A veszélyeztetett vadon élő fajok kereskedelme és védelme

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Az állatok, növények és a belőlük készült emléktárgyak, használati cikkek nemzetközi kereskedelme napjainkra hatalmas méreteket öltött, éves forgalma eléri a 159 millió dollárt. A kereskedelem évente több mint 350 millió egyedet érint, 230000 majom, 4 millió madár, 10 millió hüllő, 10 millió orchidea, 300 tonna kaviár, 1-200 millió díszhal és számtalan egyéb állat és növény cserél gazdát.

A kereskedelembe kerülő élőlények többsége a természetből származik, vadon fogják vagy gyűjtik be őket. A befogás, szállítás, karanténozás alatt az állatok nagy része elpusztul; ez az arány általában a 70%-ot, de akár a 90%-ot is elérheti. A múlt században az afrikai elefántok állománya tízmillióról 400 ezerre csökkent. A kipusztulás szélére sodródott sok ezer állat- és növényfaj, mint a tigris, a hópárduc, a gorilla, a spix-ara, a kubai amazon, a kerecsensólyom, a tengeri teknősök, kaktuszok, orchideák és sok számos faj. Ebben az élőhelyek pusztítása mellett a mértéktelen vadászatnak, gyűjtésnek és a kereskedelemnek is jelentős szerepe volt.

A Washingtoni Egyezmény vagy más néven CITES (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora – Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő növény- és állatfajok nemzetközi kereskedelméről) 1973-ban jött létre. Magyarország az egyezményhez 1985-ben csatlakozott. Célja, hogy ellenőrzése alá vonja a veszélyeztetett fajok kereskedelmét, és ezáltal megakadályozza, hogy állat- és növényfajok ezrei a kipusztulás szélére jussanak. A világméretű megállapodásnak ma már több mint 160 ország tagja, és több mint 35 ezer faj kereskedelmét tiltja vagy szabályozza.

A kipusztulás szélén álló fajok befogása és kereskedelme szigorúan tilos. Jelenleg közel 800 ilyen fajt sorol fel az egyezmény I. függeléke (pl. elefántok, csimpánzok, gorillák, tigrisek, jácint arapapagáj és más papagájfajok, tengeri teknősök).

A II. függelékben a kevésbé súlyos helyzetben levő állatok és növények (pl. korallok, kaktuszok, bizonyos papagájok és hüllők) szerepelnek, melyek korlátozott mennyiségben, természetvédelmi hatósági engedélyekkel kereskedelmi forgalomba kerülhetnek.

Az egyezmény előírásai nemcsak élő állatokra és növényekre, hanem azok minden részére és származékára, a belőlük készült termékekre is vonatkoznak.

Az Európai Unió és ehhez igazodva Magyarország előírásai sok faj esetében szigorúbbak a CITES alapelőírásainál.

Az egyezmény hatálya alá tartozó állat- és növényfajok példányainak (beleértve élő példányt illetve bármilyen felismerhető részét, származékát és belőle készült terméket is) országhatárokon történő átszállításához előzetesen kiállított CITES engedély szükséges. Az export-engedélyek kiállításáért a kivitelt megelőzően az exportáló ország CITES-hatóságához kell fordulni. Az export-engedély mellé a legtöbb esetben import-engedély is szükséges, amelyet a hazai CITES Igazgatósági Hatóságnál kell beszerezni, szintén előzetesen.

Az a személy, aki engedély nélkül próbál meg ilyen fajt behozni az országba, az nagyon kellemetlen helyzetbe kerülhet. Azon túl, hogy hozzájárul az egyes fajok kipusztulásához, az adott példányokat vagy termékeket a határon vagy az országon belül az illetékes hatóságok (természetvédelmi hatóságok, vámhatóságok, rendőrség) elkobozzák. Ezen kívül eljárást is indítanak az illegális áruk birtokosa ellen, aminek kimenetele – az eset súlyosságától függően – pénzbírság vagy súlyosabb esetben 1-3 évig terjedő börtönbüntetés is lehet.

A Washingtoni Egyezmény hatálya alá tartoznak többek között díszmadarak, szárazföldi teknősök, tengeri teknősök, nagymacskák, növények, korallok és kagylók, tokfélék. Az egyezmény rendelkezik továbbá medvékről, krokodilokról, kígyókról, gyíkokról, elefántokról is. A hazai állattenyésztőknél születő példányokat a hatóságok egyenként nyilvántartják, és a kereskedelmet ellenőrzik annak érdekében, hogy a csempészetet és a vadon élő állatok befogását visszaszorítsák.

A papagájfélék (arák, amazonok, lórik, törpepapagájok, kakaduk), a beó és a pintyfélék a legkedveltebb egzotikus díszmadarak. Afrikában, Latin-Amerikában, Ázsiában és Óceániában fordulnak elő. A kereskedelem egyes fajaikat mára kipusztította, többeket a kipusztulás szélére sodort. A legtöbb faj behozatala CITES-engedélyhez kötött, számos faj esetében pedig szigorú behozatali tilalom van érvényben (pl. jácintkék ara)

A gyakrabban fogságban tartott szárazföldi teknősök közül a görög, a mór, a szegélyes és az egyiptomi teknős a Földközi-tenger partvidékén él, míg a kirgíz teknős a Kaszpi-tenger keleti partvidékén fordul elő. A mediterrán országok piacain legtöbbször a vadon befogott élő állatokat árusítják, de néha teknőspáncélból készült dísztárgyak és hangszerek is előfordulnak. Sok faj – pl. az egyiptomi teknős és származékai – behozatala szigorúan tilos, ezek a fajok a CITES I. függelékében szerepelnek. Az összes többi szárazföldi teknősfaj behozatala CITES-engedélyhez kötött.

Ha egy tenyésztőnél teknősök kelnek ki, akkor a szaporulatot be kell jelenteni az illetékes hatóságnál, ahol majd félévente azonosítják.  Ha egy teknős kisállatkereskedésbe kerül, akkor vásárlás esetén a tenyésztői bizonylatot is megkapja a vásárló, amit ezután neki kell megújítania. Ha egy teknős nem azonosítható, felmerül a gyanú, hogy csempésztől vásárolták, és büntetőeljárás indítható, amely bírság fizettetésével végződhet. Ennek az a célja, hogy ne a csempészektől vásároljanak vadon befogott állatokat a vevők, hanem az ellenőrzött tenyésztőktől, és az egyezmény így próbálja visszaszorítani a teknősök csempészését és a begyűjtésüket az élőhelyükről.

Több mint 25000 növényfaj szerepel az egyezmény függelékeiben, ide tartozik az összes orchideafaj, sok kaktuszfaj, a hazánkban őshonos növények közül többek között az erdei ciklámen, 57 orchideánk, a hóvirág, a vetővirág és a tavaszi hérics.

Az egyezmény második függelékébe több mint 200 korallfaj tartozik és a sekély trópusi tengerekben élő óriáskagylók kilenc faja került be ide.  A tokfélék az északi félteke mérsékelt égövi folyóiban, tengerek part menti vizeiben, esetleg tavakban fordulnak elő. A belőlük előállított legfontosabb termék a kaviár, de a tokhalak húsával is kereskednek. A csempészett kaviárt korábban nehéz volt megkülönböztetni a legálisan előállítottól, de 2004-től a kaviár címkéjén kötelező feltűntetni a származás helyét és a forgalomba hozatali engedély számát.

A témáról bővebben a Mindent a szemnek, semmit a kéznek – Mi a CITES? (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, WWF) című kiadványban olvashatunk, amelyet forrásként is használtam. A kép forrása: gorogteknos.hu

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?