A tanyasi létforma reneszánsza napjainkban

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Egyre többen próbálnak meg ma feléleszteni egy olyan közösségi modellt, amely évszázadokig meghatározta hazánk természetes társadalmi és gazdasági berendezkedését. A tanyasi létforma, mindamellett hogy hosszútávon is bizonyította életképességét, számos egyéb előnnyel is jár. Talán az sem véletlen hogy 2012-ben a Nemzeti Vidékstratégiában is kiemelt szerepet szántak a tanyán élő emberek segítésének. A magyar forrásból finanszírozott Nemzeti Tanyafejlesztési Program keretében körülbelül, 300 ezer tanyán élő embernek próbálnak meg segítséget nyújtani a kiírt pályázatokkal.  Összesen: 1,5 milliárd forint áll rendelkezésre a tanyasi termékek piacra jutásának elősegítésére, a tanyás térségek külterületi útjainak karbantartására, az ehhez szükséges munkagépek, eszközök beszerzésére, a villany nélküli tanyák energiaellátásának, illetve a tanyagondnoki szolgálat fejlesztésének, valamint a térségi tanyafejlesztési programok kidolgozásának előmozdítására. Erre a programra már nagy szükség volt hazánkban, hiszen az elmúlt években nem történt változás a vidék lesújtó állapotát illetően. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban rendelkezésre álló 270,2 milliárd forint fejlesztési forrást nem sikerült hatékonyan felhasználni, melynek következtében a vidéki térségekben nem nőtt az egy főre jutó előállított javak összessége, a munkanélküliség nem csökkent, és a foglalkoztatási rátában sem történt pozitív változás.

A jelenlegi vidékstratégia azonban kiemelt szerepet szánt a tanyáknak, és a hazai tradíciókhoz is kapcsolódó biogazdálkodás fejlesztésének. A Nemzeti Vidékstratégia végrehajtására szolgáló Darányi Ignác Tervben fontos célként fogalmazták meg a jelenlegi 120 ezer hektár körüli biológiailag művelt területek nagyságának 300 ezer hektárra történő növelését, melyet 2020-ra kívánnak elérni a tervek szerint.

Magyarországon az ökológiai művelésbe vont területek nagysága az uniós csatlakozás óta folyamatosan ingadozott, összegségében pedig stagnál. Az új tervezetben a növekedés előmozdítása érdekében támogatják a genetikai erőforrások megőrzését, őshonos és veszélyeztetett állatfajták tenyésztését, a zöldség- és gyümölcstermesztést, valamint a Natura 2000-es erdőterületekkel rendelkező gazdák kompenzálását is.

Számos megvalósult projekt bizonyítja, hogy érdemes visszatérni őseink tradicionális életformáihoz, és a mai világban is van létjogosultsága ezeknek a hagyományokon nyugvó, de ugyanakkor jövőbe mutató modelleknek.  

Hazánkban a DNS egyesület 2010-óta foglalkozik egy általuk hosszútávon is fenntartható életforma modell felállításával. A tanyasi ökogazdálkodás iránt érdeklődök részére gyakorlati és elméleti oktatási programot indítottak el, ahol biogazdász szakemberek segítségével mutatják be, miként lehet hatékonyan megművelni a földet úgy, hogy közben a környezeti értékeket is megőrizzük.  A Tanyasi program rendezvényein részt vettek olyan emberek, akik valamilyen módon kapcsolódnak a természetes életmódhoz, az ökogazdálkodáshoz és a tanyai életforma megismeréséhez. Legjobban ugyanis tanyasi környezetben ismerhetőek meg ezek az értékek, hiszen itt a gyakorlatban is megtanulhatóak azok a gazdálkodással kapcsolatos módszerek, viselkedés minták és közösségi együttműködések, melyek őseinket is jellemezték és életben tartották évszázadokon keresztül.  

Az oktatásban is fontos hogy megjelenjen a hagyományokon alapuló közösségi modellek tanítására. Ennek szellemében 2011-ben az MNVH egy projektet indított, melynek segítségével a gyermekek is megismerhetik a hagyományos gazdálkodási módokat, egy pedagógiai program keretében. Az úgynevezett „tanyapedagógiai programot” azért indították el, hogy már az iskolákban elsajátítsák azokat a gyakorlati, gazdálkodási, feldolgozási módokat, melyek őseink számára a megélhetést jelentették. Így a fiatalok megtapasztalhatják a munka örömét és produktivitását, jellemet építő és közösség kovácsoló hatását. A jövőben pedig képesek lesznek arra, hogy megbirkózzanak azokkal a nehézségekkel, melyek egyre inkább sújtják korunk társadalmát.

A biogazdálkodás a 70-es években kezdte hódító körútját világszerte, azóta egyfajta reform folyamatként értékelendő hazánkban is, hisz ez a gazdálkodási mód a fenntartható fejlődés záloga a vegyszeres – és így fenntarthatatlanságot jelképező – agrárkultúrákkal szemben, ugyanakkor tulajdonképpen hagyományőrzés is egyben. Érdekessége, hogy a mai konvencionális gazdálkodás ősének is tekinthető.

Eleink körülbelül a XVIII. századig kizárólag ökológiai módon művelték földjeiket. A század végére a gépi termelés vált általánossá, amely termelésnövekedést és népességnövekedését is indukált. A felvevőpiacok növekedésével csak egy felgyorsult gazdaság tudott lépést tartani.  A múltban a mezőgazdaság fő célja az élelmiszerek előállítás volt, amely szoros kapcsolatban állt az állattenyésztéssel. A parasztgazdaságok teljesen önellátóak voltak, előállítottak maguknak és jószágaiknak mindent, amire csak szükségük volt a megélhetéshez, a felesleget pedig a piacon értékesítették. A földműveléshez, házkörüli munkákhoz szükséges fémszerszámok, alkatrészek elkészítését szakmunkásokra, mesteremberekre bízták. A boltból csak a sót és a világításhoz szükséges petróleumot kellett megvásárolni.        

A XX. század elejére azonban, jelezve a fenntarthatatlanság kezdetét, a talaj termékenysége gyengülni kezdett az intenzív mezőgazdaságnak köszönhetően, illetve megjelentek olyan növénybetegségek is, melyek vagy ismeretlenek voltak a gazdálkodók számára, vagy kártételük a század elejére nagymértékben felerősödött. Az állattenyészés szinte teljesen szétvált a növénytermesztéstől, és önálló ipari méreteket öltött. A mezőgazdasági termékek minőségében is jelentős változások történtek. Pl. a beltartalmi mutatók romlása figyelhető meg a „korszerűsödő” gazdaságokban. Az egyre szélesebb körben használt szintetikus anyagok környezetre gyakorolt hatását figyelmen kívül hagyták, és főleg a termésátlagok növelésére helyezték, és helyezik ma is a hangsúlyt. Úgy is fogalmazhatnánk, kényszerré vált a profit, a gazdálkodó egyfajta strukturális fogságba került, ugyanakkor sok esetben, – és ez javarészt így van a hazai őstermelők esetében is -, a haszon nem náluk, hanem a közvetítő kereskedelemben, leginkább az áruházláncoknál csapódik le. A globalizáció kialakulásával a folyamat csak még jobban felgyorsult.

Az ökológiai gazdálkodás az emberi és állati táplálékok minőségi romlásának felismerésével kezdett elterjedni a világon, és hazánkban is. Már az 1920-as évektől kezdődően egyre több helyen jelentek meg olyan gazdálkodási formák, melyek új irányzatokat honosítottak meg, de alapelveikben sok hasonlóságot mutattak a régmúlt hagyományaival. Hazánkban a konvencionális mezőgazdaság kiépülésével párhuzamosan jelentős változások történtek a vidéki lakosság életében és számában is.

Napjainkra szinte kihalóban van a magyarság életét évszázadokig meghatározó tanyasi életforma. Míg az 1949-es években az Alföldön a lakosság 33% -a külterületi népességnek számított, addig 1990-re ez az arány lecsökkent, 6,4 %-ra (BECSEI 2002). A jelentős fogyás ellenére, ma még mindig közel 300 ezer embernek nyújt otthont, munkát, a tanyasi életforma hazánkban, és a jelek szerint egyre többen vannak, akik újból megpróbálnak őseink nyomdokaiba lépni és tanyán élni, gazdálkodni. Sajnos ma a globalizáció következtében a városokban él a lakosság jelentős része, és így egy olyan létforma vált általánossá, amely hosszútávon nem nyújt biztos megélhetést a Kárpát-medence lakóinak, hiszen semmilyen hagyománya sincs a magyar kultúrában, és nem az ország adottságaihoz, lehetőségeihez igazodik. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal még inkább elfelejtettük, hogy milyen gazdag természeti értékekkel és erőforrásokkal rendelkezünk. Önállóságunkat felváltotta a külföldi élelmiszerektől és javaktól való függés, pedig Magyarország rendelkezik annyi természeti erőforrással, amely lehetővé tenné az itt élők biztonságos, önellátó megélhetését. Szerencsére ma még a zöldségágazatban 160%-os önellátottsági szintű a hazai termelés, de sajnos nem mondható ez el a húságazatról, ahol még a hungarikumokat gyártó cégek is importból szerzik be az alapanyagot.

A tanyákon élők és gazdálkodók életét javítaná, és egyben termelésük hatékonyságát növelné, ha energia ellátásuk is megoldódna. Alternatívnak mondott módszerekkel ma már szinte teljesen önellátóvá tehető egy kisgazdaság energia ellátása. A nap-, szél-, biomassza és vízenergiára épülő rendszerek elterjedése megoldaná a tanyán élők energia szükségletét úgy, hogy közben nem terhelné a vidéki környezetet, amely így meg tudná őrizni multifunkcionalitását.      

Megoldások tehát léteznek, melyeket meg kell osztani a vidéken élő emberekkel is. A megvalósításhoz jó segítséget nyújtanak a kormány stratégiai programjai, csak élni kell velük. Így elindulhat egy jövőbe mutató változás, amely előmozdítja hazánk fenntartható fejlődését.

A tanyasi gazdálkodás a biogazdálkodásban éled újjá, amely reform és hagyományőrzés is egyben. A régmúlt tapasztalataiból táplálkozva, a maitól merőben eltérő megélhetési formát próbál kialakítani, és népszerűsíteni. 

A túlélés jelei már megmutatkoznak egyre több hazai közösségben is, hiszen épülőben vannak olyan kis szerveződések, ahol az emberek tanyasi, avagy természetes környezetben, – így pl. szemben a várossal -, jó levegőn, zöld kaszálókon és termőföldeken, patak mellett tapasztalják meg a természet közelségét. Főleg a Dunántúlon és Észak-Magyarországon fordulnak elő nagyobb számban ilyen közösségi szerveződések, melyek közül a legjelentősebb a Somogyvámoson található Krisna-völgyi közösség. Itt a vallás jelenti a legfontosabb összetartó erőt, melynek része a környezetvédelem iránti erős elkötelezettség is. Aki érezni szeretné a környezet és ember közötti harmónia mindent átható fontosságát, és arra vágyik, hogy a mindennapi élet pörgéséből kiszakadva egy kis nyugalomra találjon, feltétlenül látogasson el ebbe a dél-dunántúli kis faluba. A fenntartható életmód elméleti és gyakorlati megvalósításáról  Gyűrűfűn, Visnyeszéplakon, Drávafokon, Galgafarmon, Gömörszőlősön és Agostyánon is hasznos információkhoz juthatnak az érdeklődők. A balatoni kikapcsolódás részeként pedig, érdemes körbelátogatni a Balaton környéki biofarmokat, ahol ízletes ökoélelmiszereket kóstolhatnak, vásárolhatnak az oda látogatók.

Az önfenntartó közösségek, ökofarmok a legjobb helyek arra, hogy itt találkozzanak, együtt tanuljanak azok az emberek, akiknek fontos a jövőjük. Barátokat szerezhetnek, ugyanakkor kikapcsolódhatnak egy nyugodt tanyasi környezetben, ahol megismerhetik azt az életformát, amely biztonságot és megélhetést, egyszóval fenntarthatóságot is nyújt számukra.

Felhasznált irodalom:

Tanyafelújítás. Magyar tanya, tanyasi életforma http://5mp.eu/web.php?a=tanyafelujitas&o=GpPym3RLg5

Becsei József: Tanyavilág 2002. http://www.matud.iif.hu/02sze/becsei.html

Magyar Élőfalu Hálózat http://www.elofaluhalozat.hu/termeszeteseletmodalapitvany.php

Eleink (önfenntartó) parasztgazdasága – Boltba csak petróért és sóért jártak

http://utajovobe.eu/hirek/elelmezes/910-eleink-onfenntarto-parasztgazdasaga-boltba-csak-petroert-es-soert-jartak

Magyarok a nagyvilágban közösségi portál: Milyen húsból készülnek a hungarikumok? 2012 http://www.magyarokanagyvilagban.hu/cikkek/milyen-husbol-keszulnek-a-hungarikumok

Utajovobe.eu: Pedagógiai program a tanyák és a hagyományos gazdálkodás megismeréséért

http://utajovobe.eu/hirek/eu-tarsadalom-es-jog/1755-pedagogiai-program-a-tanyak-es-a-hagyomanyos-gazdalkodas-megismereseert

Látogatható biofarmok a Balaton környékén

http://utajovobe.eu/hirek/elelmezes/1078-latogathato-biofarmok-a-balaton-kornyeken

http://krisnavolgy.hu/

Társszerző: Dr. Baranyi Róbert http://www.utajovobe.eu/

Kép forrás: http://www.artlevy.hu/20_puszta.php

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?