A múlt mutatja a jövőt!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A cím mögött nemes egyszerűséggel a válaszom rejlik, egy napokban megjelent újságcikkre. A pécsi uránbányászatról elég sokat hallani manapság, erről írtam nemrég Miért és kinek lenne jó? – címmel.  Az írás kapcsán természetesen jó pár kérdés felmerülhet – az olvasókban és bennem is – a hozzászólások alapján legalábbis erre a következtetésre jutottam. Talán ezzel a mostani írásommal pár, ott felmerült kérdésre választ tudok adni.

Nos a téma a hazai uránbányászat múltja – jelene – jövője. Rekultiváció és bányanyitás, pénzügyi és erkölcsi dolgok, gondolatok és kijelentések.

Szeptember 27 -én a pécsi önkormányzat természeti és emberi erőforrás-fejlesztési bizottsága kihelyezett ülését Kővágószőlősön, a Mecsek-Öko környezetvédelmi bázisán tartotta. Nem véletlenül pont ott. Ez a bázis a Mecseki Ércbányászati Vállalat (továbbiakban MÉV) volt I.üzemében épült meg az 1998 és 2008 között végzett bányabezárások és zagytéri rekultivációk kezdetén. A Bázis feladatai közé tartozik a hosszú távú kármentesítés – bányavíztisztítás, zagytározók, meddőhányók kármentesítése is, ami 2004-ben kezdődött. Ezt a rendszert legalább további 30 évig üzemeltetni kell, ha az évente szükséges pénzügyi hátteret az állam biztosítani tudja.

Itt kapcsolódom vissza a címhez. A múlt mutatja a jövőt! -mondom én, erre A múlt mutatná a jövőt? – a BAMA – n megjelen cikkre válaszul. Nem kívánok az írásból sokat idézni, csak a kezdő gondolatokat: “Az 1950-es évek közepétől az 1990-es évek közepéig tartó baranyai uránbányászat utáni rekultiváció és kármentesítés mintegy 39 milliárd forintjába kerülhet a magyar adófizetőknek…”   – és kérem a cikket most, itt elolvasni! 

[token node title-raw]

Nagy számokról, milliárd forintokról van itt szó. Igen és mi, adófizetők fizetjük. Én is fizetem, aki részt vett és irányította a helyszíneken – tevőlegesen a bányabezárásokat és a zagytéri rekultivációt, és jelenleg, jó pár év kitérő után ismét ebben a programban dolgozom.

Joggal merül fel a kérdés, miért kerül ez ilyen sokba? Az ’50-es évek közepétől 1997 -ig tartó uránbányászat a mai napig sok vitát kelt különböző fórumokon és a hétköznapi beszélgetésekben is. Azt tudja mindenki, hogy akkor, az ’50 -es években nem kérdezték meg, hogy akarnak – e a pécsiek uránbányát. Itt találtak uránt, és itt lett Uránbánya. Erre épült egy városrész, Pécs nyugati része az Uránváros. A MÉV, a hatalmas vállalat –  mammutcég rengeteg munkahelyet teremtett 42 éves működése során. A rendszerváltás pedig sok mindent hozott magával. Piacorientáltságot és másfajta gondolkodásmódot. A számok alapján veszteségesnek tűnő iparágakra kimondták az ‘áment’. Ez alól a bányászat sem volt kivétel, és hiába maradt ott a rengeteg urán ( illetve szén a Keleti – Mecsekben) a bezárások elkezdődtek. Gazdasági és politikai döntések álltak a háttérben, nem tisztem – és nem is értek hozzá – itt ebben az írásban ezekről beszélni. A lényeges dolgokat a bőrömön éreztem akkoriban, és benne voltam, mintegy szenvedő félként a fejem búbjáig, a miértről nem tudva, csak sejtve de a hogyant csinálva. A “terhes örökséggel” kezdtünk valamit akkoriban, és azt mondom jót és jól csináltuk. A bányákat bezártuk és a hozzá kapcsolódó rekultivációkat elvégeztük. Kiépítettük a hosszú távú kármentesítés üzemeltetési és monitoring rendszerét, és ez a mai napig szépen működik.

[token node title-raw]

Ennek az üzemeltetése kerül ennyibe!  Lehetne erről vitatkozni, hogy kell – és szükséges egyáltalán ennyi pénzt fordítani erre? Egy mondat csak mellékesen ehhez, az uránipari zagytározók helyileg Pécs vízbázisán, a pellérdi és tortyogói között lettek anno megépítve, és a két zagytározó lett több rétegű természetesen szigeteléssel lezárva (agyag, homok, lösz), és mélyre fektetett, szivattyúaknákkal összekötött drénrendszerekkel körülvéve. A rekultivált zagytározók fásítva és füvesítve lettek és a tetején ma birkák legelnek.

A jövő pedig? Az elmúlt években, a bezárások és rekultivációk alatt hatalmas tapasztalat és szellemi tőke gyűlt össze, arról is hogy miként és mit, hogyan kell a jövőben művelni ezt az iparágat. “A bányaipari technológiák, csakúgy mint a zagytározók és a meddőhányók kialakítása és tervezése (ideértve az ideális helyszín megtalálását is) ugyanis rengeteget fejlődtek az elmúlt húsz évben, miközben a bányászatot szabályozó magyar és nemzetközi törvények és ajánlások megszigorodtak.” Szerencsére vagyunk még páran bányászok, akik ismerik és tudják ezeket törvényeket. És olyanok is akinek lenne kedve esetleg a folytatáshoz – újrakezdéshez.

A témához kapcsolódva egy kis film itt —> http://www.youtube.com/watch?v=Qa1tustaOwE  a csütörtöki kihelyezett ülésről amit a kővágószőlősi Környezetvédelmi Bázison tartott a Természeti és Emberi Erőforrás Fejlesztési Bizottság.  Az ülésen Berta Zsolt, a Mecsek-Öko Környezetvédelmi Zrt. vezérigazgatója tartott előadást az uránbányászat kármentesítéséről.  (felhasznált anyag a Pécsi Napilap oldaláról)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?