Hogyan tudunk takarékoskodni a „Kék Arany”-nyal?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Egyes országokba Afrikában, Görögországban büntetik, azokat a gazdákat, akik nem öntöznek. Hazákban pedig azokat „büntetik”, akik öntöznek (Dr. Lantos F.). Hangzott el egy Szentesen tartott tudományos konferencián (Kurca Tv: Agrárpercek). Az öntözőcsatornák, kanálisok vizéből az ország számos pontján öntözhetnének ugyan a gazdák, azonban hazánkban az öntözés drága, ami egyben büntetés is a termelni szándékozóknak. A szabadáras vízszolgáltatás magas árai miatt, az öntözéssel termesztett növények áraiban nem térülnek meg a költségek. Egy rendelet tervezet szerint, az öntözővíz-szolgáltatás árának önköltség alapúvá tétele csökkentené a gazdálkodók terheit, és így többen tudnának öntözni hazánkban is. Azonban nem mindegy, hogy hogyan, miből és mikor öntözünk, ugyan is az öntözés akár káros is lehet ha nem megfelelő módon végezzük azt.

A globális víz probléma érinti a Kárpát-medencét is, annak ellenére, hogy hazánk rendelkezik öntözésre is alkalmas vizekkel. A gyakorlatban kevesek számára megoldható a széleskörű, és hosszútávon is fenntartható öntözési módszerek alkalmazása. Az élővilág számára létszükségletű vizek bősége ellenére sok termelő tanácstalan az országot sújtó aszályok, és az időszakosan jelentkező áradások okozta veszteségek minimalizálása terén. Azonban a talaj nedvességgel való ellátása annak ellenére, hogy hazánkban még jelenleg van miből öntözni nem olyan egyszerű, mint azt sokan gondolják. Víz és víz között rengeteg különbség van, nem mindegy hogy miből, hogyan próbáljuk meg pótolni a nedvességet növényeink számra. Az öntözés költséges, sok esetben vízpazarló és környezetszennyező is lehet, ha figyelmen kívül hagyjuk a talaj, a környezet, a növények, a hőmérsékleti viszonyok optimális, harmonikus egyensúlyát.    

A „kékarany” elnevezés alatt a Földön lévő vízkészleteket érthetjük, hiszen mennyiségének szűkössége, és a bolygón lévő összes ember számára egyaránt hozzáférhető volta, ma már korlátozott. Jelentősége egyre inkább felértékelődik, az országok számára, még ott is, ahol eddig látszólag korlátlanul állt rendelkezésre. A Föld 73%-át víz borítja ugyan, azonban ez a készlet adott, nem bővíthető tovább és csak 3%-a édesvíz. A „szerény” mennyiségből is csak 0,5 % az, ami az emberiség számára fenntartható módon felhasználható, hiszen 2,5% édesvíz a sarki jégtakarókban található.

Az élővilág számára legkönnyebben hasznosítható édesvíz még ennél is jóval kevesebb, ha azt is figyelembe vesszük, hogy milyen formában válik felvehetővé legegészségesebben az élő szervezetek számára. Ez a forma pedig az esővízzel, párával, a természeti körfolyamatok révén megtisztult vizet jelenti, ami nem ugyan az, mint amit a kutak, folyók, tavak nyújtanak számunkra.

Az emberiség és az élőlények által hasznosított vizek a táplálkozáshoz, tisztálkodáshoz, termeléshez, állattartáshoz, öntözéshez és még sorolhatnánk, mi mindenhez kerülnek felhasználásra. Egyes becslések szerint, csupán egy ember élete során körülbelül 5 millió liter tiszta vizet használ el. A Földön élő hét milliárd körüli emberből 1,2 milliárd ember ugyanakkor nem jut hozzá ilyen mennyiségű tiszta vízhez élete során. A szegény és a gazdag országok közötti egyik különbség abban is megmutatkozik, hogy mennyi vizet használnak az ott élő polgárok. Hazánknak ez alapján, a mérce alapján az egyik leggazdagabb országnak kellene lennie, azonban a vízzel való gazdálkodás, a víz, mint természeti kincs csak akkor ér valamit, ha tudatában is vagyunk ennek az értéknek.

A tudomány számára ma még kérdéses, hogy melyik víz nevezhető az emberiség és az élőlények számára leginkább áldásosan felvehető formának. Eltérő vélemények ismertek-e téren. Egyes nézetek szerint az emberi, állati fogyasztásra legalkalmasabb vizek megfelelő tisztaságúak és ásványi anyagokat bizonyos arányban tartalmaznak. Míg mások a természetben előforduló lágy eső, pára, harmat vizet tekintik a legegészségesebbnek élő szervezetek számára.

Az esővíz vagy pára formájában alá hulló vizek látványosan jó hatást gyakorolnak nem csak a növényekre, de a haszon és kedvtelésből tartott állatainkra is. Az ilyen formában a földfelszínre kerülő víznek azonban ma még kevés országban van fontos szerepe. Hazánkban a természetes felszíni és felszín alatti vizek bősége miatt, szinte elenyésző a felhasználásuk, holott egy természetes körfolyamat által megtisztított, a lehető legkönnyebben felvehető vízről van szó.   

A mai magyar gyakorlat ezzel ellentétben a felszín alatti és a felszínen tárolódó édesvizek bősége miatt ezek energia igényes felhasználására korlátozódik.

A hazánkra hulló csapadék megőrzése közös érdekünk. Az évi átlag 550–600 mm csapadék évről-évre még kevesebbé vált, és mindeközben a napsütötte órák száma fokozatosan növekszik. A termőföldekre hulló nedvesség, egyszerű módszerekkel megtartható lenne a talajban, ha tudatosabban figyelnénk rá. A kertekben, szántóföldeken a nedvesség gyors elpárolgását úgy oldhatjuk meg, ha a talaj felszínét lazává tesszük, mert így a talaj egy vizet át nem bocsátó porhanyó réteget kap, ezért fontos a talaj gereblyével, boronával, kapával való folyamatos mozgatása. A porhanyós felületre terített talajtakaró szerves anyag, mulcs pedig tovább javíthatja a talaj nedvesség tartalmának megőrzését. A talaj akkor veszít sok vizet, ha felszíne cserepes és kemény, vagy valamilyen nagy és üreges felületet képezünk rajta. A tavaszi szántás óriási károkat képes végezni, főleg ha nem zárják le azonnal a felületet.

Csapadék hiány esetén azonban öntözni kell, amit azonban nem mindegy, hogy milyen vízzel végzünk. Hazánkban főleg nyílt vizeket (folyóvíz, tóvíz) és kutakat használunk.  A nyílt vizek tisztasága nagyon változó. Csepegtető öntözéshez, csak alapos szűrés után használhatóak. Ezek a vizek általában lágyvizek ezért hajtatásban, szántóföldi öntözésben előszeretettel használják, hiszen a műtrágyák jól oldódnak benne. A kútvizek minősége azonban gyenge hazákban. Oldott só tartalmuk bizonyos határig még előnyös is lehet, amennyiben azok növényi tápanyagok (pl: magnézium, nitrát, kalcium stb.) de növénytoxikus anyagok túlsúlya esetén (pl: nátrium, klór, hidrokarbonát) nagyon káros is tud lenni.

A vas- és mangántartalom mérése főleg a csepegtető öntözésnél fontos, mert a vas és a mangán levegővel érintkezve besűrűsödik, és eltömíti az öntöző csöveket. A vas a növények termésein barna foltot okoz, ami rontja a minőséget is az értékesítés során. A kemény vizek magas mésztartalmúak, nehezebben felvehetőek a növények számára, és ötözés után a levélzeten, termésen fehér foltot hagynak.

 

Takarékos öntözés

A leginkább víztakarékos öntözési eljárás a mikroöntözés, amely a legkisebb veszteséggel jár édesvizeinkre nézve. Sajnos csak bizonyos kultúrákban alkalmazható, ott hol megoldható, hogy a vizet közvetlenül a növényekhez adagoljuk. Elfolyás gyakorlatilag nincsen, 95% fölötti vízhasznosulás is elérhető. Abban az esetben, ha az öntözéssel együtt tápanyag utánpótlást is végzünk szintén a csepegtető öntözés a legjobb megoldás. Az így kijutatott tápanyagok a növény fejlődési állapotának megfelelő mennyiségben adagolhatóak a nedves zónába, ezért a kilúgozódás veszélye megszűnik és nincs tápanyagveszteség sem, így a környezetszennyezés minimálisra csökkenthető. A tápanyagok pótlása azonban már jóval a növények fejlődése előtt meg kell, hogy történjen, hiszen nem a növényeket kell táplálni, ha nem a talajt, ami majd képes biztosítani minden olyan anyagot növényeink számára melyekre fejlődésükhöz szükség van. A mikroöntözés a tápanyagokban gazdag talaj esetén is ideális, hiszen nem mossa át a talaj szerves tartalmát, csupán oldószerként dolgozik, és segít még jobban felvenni a szükséges anyagokat.    

Csepegtető öntözésre számtalan remek, költséges és kevésbé költséges megoldás létezik.

Gyümölcsösök, intenzív kert kultúrák esetében komplett öntöző rendszerek kaphatóak, melyek korszerűek, megbízhatóak, ugyanakkor elég drágák is. A csepegtetés már az altalajban is megoldható, ezt a módszert főleg gyepek esetében használják. Egy jól beüzemelt rendszer akár 10-12 évig is biztonságosan üzemeltethető, folyamatos tisztítást, és karbantartás mellett. (Galéria. 1 kép: Csepegtető rendszeres öntözés, szabadföldi termesztésbe) 

Házi kivitelben megvalósítható módszerek tárháza is nagyon széles, melyek olcsók, akár hulladékok újrahasznosításával is megvalósíthatóak. (Galéria. 2. kép: Csepegtető öntözés palackkal, forrás: http://zoldorokseg.blogspot.hu/2012/09/csepegteto-ontozes-palackkal.html).

Tartályos csepegtető rendszer kiépítése egyszerűen, olcsón, házilag: http://www.youtube.com/watch?v=jz_uNre8LWw

Csepegtető rendszer hiányában pedig érdemes inkább a régi, hagyományos locsolókannát használni, még akkor is, ha minden egyes növényünk egyenként való öntözése jóval több időt vesz igénybe. Sokszor időhiány miatt nem választjuk ezt a rendkívül víztakarékos megoldást, pedig eredményessége felér az órákig működtetett esőztető öntözéssel.  Természetesen kis kertek esetében oldhatjuk meg így legkönnyebben az öntözést, de akár egy közepes méretű családi önellátásra telepített kert esetében is nyugodtan szánhatunk rá időt, hogy szamócáinkat, veteményes sorainkat, frissen palántált növényeinket, kézi módszerrel, szűrő nélküli, locsolókannával öntözzük.

Előnyei, sokrétűek:

  • Közvetlenül a növények tövéhez juttathatjuk a vizet,
  • Látjuk, hogy mi az a mennyiség melyet még gyorsan elnyel a föld, és így jobban tudjuk ellenőrizni szükségletét
  • A leveleket, termést, virágokat nem locsoljuk, így elkerülhető, megelőzhető számos gombás betegség
  • A talaj nem tömörödik, cserepesedik rá növényeinkre, a laza talajszerkezet meg őrizhető, ami segíti a nedvesség megtartását a talajban
  • Gyomok növekedése is visszaszorítható, hiszen csak a termeszteni kívánt növényünket locsoljuk.

A történelem során hazánkban ismert volt az árasztásos öntözés is, melyet az 1870-es években a bolgárkertészek hoztak be az országba.

 

Árasztásos öntözés, palántázás után

Kertész tudományuk féltve őrzött titok volt. Közösségeik szigorúan csak maguk között osztották meg fortélyaikat. Melegágyi hajtatással paprikát, paradicsomot, fejes salátát, uborkát termesztettek, melyhez a palántákat „trágyafűtésű” melegágyakban hajtatták, majd speciálisan kialakított, öntözőárkokkal ellátott ágyásokba ültették a növényeket. Évente nyolc-tízszer öntöztek. Az öntözéshez a vizet bolgárkerékkel biztosították, melyeket lovak hajtottak. A kis téglalap alakú ágyásokat a sorok végén öntözőcsatornával látták el. Időszakosan rövid időre nagy mennyiségű vizet engedtek a sorok közé, mikor az elárasztás elegendő volt, kapával megnyitották a töltéseket, melyek visszafolytak a fő öntözőcsatornába. Hasonló módszer volt ez, mint a fokgazdálkodása, csak kicsiben. Egészen az első világháborúig jelentős termelést folytattak hazánkban, számuk a háború után lecsökkent, de hatásuk még ma is érződik hazánk egyes térségeiben. 

Ló vontatott bolgárkerék

Egyes kultúrák esetében azonban ezek az öntözési módszerek nem jöhetnek szóba, csak a felülről való esőszerű öntözés. A szántóföldi kultúráknál vagy az intenzív kertészeti növényeknél például, az élővizek, csatornák vizével történik az öntözés, hatalmas több méter hosszú öntöző rendszerekkel. Üzemeltetésükkel jóval nagyobb a víz elpárolgásának veszélye, költséges a megvalósítása, és csak hatalmas monokultúrák esetében van értelme. A szórófejes öntözés következtében a növények felülete is nedves lesz, ami fokozza a betegségek terjedését a kultúrában. A vízelosztás nem egyenletes, és a kórokozók felszaporodása csak komoly vegyszerekkel fékezhető meg.

Lineár öntözés, öntöző csatornából 

Ezeknek a rendszereknek a működtetése vízpazarló, környezet szennyező, talajminőséget rontó tulajdonságokkal rendelkezik, azonban alkalmazásuk sok ember számára az egyetlen megoldást jelenti a „piacképes” termeléshez.

Bizonyos esetekben hasznos lehet az esőztető öntözés is, főleg mikor a talajunk szerkezete túl rögös, nehezen megmunkálható, vagy erősen kiszáradat. Ilyenkor érdemes a rögöket szétáztatni, egy felülről jövő öntözéssel, majd amilyen gyorsan csak lehet, amikor a talaj már kapával, gereblyével megmunkálható porhanyósítani a talajfelszínt.  

Napjainkban elképzelhetetlen a növénytermesztés víz nélkül. A termelő nem hivatkozhat a melegre és nem foghatja az aszályra a terméskiesést. Muszáj, hogy tervezhető legyen az előállítani kívánt zöldség, gyümölcs mennyiség, annak érdekében, hogy a fogyasztók mindig meg tudják vásárolni a számukra szükséges élelmiszereket, és egyben a termelő is tudjon bevételhez jutni. A tervezhetőség csak biztonságos öntözés mellett valósítható meg.

A korai hajtatás, legyen az szabadföldi vagy fóliás az élővizekből való öntözéssel a legkönnyebb és legolcsóbb hazánkban. Sok helyen korszerűtlen régi öntöző szivattyúk szívják fel a vizet a folyókból, csatornákból, melyeket öntöző csöveken keresztül szórófejes öntözéssel juttatnak el a növényekhez. A korszerűsítésre nem sok pénz jut, még akkor sem, ha az adott évben jól jövedelmezik a kultúra, hiszen a következő évi újra induláshoz félre kell rakni a bevételt, és évközben a megélhetésre is tartalékolni kell. Víztakarékos megoldások bevezetésére azonban itt is szükség lenne, annak ellenére, hogy egyelőre még korlátlanul állnak rendelkezésre élővizeink. Az intenzív termesztés miatt egyre nagyobb mennyiségben felhasznált műtrágyák, növényvédő szerek, a szivattyúk üzemeltetése során az élővizekbe kerülő olajok, szennyező anyagok mennyisége egyre jobban nő (Galéria. 3. kép: Fólia sátrak öntözése élővizekből, szivattyúval), ami komoly problémát jelent a termesztő körzetekben.

Ma hazánkban bárki, bármikor könnyedén hozzájuthat öntöző vízhez, hiszen feketén fúrt kutak, élővizek szinte minden régióban rendelkezésére állnak a termelőknek. A norton kutak fúratása attól függ, kinek mennyi pénze van, mekkora kútmélységre elegendő. Az engedélyeztetésre legtöbbször csak akkor van szükség, ha valamilyen pályázat, vagy egyéb engedély köteles beruházás miatt kerül kialakításra a kút. Vidéken szinte minden ház udvarán található norton kút. A vetemény, virágoskert locsolása megfizethetetlen volna a lakosság számára vezetékes ivóvízzel. Azokon a településeken, ahol pedig a szennyvízelvezetés is megoldott, a szennyvíz díj is jelentősen megemelkedne, ha a tulajdonos a vezetékes vizet használná az öntözéshez.

Sok tanyán még a ház vízellátása is ezekből a kutakból valósul meg egy hidrofor segítségével, így a fürdéshez, mosogatáshoz, de akár még a főzéshez is könnyedén biztosítható szükségleti víz. Sok helyen egy kicsit vasas, levegős és esetleg kemény is ez a víz, de még mindig olcsóbb, mint vezetékes vízzel ellátni, és a felmerülő költségeket folyamatosan fizetni a tulajdonosok számára. Sokan ezért nem építenek új tanyákat, hiszen új épület csak vezetékes, vagy ivóvíz minőségű ártézi kút esetén adható át lakhatásra. Így inkább felújítás címén átalakítják a régi tanyákat, és megoldják a vízellátást egy 25-100 méter mély, feketén fúrt norton kúttal. Ezeknek a kutaknak a száma és pontos helye ismeretlen, hiszen semmilyen feljegyzés sem készül róluk. Azonban azt mindenki tudja, hogy léteznek, egy család esetében portánként akár kettő is.

A norton kutak mellett az ásott kutak is gyakoriak voltak hazánkban. Nem volt porta ahol ne lett volna valamilyen kialakítású, téglából kirakott, vízrétegtől függő mélységű ásott kút. Az állatok itatása, a házkörüli vízszükségletet ezek a kutak biztosították, melyekből a vizet kézi erővel, vödrökben húzták fel. Az intenzív mezőgazdaság és ipar következtében mára már ezek a vizek erősen szennyezettek, és már a haszonállatok itatására sem alkalmasak, erős nitrát tartalmuk miatt. A legtöbb portán vagy betemették, vagy csatornázás híján, mint emésztő gödrök funkcionálnak napjainkban is. A legtöbb falusi háznál ezekbe a vízrétegekbe folyik a szennyvíz, ahonnan bizonyos időközönként szippantással távolítják el a felgyülemlett szennyeződést. Az ásott kutak vize azonban az öntözés és a családi ház víz szükségletét még tiszta állapotban sem tudja optimálisan ellátni, ugyan is legtöbb esetben erősen kemény vízről van szó, ami nem kedvez sem a növényeknek, sem a háztartásban használatos készülékeknek. A lepusztult tanyavilágban, az elhagyott tanyákon sok ásott kút még ma is fedetlenül áll, ami komoly veszélyt jelent a határban sétáló emberek, állatok számára. Ezek felkutatása és lefedése, esetleg helyre állítása, vagy betemetése a tulajdonosok kötelessége kellene, hogy legyen. Ma ezzel nem foglalkozik senki, ezért érdemes oda figyelni rájuk, mint veszélyforrás.

Folyóink és tavaink vizei sajnos szintén szennyezettek, hiszen településeink közül sok helyen a közeli élővizekbe vezetik a szennyvizet. Víztisztító berendezések létesítése, üzemeltetése számos kisebb település esetében még ma sem oldódott meg, így bizonyos helyeken ahol a csatornarendszer kiépítés már megtörtént, a szennyvizet összegyűjtik ugyan, azonban a tisztításra már nem jut pénz, így a Tiszába, Dunába kerül a szenny. Érdekes azonban, hogy egyes szakemberek tudományos mérései azt bizonyítják, hogy napjainkra folyamatosan javul természetes felszíni vizeink minősége. A Dr. Szalma Elemér docens (SZTE Mezőgazdasági Főiskola) az EU Vízkeret Irányelv kidolgozásában is résztvevő szakember szerint például, „vizeink javulnak”. A 2012-es felméréseik alapján megállapították, hogy a Tisza vize „Szentes és Mindszent között már majdnem ivóvíz jellegű” (Kurca Tv. Agrárpercek: http://www.szegvar.hu/video/kurca_tv/agrarpercek/viz_2013.wmv). Ezek az eredmények örvendetesek ugyan, de egyben rendkívül furcsák is, hiszen Szentes és Mindszent között a Tisza vizébe csupán Szentesnél kerül megtisztításra az élővízbe folyó szennyvíz, míg Szegváron és Mindszenten jelenleg még nincs csatornázás a településeken. A térség egyben a világ legnagyobb egybefüggő, termálvízfűtésre alapozott, kertészeti termesztésének is otthont ad, ahol a kedvezőtlen geológiai adottságok miatt, a felhasznált termálvizek visszasajtolása nehézebb mint egyéb helyeken az országban. Így itt, a felhasznált vízek, hűtés után, az élővizekbe kerülnek elvezetésre. A térségben az intenzív kertészeti és szántóföldi termesztés is domináns, a lakosság egyik fő megélhetési formája, ami fokozott műtrágya és növényvédőszer felhasználással is együtt jár. Mindezek ellenére még is pozitív irányú változások figyelhetőek meg ezen folyószakasz vízminőségében?

Az intenzív mezőgazdaság tovább fejlesztéséhez számos eszköz áll rendelkezésre hazánkban. Olyan öntöző rendszerek alakíthatóak ki, melyek régebben léteztek, csak a rendszerváltás idején felbomlott szövetkezetek megszűnése miatt, ma már elhanyagoltak „gazdátlanok” lettek. A második világháború után kialakított vízelvezető, öntöző csatornák, folyamatos tisztítása már egyre több településen megkezdődött napjainkban. A kérdés csak az, hogy az állami pénzeken kitakarított árkok jövőbeni hasznosítása, és fenntartása érdekében összefognak-e majd a szomszédos gazdák. A nagyobb gazdasági társaságok részéről mutatkozik csak hajlandóság ezeknek az öntöző csatornáknak a hasznosítására. A kisebb gazdák számára azonban az öntözéssel járó plusz költségek megfizetése óriási terhet jelent. Ezért az egymás mellett elhelyezkedő parcellák esetében csak ott alakítható ki nagy öntöző rendszer, ahol több kisebb-nagyobb gazda is az öntözés mellett dönt.

A mezőgazdaságban, hazánkban is jelenlévő kettéválás az öntözés terén is jól megfigyelhető.  Így beszélhetünk egy intenzív és egy a fenntartható adottságokhoz jobban igazodó irányzatról.    Az intenzív, jobban gépesített, nagy költségekkel dolgozó, kevesebb élőmunkaerőt igénylő irányzat szerint, az áradások idején az országba áramló élővizeket, a földek mellé kell vezetni a csatornarendszereken keresztül. Majd amikor erre szükség van, ezekből öntözni kell. Ezzel megvalósítható, hogy a magyar mezőgazdaság nagyobb hozzáadott értékű, az export piacokon nagyobb bevételeket jelentő áruval képviselje hazánkat a világban. Az öntözés lehetővé teszi például a vetőmagok jó minőségű előállítását, olyan intenzíven termeszthető fajoknál, mint a kukorica és egyéb, öntözés nélkül nem termeszthető exportáruk esetében. De akár a szocializmus idejében jól működő világszínvonalú háztáji, kertészeti gazdálkodás is megvalósítható lenne öntöző rendszerek segítségével. A kérdés csak az, hogy ez a nagy bevételekkel kecsegtető megoldás milyen hatást gyakorol a természeti környezetre.

Egyesek szerint pozitívat, hiszen a már úgyis elsivatagosodás szélére került Kárpát-medence így újból öntözhetővé válna, ami számos földbirtokosnak adna jól jövedelmező megélhetést a jövőben. A valóságban azonban az öntözés ilyen módja hosszútávon nem jelent fenntartható alternatívát a környezetre nézve, sőt a jelenlegi kritikusnak mondható talajromlás (szikesedés) és kiszáradás is ennek az öntözési módnak a következménye. A Kárpát-medence vízellátását hosszabb távon is orvosló megoldás mások szerint az lenne, ha visszaadnánk területeket a természetes vizeinknek úgy, mint azt régen elődeink is tették, a Tisza szabályozása előtt. Így ezek a területek folyamatos tápanyaggal, vízzel látnák el a Kárpát-medencét. Megoldanák az árvízi időszakok problémáját, és új régelfeledett ősi hasznosítási módokra adnának lehetőséget az ott élő embereknek. Ez a módszer azonban egy merőben új személetet, és gazdálkodási formát jelentene a mai gazdák számára. Az „újtól” való félelem, és a már meglévő rendszerekre áldozott milliók gátat szabnak egy környezet tudatosabb, hosszútávon is fenntartható rendszer kialakításának.

A Kárpát-medence jövőbeni sorsát meghatározó, fenntarthatóbb gazdálkodási rendszer csak kormányszintű támogatásokkal, és ösztönzésekkel lehetséges. Senkitől sem várható el, hogy önként és dalolva lemondjon földterületeiről annak érdekében, hogy ott a Tisza vize folydogáljon. De az sem lehetséges, hogy tovább hagyjuk tönkre menni jó minőségű földjeinket az intenzív, költséges öntözési rendszerek tovább fejlesztése miatt.

Átmenetre van szükség, amivel idő nyerhető a változások elfogadásához a gazdálkodók részéről is. Az öntözés fontos, nélküle lehetetlenné válna a termelés hazánkban. Ahhoz, hogy környezet tudatosabb, jobb irányba kezdjünk el haladni, az esővizek gyűjtése egy alternatíva lehet, melyet jelenleg szinte alig használunk a mezőgazdaságban. A jobban jövedelmező intenzív fóliás hajtatás miatt, még azokon a termő területeken is az élővizekből való öntözés vált nélkülözhetetlenné, ahol régebben még a szabadföldi termesztés során a természetes csapadék is hasznosult. Ma a fólia ágyások alatt csak öntözéssel oldható meg a korai és az exportra kerülő minőségi termelés. Az eső formájában lehulló csapadék nem kerül hasznosításra. Jelenleg a termesztő berendezésben megvalósuló hajtatás az, ami egyre inkább terjed hazánkban, a szabadföldi termesztés bizonytalan tervezhetősége miatt szinte megszünt. Pedig a szabadföldön előállított zöldségek jóval ízletesebb árut jelentenek, még akkor is, ha intenzíven, az ökológiai termesztés szabályait figyelmen kívül hagyva termesztik azt. 

Az ötözésre használt norton kutak esetében szintén rengetek kérdés felvetődik. Mivel nem tudjuk számukat az országban, ezért azt sem tudjuk, mennyi vizet nyernek ki ezekből a rétegekből. Bizonytalan tudásra támaszkodhatunk a felszínalatti vizek utánpótlódásának ütemével kapcsolatban is, hiszen monitoring rendszer nem létezik, így csak remélhetjük, hogy marad még unokáinknak is belőle.

Az öntöző rendszerek esetében a csepegtető öntözés jelenti a legkevesebb energia felhasználást, és egyben a leggazdaságosabb vízfelhasználást is. Használatuk azonban csak bizonyos kultúrákban megoldott. A leginkább gépesített ágazatok (szántóföldi termesztés) esetében a csepegtető rendszerek nem alkalmasak egybefüggő nagy területek vízellátására, pedig ezeknél a növényi kultúráknál legnagyobb a talajból és a növényekből való kipárolgás veszélye. A párolgás még akkor is tart mikor a hőmérő fagypont alatt van, legintenzívebb azonban szeles és meleg időben. Meleg, száraz időben annyi víz is képes elpárologni egy nap alatt a földből, mint amennyit egy jó eső alkalmával a talajra hullik.

A mezőgazdaságban dolgozó gazdáknak ezért ismerniük kell minden olyan fortélyt, amivel megakadályozhatják a nedvesség elpárolgását, vagy a párolgás késleltetését segíthetik elő a földeken. A talaj takarása szerves anyagokkal, szintén sok nedvesség megtartását segítheti elő, azonban a magyarországi gazdák közül mégis kevesen alkalmazzák a mulcsként használható anyagokat a termesztésbe. A tápanyagban, humuszban gazdag talajoknak is jobb a vízgazdálkodása, mivel a humuszanyagok saját tömegük többszörösének megfelelő mennyiségű nedvességet kötnek meg. A szántás alkalmazásának egyeduralma az évi rendszeres talajmunkálatok során, ma már bebizonyosodott, hogy jóval több nedvességet távolít el a talajból, és a legtöbb növény esetében felesleges plusz energia felhasználással járó munkafolyamat. Helyette a sekélyebb, kíméletesebb tárcsázás alkalmazása javasolt, melyet a betakarítás után azonnal célszerű elvégezni, a talaj kipárolgásának csökkentése érdekében.      

Öntözési módszerek sokfélék léteznek, azonban nem kell megelégednünk azokkal melyeket készen kaphatunk, drága pénzért a boltokban. Bárki egy kis ötletességgel új, jobb, takarékosabb megoldásokat fejleszthet ki. Napjainkban egyre többen találnak ki jól működő, könnyen megvalósítható házi praktikákat, melyek legtöbbször sokkal hasznosabbak, és eredményesebbek, mint a boltokban árult méregdrága megoldások. A lehetőségek tárháza végtelen, ezért bátran próbálkozhatnak a termelők új módszerek bevezetésével.

 Pozderka János rákóczifalvi nyugdíjas paprikaföldjét kerékpárokból, vasrácsokból, vízvezeték-csövekből és szórófejekből összeállított, saját készítésű öntözőszerkezete

A sokféle öntözési technikák között nehéz eligazodni, ezért a termelők, gazdálkodók számra a legegyszerűbb választás az a megoldás, ami a legolcsóbb és a termelés szempontjából a legnagyobb bevételt jelenti. A felelősség a Kárpát-medence jövőjét meghatározó kérdésekben a törvényhozók kezében van, de a lakosság hozzáállása és összefogása a legnagyobb erő ahhoz, hogy változások történjenek. Rajtunk múlik, hogy tovább folytatódik-e az Európa szívében lévő valamikori oázis pusztulása, vagy újból feléled az a biológiai sokszínűség, amely egykor annyira megtetszett őseinknek, hogy ezt a területet választották hazájuknak.                     

Felhasznált irodalom:           

A víz és a mezőgazdaság 2013-ban

http://www.szegvar.hu/video/kurca_tv/agrarpercek/viz_2013.wmv

A vidék jövője a jövő vidéke Géczy Gábor előadása Táton a Kultúrházban 20

http://www.youtube.com/watch?v=7b38qZGUHIk

Vízbeszerzés kutakból http://ezermester.hu/cikk-1204/Vizbeszerzes_kutakbol_1__resz

Öntözés http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%96nt%C3%B6z%C3%A9s

http://zoldorokseg.blogspot.hu/2012/09/csepegteto-ontozes-palackkal.html

http://otpercokokor.blogspot.hu/2012_07_01_archive.html

http://www.eautarcie.com/hu/03i.html

Kép forrás:

http://ize.hu/index.php?search=%F6nt%F6z%E9s#

http://www.gtm.hu/ecard/korosi-vizgazdalkodasi-tarsulat

http://ingatlanmagazin.com/kert/jovo-heti-teendok-a-kertben-nyari-ontozes-gyep-gondozasa/

http://tudatosvasarlo.hu/cikk/hol-egy-bolgarkertesz

http://www.origo.hu/itthon/20121104-jovo-juliustol-allitja-fel-a-kormany-az-ontozesi-hivatalt.html

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/valtozott_a_foliarendelet/2055929/

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Alsonemedi/pages/tort_es_neprajz_007_alsonemedi_hagyomanyos.htm

http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/agraragazat/2005/04/20090103175721687000000261.html

http://zoldorokseg.blogspot.hu/2012/09/csepegteto-ontozes-palackkal.html

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?