, azokba beékelődve találhatjuk a rekettyésfűzeseket. (Papp V. 1983)


Állatvilág

A Fertő-táj állatföldrajzi tekintetben területileg a Pannonicum faunakörzetének két faunajárásából, a Kisalföldből (Arrabonicum) és a Bécsi-medencéből (Vindobonicum) részesedik (Csapody I. 1983). E területek alapfaunája európai, közép-európai jellegű, bennszülött (endemikus) faja alig van, a pusztai faunának csak töredékei találhatók. Az Alpokalja közelsége kismértékben érezteti hatását és az érvényesülő kultúrhatások következtében a fauna javarészt másodlagos. A hatalmas nádrengeteg, a Fertő szikes vize és a környező területek különleges értékű élőhelyet jelentenek nem csak hazánkat, de Európát tekintve is. Gerinctelenek, puhatestűek, rovarok és gerincesek, halak, madarak, hüllők, kétéltűek, de emlősök közt is meglehetős fajgazdagsággal és változatossággal találkozhatunk. Külön kiemelhető a Fertő madárvilága, melynek köszönhetően a terület ma már madárrezervátumként tartják számon.

A Fertő-táj illetve a Fertő tó az itt fészkelő és az átvonuló madarak tekintetében hazánk, de Európa egyik legjelentősebb védett élőhelye is. A hatalmas nádrengeteg, az iszapos pocsolyák és a nyílt vízfelület egyaránt lehetőséget biztosít a sokszínű madárvilág számára. A Fertő jelentős madárvonulási központnak tekinthető. Az itt megfigyelt madárfajok összes száma több százra tehető. A leglátványosabb madárvilág az ingadozó vízállású, elárasztott szikes gyepeken található. Több ezres vízimadár sereg táplálkozik, pihen, költ itt az év nagy részében.

A Hanság állatvilága az Alföldi (Pannonicum) faunakörzet második faunajárásába, a Kisalföldhöz (Arrabonicum) tartozik. Faunája a Fertőhöz hasonlóan nagyon gazdag, azzal sok esetben hasonlóságokat mutat. Számos ritka, védett faj található az Észak- és Dél-Hanság területén is. Az állatvilágra jellemzőek a síkvidéki tavak, kiterjedt láprétek és égerláperdők faunaelemei, posztglaciális fajokkal. (Csapody I. 1983)

 

Változó környezet

A táj arculata az utóbbi időkben jelentős változásokon ment keresztül. Ezekben a változásokban számos tényező együttesen működik közre. Természetes és mesterséges folyamatok egyaránt okolhatók egy-egy negatív, vagy akár pozitív, jótékony változás bekövetkeztéért. Természetes okok lehetnek akár a klíma viszonyok változásai. A Fertő tó mederváltozásait elsősorban a természetes klimatikus változások okozták többször is. A nedves élőhelyek beszűkülése – például a Hanság területén – magyarázható a nagymértékű, mestersége csatornázási és lecsapolási folyamatokkal. A lecsapolások során mind a táj, az élőhely és az életközösség is jelentősen átalakult. A Hanság-főcsatorna 1813 és 1840 közt épült meg. Legfontosabb feladata a Hanság vizeinek kordában tartása volt. A korábbi lápok, mocsaras ingoványok helyét szárazabb szántók és legelők vették át. A láperdőket nagyrészt telepített nemesnyárasok váltották fel. Az Észak-Hanságra jellemző ősi nyírlápok mára teljesen kipusztultak. A mai nyíresek már pionír származékerdők. A hasznosításba bevont területeken az eredeti környezettől idegen kultúrnövények mezőgazdasági termelése indult meg. A korábbi nyugodt, rejteket és élelmet biztosító élőhelyek bolygatottá váltak, így számos faj vesztette el otthonát és volt kénytelen távolabbi új otthon találni. E folyamatok következtében történhetett meg, hogy több hajdan honos állatfaj kipusztult, eltűnt a vidékről.

A Hanság tőzeges talajának az a tulajdonsága, hogy optimális nedvességviszonyok mellett nagy terméseredmények elérését teszi lehetővé. Szárazság idején azonban a talajvíz leszáll, a tőzeg kiszárad, a termés tönkremegy. A tőzeges területeken nagy veszélyt jelent a vízhiány következtében, rendszerint kánikula idején keletkező talajtűz. A Fertő tó esetében fontos az eutrofizáció és a tó elöregedési folyamatának figyelembe vétele. Az elöregedés folyamatát jól mutatja a part menti nádas előretörése. 1872 és 1879 között a nádas 62 km2-ről 171 km2-re nőtt. A Hanság-csatorna megépítése után a folyamat még jobban felgyorsult. A későbbi szervezettebb és körültekintőbb zsilipkezelés eredményeként a vízszint magasabbá vált, így az elnádasodás is lelassult. (Aujeszky L. et al. 1975)

Napjainkban a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban is szigorú természetvédelmi intézkedések és stratégiák állnak rendelkezésre, a táj eredeti flórájának és faunájának megőrzésére annak természeteshez lehető legközelebbivé való visszaállítására. A natúrzónák kialakítása is épp azt a célt szolgálja, hogy a természet megóvása és hasznosítása is jól megférjen egymás mellett.

A nemzeti park létrehozása a Természetvédelmi Világszervezet előírásainak megfelelően történt, ami alapján három zóna került kialakításra. Az érintetlen, fokozottan védett területek a természeti vagy natúr zónába kerültek. Az ilyen területeken csak minimális emberi tevékenység folytatható. A következő zónába sorolhatjuk azokat a részeket ahol hagyományos, természetet kímélő gazdálkodás megengedett. Ez a második zóna a megőrző zóna. Végül a harmadik az ütköző zóna, mely a part menti és határterületeket, településeket foglalja magába. Itt már jelentősebb emberi tevékenység zajlik, leginkább az idegenforgalom a meghatározó, azonban fontos szempont e zónában is a környezetvédelemi szempontok figyelembe vétele.

Az utóbbi idők egyik jelentős programja a dél-hansági területén található Nyirkai-Hany vizes-élőhely rekonstrukciója is.

 A napjainkban zajló folyamatokból látszik, hogy a jól átgondolt és megfelelő természetvédelmi programokkal jó eredmények érhetők el. Fontos feladat a természeti értékek szélesebb körű megismertetése a nagyközönséggel is. A környezetvédelmi szabályok betartásával-betartatásával és a megfelelő intézkedések megtételével még sokáig őrizhetők e táj különleges természeti értékei.

 

irodalom

 

Aujeszky L. – Somogyi S. – Schilling F. (szerk.) 1974:  A Fertő-táj monográfiáját előkészítő adatgyűjtemény. 1. kötet: A Fertő-táj geoszférája. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 254 p.

Aujeszky L. – Somogyi S. – Schilling F. (szerk.) 1975:  A Fertő-táj monográfiáját előkészítő adatgyűjtemény. 2. kötet: A Fertő-táj hidroszférája és vízgazdálkodása. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 176 p.

Aujeszky L. – Somogyi S. – Schilling F. (szerk.) 1977:  A Fertő-táj monográfiáját előkészítő adatgyűjtemény. 3. kötet: A Fertő-táj bioszférája. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 547 p.

Aujeszky L. – Somogyi S. – Schilling F. (szerk.) 1975:  A Fertő-táj monográfiáját előkészítő adatgyűjtemény. 4. kötet: A Fertő-táj bioszféra-készleteinek hasznosítása. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 175p.

Csapody I. 1972: Hidrobiológia, botanika. MTA Fertő-táj Bizottság Helyzetfelmérő Tanulmányok V. kötet. VITUKI, Budapest, pp. 11-71.

Csapody I. 1975: A Fertő-táj flórája és vegetációja. MTA Fertő-táj Bizottság Adatgyűjteménye III. kötet Budapest, pp. 6-422

Csapody I. – Papp V. 1983: A Fertő-tó és a Hanság Tájvédelmi Körzetek. Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, Budapest, p. 67

Dokucsajev, V.V. 1883: Ruszkij csernozem. St. Petersburgh

Ganssen, R. 1972: Bodengeographie. K.F. Koehler Verlag, Stuttgart, p. 326

Márkus I. 1995: Fertő-tavi Nemzeti Park biotóp térképe. EFE, Sopron

Papp V. – Csapody I. 1983: A Fertı-tó és a Hanság tájvédelmi körzetek. Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, Budapest, 68 p.

Pichler J. 1969: A Fertő tó és környékének fejlesztési és tudományos kutatása. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest

Simon T. 2001: A magyarországi edényes flóra határozója: Harasztok, virágos növények. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 846 p.

Tóth L. – Szabó E. 1962: Botanikai és környezettani vizsgálatok a Fertő-tó nádasaiban. Hidrobiológiai tájékoztató 2. évf. 3. szám, pp. 129-138

Vituki 1981: Vízrajzi atlasz sorozat 24. Fertő tó. VITUKI , Budapest

www.ferto-hansag.hu

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?