Árvíz, üzlet, hősök

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Néhány napja elgondolkodtató bejegyzést olvastam az oldalon (Árvíz és gazdasági hatásai), melyben a szerző – részletekbe nem menően – rámutat egy árvíz gazdaságra gyakorolt pozitív hatásaira. A bejegyzés szerint az árvíz utáni helyreállítások a vállalkozások számára új megrendeléseket, Brüsszelből pénzforrásokat, ezáltal a hazánkban nem éppen prosperáló KKV szektor (kis – és közepes vállalkozások) és általában a gazdaság számára fellendülést hozhatnak. Egy árvízvédelmi rendszer elemei (csatornák, víztározók) pedig idegenforgalmi célokat is szolgálhatnak.

A szerző a megelőzés fontosságát is kiemeli: „Árvíz megelőzés hosszabb szakaszában a ráfordítás és annak hasznosulása a legfontosabb kérdés”. Bevallom, ezt a mondatot nem igazán értem. A ráfordítás és annak hasznosulása? Ha egy árvízvédelmi rendszer jól működik, tehát emberéleteket, majd másodsorban vagyontárgyakat véd, akkor a ráfordítás, t.i. a megelőző védekezés költsége már meg is térült. Én így gondolom és gondolom nem vagyok ezzel egyedül.

A fenti bejegyzésben felsoroltakhoz saját véleményként hozzátenném, hogy egy árvíz utáni helyreállítás vagy éppen a megelőzés mindig a távoli jövőnek kell, hogy szóljon. Jól hangzik a lassan két és fél évtizede sok-sok ígéretet kapó, de mégis mostohagyerekként tengődő KKV fellendülése, a varázsszóként hangzó „brüsszeli pénz” és a gazdasági fellendülés, de az ár és – nem utolsó sorban – belvizeink kezelése hosszú távú stratégiaként kellene, hogy megjelenjen. Ez pedig nem szimpla gazdasági fellendülést kell, hogy jelentsen, hanem évtizedekre szóló működő rendszert.

Az 1838-as pesti árvíz (ez volt talán ember emlékezet óta a legpusztítóbb magyarországi árvíz) után megszületett a modern Budapest. (Szinte félelmetes, hogy a jeges ár tetőzése éppen 1838. március 15-re esett, pontosan 10 évvel előzve meg egy másik “áradatot”.) Gátak, töltések, lendületet kapó folyamszabályozások követték a jeges ár rossz emlékét. Az éppen ebben a korban épülő vasutakat töltésekre „vitték” (ismerős kép szerte az országból), megépültek a budai és pesti rakpartok.

Hősök „születtek” ekkor, akik közül a leghíresebb Wesselényi Miklós, az „árvízi hajós”. Emlékét a budapesti Ferences templom falán dombormű őrzi. A reformkor hajnalán Széchenyi Istvánnal bejárják Nyugat-Európát, látnak, tanulnak, tapasztalnak, majd a magyar modernizáció élharcosaivá válnak. 1850-ben halt meg vakon, betegen, barátja Széchenyi 10 évvel éli túl, ő a döblingi elmegyógyintézetben hal meg…

A pesti jeges ár Jókai Kárpáthy Zoltán c. regényében is fontos epizódként jelenik meg, mintegy a „jó és a rossz”, a haladás és a „maradás” harcának metaforájaként.

Az elmúlt hét dunai árvize bebizonyította, hogy a hősök ma is köztünk élnek és sokan vannak. Sok ezren álltak helyt a védekezésben, példa értékű volt az összefogás. Egy rendkívüli (rendkívül nehéz) helyzet legfőbb haszna pedig ez kell, hogy legyen.

Egy árvíznek nem hiszem, hogy akár közvetett gazdasági-pénzügyi haszna is lehetne, azonban egy, a jövőnek szóló stratégia haszonnal járhat…hosszú távon.

Forrás:

http://www.felsofokon.hu/munkaeropiac-es-vallalkozasok-magyarorszagon/2013/06/08/arviz-es-gazdasagi-hatasai

http://welovebudapest.com/hu/kultura-muzeumok/cikkek/2013/03/21/igy-uszott-175-eve-budapest-a-nagy-arvizre-emlekezunk

http://hu.wikipedia.org/wiki/1838-as_pesti_%C3%A1rv%C3%ADz

Képek forrása:

http://hu.wikipedia.org/wiki/1838-as_pesti_%C3%A1rv%C3%ADz

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?