Főoldal » Égből pottyant vendég

Égből pottyant vendég

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A mai nap is átlagosan indult a két kis kertész számára. Zöld Szigfrid és Kutica, éppen kis házuk mögötti kertjükben szedegették a bíborpirosra érett szamócaszemeket. Egyszer csak hirtelen egy nagy puffanást hallottak, amire mindketten felfigyeltek.

– Mi volt ez, Szigfrid?- kérdezte kicsit remegő hangon Kutica.

– Nem tudom, de onnan jött a hang- felelte Szigfrid és már indult is arra, amerre az imént mutatott.[token node title-raw]

Az almafa mellett, a fűcsomók árnyékában egy színes foltot pillantottak meg. Messziről nem tudták eldönteni, hogy mi lehet az, így egyre közelebb merészkedtek. Egyszer csak a magasra nőtt fűszálak mögött, megismerték kedves barátjuk, Jázminka szárnyait.

– Jól vagy Jázminka?- kérdezte aggódva Szigfrid, miközben megszaporázta lépteit.

– Segítség!- hallatszott halkan a kis pillangólány szájából.

[token node title-raw]
Kutica segített felemelni az ájult lányt és már szaladt is előre, hogy kinyissa házuk ajtaját. Amint beértek Szigfrid megkérte Kuticát, hogy tüstént repüljön el Alfrédért, az öreg és bölcs manóért, aki mindig segített a liget lakóin.

Ezalatt a kis házban, lassan magához tért Jázminka, és elmesélte manó barátjának mi történt vele.

– Épp a város felett repkedtem és virágmagokat szórtam szét az eldugott és üresen maradt területekre. Már majdnem végeztem, amikor érezni kezdtem, hogy elnehezülnek a szárnyaim. Nagyobb utakat is megtettem már, úgyhogy tudtam, hogy nem a fáradtság miatt van. A biztonság kedvéért, azonban rögtön a rét felé vettem az utamat. Ám, ahogy egyre közelebb értem, egyre nehezebb és nehezebbnek tűnt a repülés, úgy éreztem mintha valami rátelepedett volna a szárnyaimra. Mire a város széléhez értem már alig kaptam levegőt, ekkor láttalak meg téged és Kuticát. Elindultam felétek, de hirtelen megszédültem, elvesztettem az egyensúlyomat és lezuhantam…

– Jövünk már Jázminka, tarts ki. – hallatszott hirtelen Kutica hangja a távolból. – Itt van Alfréd, mindjárt oda érünk.

Néhány perc múlva már látni lehet az öreg manó körvonalát, és csakhamar a házhoz is értek.

[token node title-raw]Alfréd, amint belépett a két kis kertész hajlékába és meglátta a kimerült pillangólányt, rögtön tudta mi történt.

– Szigfrid, kérlek hozz tiszta vizet és egy törölközőt. – kérte Alfréd, majd Jázminka felé fordult. – Kedves lányom, nem kell aggódnod nem lesz semmi baj. A városban repkedve a szárnyaid, a rájuk ragadt szennyeződések miatt nehezültek el.

Ezalatt megérkezett Szigfrid és segített lemosni a lány szárnyait.

– Alfréd bácsi, mi ez a sok piszok? Hogyan került a levegőbe?- kérdezte álmélkodva Kutica, mikor látta, hogyan válik a kristálytiszta ragyogó víz, fekete színűvé.

– A gyárkémények, az autók kipufogója sok füstöt juttatnak levegőbe, amik szennyezetté teszik. Ha szennyezett a levegő könnyebben megbetegszünk, ráadásul a növények sem fejlődnek olyan szépen, halványzöldek és foltosak lesznek. A szennyezett levegő a lehulló csapadékot is mérgezheti, így amint az visszajut a földbe, azt is szennyezetté teszi.

– Ez borzalmas Alfréd. Akkor a levegőben lévő szennyeződés ragadhatott a szárnyamra?

– Igen Jázminka. Véletlenül nem a város azon részén repkedtél, ahol sok autó haladt el alattad, és az utcák egymást érték, ráadásul szűkek is voltak.

– De, Alfréd bácsi, honnan tudod?

– Onnan kicsi lányom, hogy ezeken a helyeken sűrűsödnek be a levegőt szennyező anyagok a legjobban. A sok jármű miatt koncentráltabban van jelen a levegőben a kén- és nitrogén- oxidok, szénhidrogének, de a szénoxidok, por és a korom is. Ezek az anyagok, ahogy már mondtam ártalmasak a környezetre. Mérgezik a levegőt, ezzel a vizet és a földet is, a növények és mi is ezt a levegőt lélegezzük be, így a mi szervezetünket is pusztítja.

– Mi mit tehetnék ez ellen? – kérdezte Szigfrid aggódó tekintettel.

– Kedves gyermekem, én ezt nem tudhatom, csak az emberek szennyezik a levegőt, így csak ŐK tudnak rajta változtatni.

– Kutica holnap első dolgunk lesz felkeresni, Edét a városban. Majd ő megmondja, hogy mi hogyan segíthetnénk.

[token node title-raw]

A két kis barát, miután Jázminka kipihente magát, elbúcsúzott megmentőitől, majd hazarepült. Szigfrid és Kutica, mivel már kezdett sötétedni, hazakísérte Alfrédot, akinek megköszönték a segítséget. Hazafelé bandukolva a két kis barát, már a holnapi utat tervezte. Sok kérdésük volt városbéli barátjukhoz, hiszen el sem tudták képzelni, miért teszik ezt az emberek.

 

Folytatása következik…, vajon mit válaszolnál Ede helyében? Miért teszik ezt az emberek?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?