Hulladékgazdálkodásról érthetően

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Ehhez a cikkhez forrásként csak a hulladékgazdálkodási törvényt használom fel. Mgtalálható a Magyar Közlöny 2012. évi 160. számában és a következő linken, ahol én is elértem: http://www.kormany.hu/download/e/ad/b0000/20121201093922.pdf. Célom: a hétköznapi átlagember számára is érthetően bemutatni ezt a törvényt, és részletezni a lakosság teendőit. Az önkormányzat, a szolgáltatók, a hatóságok, és a hulladékgazdálkodás más szereplőinek feladatait, jogait, kötelességeit csak akkor említem, ha a lakosság szempontjából is fontos. Ebben a témában Horváth Boglárka a legnagyobb szakértő, de Kincses-Demeter Mónika is írt már róla cikkeket. (Ezeket linkeltem a kapcsolódó cikkek között.)A törvény címe: 2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékról. Ilyen néven lehet megtalálni a különféle jogtárakban.

A törvény első paragrafusa a törvény hatályáról szól. A legfontosabb, hogy a hulladékokon kívül kiterjed a szennyvízre, az állati maradványokra és tetemekre, és az ásványi anyagok kitermeléséből származó hulladékokra (salak, meddő, stb.), de nem terjed ki a radioaktív hulladékokra, a légszennyezésre, a hatástalanított robbanóanyagokra, a talajszennyezésre, a fekáliára, és a felszíni vizek üledékére, iszapjára.

A 2.§ egy értelmező rész, különféle fogalmakat sorol fel. Talán a legfontosabb a hulladék fogalma: “hulladék: bármely anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles“.

Ez után következnek a 3.§-ban a törvény alapelvei. A hulladékgazdálkodási piramist már többször, többen felvázoltuk itt: a legjobb a megelőzés és az újrahasználat. Amit nem lehet újrahasználni, azt célszerű hasznosítani, vagy ha azt sem lehet, akkor legalább ártalmatlanítani. A lerakás csak a legvégső megoldás lehet. Ennek megfelelően a törvény első alapelve is az újrahasználat és az újrahasználatra előkészítés elve.

A következő elv (még mindig a 3.§ részeként) a kiterjesztett gyártói felelősség elve, amelynek lényege az, hogy a gyártó nem csak a gyárkapun belül felelős a termékért, hanem a kapun kívül is, a termék teljes élettartama alatt is, sőt még a termékből keletkezett hulladékok sorsáért is felelősséget vállal.

További elvek: az önellátás elve (a hazai hulladékokat itthon kell feldolgozni), a közelség elve (minél közelebbi feldolgozóban kell ártalmatlanítani a hulladékokat), a szennyező fizet elve, amely szerint a hulladéktermelő, a hulladékbirtokos vagy a hulladékká vált termék gyártója felelős a hulladék kezeléséért, a hulladékgazdálkodás költségeinek megfizetéséért, a biológiailag lebomló hulladék hasznosításának elve (ez talán nem szorul magyarázatra), a költséghatékony hulladékgazdálkodási közszolgáltatás biztosításának elve, és a keresztfinanszírozás tilalmának elve, ami azt jelenti, hogy a szolgáltatási díjnak fedeznie kell a hulladékgazdálkodás költségeit, de a szolgáltatási díjból nem lehet más tevékenységet finanszírozni. Pl. a Veszprémi Közüzemi Szolgáltató Zrt. hiába végez többféle tevékenységet (hulladékgazdálkodás, távfűtés, parkfenntartás, temetkezés, stb.) nem fedezheti az egyik tevékenységből a másik költségeit, pl. nem szabad a távfűtés bevételéből fedezni a hulladékgazdálkodási költségeket, és nem szabad a hulladékgazdálkodás bevételéből fedezni a parkfenntartást.

Ennyi a bevezető rész, ez után következnek az általános szabályok, amelyeket a 4.-11.§ részletez. A 4.§ szerint minden tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy a környezetet minél kevésbé érintse, minél kisebb környezeti hatása legyen, minél kisebb károkat okozzon. (Ezt némileg részletesebben, pontosabban írja le a törvény, de ez a lényege. Röviden: ne avatkozzunk be jobban a környezetbe, mint amennyire feltétlenül szükséges!) Az 5.§ szerint fontos az anyag- és energiatakarékosság, az anyagok körforgásban tartása (pl. gyártástechnológiába visszavezetés), érdemes a legkisebb tömegű és térfogatú hulladékkal, legkevesebb szennyezéssel járó technológiát választani, és a veszélyes anyagokat mással helyettesíteni. A 6.§ kimondja, hogy a hulladékgazdálkodás nem veszélyeztetheti az emberek egészségét, a környezeti elemeket, nem okozhat zajt vagy bűzt, és nem ronthatja a tájképet. Ha mégis vannak ilyen hatások, azokat a lehető legkisebbre kell csökkenteni. Fontos, hogy a hulladékokat minél nagyobb mértékben hasznosítani kell, és érdemes a nyersanyagokat hulladékkal helyettesíteni. A 7.§ a már említett hulladékpiramist, fontossági sorrndt részletezi, a 8.§ a hulladék és melléktermék fogalmát különíti el egymástól. A melléktermék a technológia szerves részeként keletkezik, hasznosítható és nem káros a környezetre. A 9. és 10.§ szerint amit hasznosítottunk, az (bizonyos feltételekkel, pl. rendeltetésszerűen használható, van rá kereslet, és használata nem káros a környezetre és az emberi egészségre) már nem minősül hulladéknak. A 11.§ a hulladékgazdálkodással foglalkozó szervezetek minősítését szabályozza, a minősítést az OHÜ (Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség) adhatja meg.

A 12-21.§ a hulladékgazdálkodási tevékenységeket szabályozza. Ilyen tevékenység a hulladék gyűjtése, kereskedelme, közvetítése, szállítása, hasznosítása, ártalmatlanítása, behozatala, kivitele és átszállítása.

A hulladékbirtokos (tehát akinél keletkezett a hulladék) a hulladékot a saját területén elkülönítve külön engedély nélkül elkülönítve gyűjtheti, más hulladékkal nem keverheti. A 12.§ (3) pontja kitér arra is, hogy törvény vagy rendelet szelektív gyűjtésre is kötelezheti a hulladékbirtokost. Tehát a törvény már előkészíti, hogy a szelektív gyűjtés, ami eddig csak lehetőség volt, kötelezővé is tehető!

A további paragrafusok a hulladék kereskedelméről, szállításáról megállapítják, hogy ilyen tevékenység csak engedéllyel végezhető, és részletezik ennek szabályait. Ugyancsak engedély kell a hulladék hasznosításához is. A hasznosítás során a hulladék mással nem keverhető, kivéve engedéllyel, ha így érhető el a környezeti szempontból legjobb eredmény.

A hulladékégetőkről is szó van a törvényben. Csak olyan hulladék égethető, amely anyagában nem hasznosítható! Az égetésből származó energiát elektromos vagy hőenergia termelésére, vagy cement, tégla, építőipari cserép vagy kerámia gyártására kell felhasználni.

A törvény arra is kitér, hogy a nem hasznosítható veszélyes hulladék a szolgáltató telephelyén legfeljebb 3 évig használható.

Az ártalmatlanítást a 16-18.§ szabályozza. A lényeg a következő: “a hulladék ártalmatlanítása során úgy kell eljárni, hogy a hulladék okozta környezetterhelés csökkenjen, a környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító hatások megszűnjenek, és ezek a környezet elemeitől történő elszigeteléssel vagy a hulladék anyagi minőségének megváltoztatásával kizárásra kerüljenek”. Ez akár az ártalmatlanítás meghatározása is lehetne. A környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító hatások megszüntetése.

A hulladék behozatala, kivitele, szállítása szintén a törvény hatálya alá esik. A lényeg: “Magyarország területére ártalmatlanításra szánt veszélyes hulladékot, valamint ártalmatlanításra szánt háztartási hulladékot és a háztartási hulladék égetéséből származó maradékanyagot behozni tilos.”

A törvény ezek után a hulladékgazdálkodás egyes szereplőinek kötelezettségeit ismerteti. Elsőként a gyártó kötelezettségeivel foglalkozik a 22-25.§. Ennek a lényege: a gyártónak kötelessége úgy megtervezni a terméket és csomagolását, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen a gyártás, használat során és a használat után is, és tájékoztatni kell a termék használóit a termék tulajdonságairól (újrahasznosítható-e, visszaváltható-e, stb.). A gyártó a terméket, a termékből származó hulladékokat visszaveszi újrahasznosítás, ártalmatlanítás céljából.

A forgalmazónak is vannak kötelezettségi (26-27.§, közös szabályok: 28-30.§). Ezek a kötelezettségek az áru visszavételével kapcsolatosak.

A hulladékbirtokos kötelezettségei talán a legfontosabbak (31-32.§). A hulladék kezeléséről ugyanis a hulladék birtokosának kell gondokodnia, akár azáltal is, hogy hulladékkezelőnek adjuk át. A hulladékkezelő ezáltal hulladékbirtokossá válik. A hulladékgazdálkodás költségeit az eredeti hulladéktermelő fizeti meg! (Ezért fizet a lakosság a hulladék elszállításáért.)

A következő fejezet (33-53.§) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatásra vonatkozó szabályokat írja le. Részletezi az önkormányzatra, az ingatlantulajdonosra, a közszolgáltatóra vonatkozó szabályokat, szabályozza a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat és az ügyfélszolgálatok működését.

Az önkormányzat kötelessége a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás biztosítása, azáltal, hogy közbeszerzés útján szerződést köt egy engedéllyel rendelkező szolgáltatóval. A törvény a szolgáltatóval kötött szerződés tartalmát is részletezi. Az önkormányzat rendeletben szabályozza a közszolgáltatást. Több önkormányzat is társulhat erre a célra. A törvény a hulladékgazdálkodási szolgáltatási szerződés felmondását is szabályozza. A hulladékgazdálkodást viszont felmondás esetén sem szünetelhet, új szolgáltatót kell keresni.

Az ingatlantulajdonos köteles a szolgáltatást igénybe venni, a szolgáltatás díját kifizetni, és a személyes adatait (nevét, címét) a szolgáltatónak megadni. Az ingatlantulajdonos az ingatlanában keletkezett hulladékot gyűjti, és átadja a szolgáltatónak. Le lehet adni a hulladékot hulladékudvarban, gyűjtőpontban is, de ezzel a jogával csak az élhet, aki a szolgáltatási díjat megfizette. Tehát aki nem fizet, attól nem viszik el a hulladékot. A biohulladékot vagy komposztálni kell, vagy külön gyűjtve átadni a szolgáltatónak. A szelektív gyűjtést önkormányzati rendelet kötelezővé teheti! (Veszprémben még nem kötelező, csak ajánlott.) Lomtalanítás során csak nem veszélyes, nagydarabos hulladékot lehet közterületen elhelyezni. Ha a lomtalanítás házhoz megy (a szolgáltatóval egyeztetett időpontban), akkor a nagydarabos hulladékot nem lehet közterületre kitenni.

A közszolgáltató köteles a hulladékgazdálkodási hierarchiát (a már említett piramist) követni. Tevékenykedhet akár alvállalkozó bevonásával is. Köteles céltartalékot képezni, a hulladékot az ingatlantulajdonostól átvenni, a lomtalanításkor kitett vagy a gyűjtőpontokon elhelyezett hulladékokat elszállítani, a közterületen lévő hulladékot összeszedni. A szolgáltató gondoskodik a hulladék kezeléséről, fennntartja és üzemelteti a hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódó létesítményeket. A szolgáltatónak kötelessége legalább évente lomtalanítást szervezni! A közszolgáltató a tevékenységéről évente beszámol az önkormányzatnak és az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökségnek. A törvény azt is részletezi, hogy a szolgáltató milyen feltételekkel mondhatja fel az önkormányzattal kötött szerződést.

A hulladékszállítás díját a közszolgáltató által szolgáltatott adatok alapján a Magyar Energia Hivatal javaslatára miniszteri rendelet állapítja meg. A hivatal a javaslatot minden év szeptember 30-ig küldi meg a miniszternek. A hivatal a javaslattétl során együttműködik az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökséggel. (Tehát a sorrend: a szolgáltató beküldi az adatokat az Energia Hivatalnak, ezekről az adatokról a hivatal kikéri az OHÜ véleményét, majd ez alapján szeptember 30-ig javaslatot tesz a miniszternek, aki rendeletben állapítja meg a díjat.) Az Energia Hivatal ellenőrzi, hogy a szolgáltató milyen díjat fizettet a lakossággal. Ezért az ellenőrzésért a szolgáltató felügyeleti díjat fizet a hivatalnak. Az üdülőként vagy ideiglenesen használt ingatlanokra vonatkozó díj az éves díj időarányos része, de a teljes díj 50%-ánál nem lehet kevesebb. A díjhátralékra először a szolgáltató figyelmezteti az ingatlantulajdonost, majd a NAV (Nemzeti Adó- és Vámhivatal) hajtja be a tartozást.

Ugyanebbe a fejezetbe tartoznak még az ügyfélszolgálattal kapcsolatos rendelkezések is. Lényege, hogy a bejelentések intézésére, és a lakosság tájékoztatására minden szolgáltató köteles ügyfélszolgálatot fenntartani, a díjakat, a lomtalanításra vonatkozó adatokat (pl. időpontokat) és más, a hulladékgazdálkodással kapcsolatos információkat nyilvánossá tenni.

A VI. fejezet (54-60.§) a termelési hulladékokról, a veszélyes hulladékról és a hulladékolajról szól. A termelési hulladékokat külön kell gyűjteni, és a hulladékhierarchia szerint kell kezelni.

A veszélyes hulladék az, ami a hulladékjegyzékben veszélyesként van feltüntetve, vagy rendelkezik a törvény mellékletében felsorolt veszélyességi jellemzők valamelyikével. A veszélyes hulladékot tilos más hulladékkal keverni, hígítani, a veszélyes hulladékokról anyagmérleget kell készíteni, a hulladékokat nyilvántartásba kell venni.  A háztartásban keletkező hulladékokra viszont ezek a szabályok a hulladék szállítójára, kezelőjére vonatkoznak!

A hulladékolajat külön kell gyűjteni, hasznosítani vagy ártalmatlanítani kell, másfajta olajjal keverni tilos.

A következő nagy fejezet a hulladékok jogellenes elhelyezésével foglalkozik. A hulladékokat csak arra kijelölt helyen szabad lerakni, elhelyezni, a nem megfelelően elhelyezett hulladékokért a hulladékbirtokos, vagy ha ez nem állapítható meg, akkor annak az ingatlannak a tulajdonosa felelős, ahol a hulladékot elhelyezték. A közterületen elhelyezett hulladékokért a hulladék birtokosa, vagy ha ez nem állapítható meg, akkor a helyi önkormányzat és a közszolgáltató felelős.

Ezek után, a 62-72.§ a hulladékgazdálkodási tevékenységhez kapcsolódó kötelezettségekkel foglalkozik (ilyen kötelezettségek: engedély és nyilvántartásba vétel, a hulladék besorolása, tájékoztató, nyilvántartás vezetése és adatszolgáltatás, hulladéklerakási járulék, céltartalék és biztosítás), ezzel kapcsolatban a lakosságnak semmilyen kötelessége nincs.

Ugyancsak nem ró terheket a lakosságra a hulladékgazdálkodás tervezése (73-78.§).

Ez után a hatósági tevékenységeket tárgyalja a törvény a 79-86.§-ban, ez főleg a hatóságra ró terheket, a lakosságnak csak az eddig részletezett, rá vonatkozó szabályok megsértése esetén kell hulladékgazdálkodási bírságot fizetnie. (Pl. annak, aki nem adja meg az adatait a közszolgáltatónak, vagy annak, aki illegálisan helyez el hulladékot.)

A 87.§-tól kezdődnek a záró rendelkezések, az utolsó a 108.§. Ezek közül talán a 92.§-ban megfogalmazott újrahasznosítási célok érdekesek, de ezekért a célokért a lakosság főleg szelektív gyűjtéssel tehet valamit.

Ez után jönnek a mellékletek. Az 1. mellékletből kiderül, hogy mi a veszélyes hulladék. Az, ami a következő tulajdonságok egyikével rendelkezik (thát elég, ha 1 igaz a sok közül, akkor már veszélyes a hulladék!):

  1. robbanásveszélyes
  2. oxidáló
  3. tűzveszélyes és kevésbé tűzveszélyes
  4. irritáló, izgató
  5. ártalmas (ami egészségkárosodást okozhat)
  6. mérgező
  7. rákkeltő
  8. maró
  9. fertőző
  10. reprodukciót (szaporodást gátló)
  11. mutagén
  12. olyan hulladék, amely vízzel, levegővel vagy valamely savval érintkezve mérgező vagy erősen mérgező gázokat fejleszt
  13. érzékenységet okozó
  14. környezetre veszélyes
  15. olyan hulladék, amelyből az ártalmatlanítást követően valamilyen formában a fenti tulajdonságokkal rendelkező anyag keletkezhet (tehát az is veszélyes, ami veszélyessé alakulhat!)

A 2. melléklet az ártalmatlanítási, a 3. melléklet a hasznosítási műveleteket sorolja fel. A 4. melléklet a megelőzést szolgáló intézkedéseket részletezi, az 5. melléklet pedig a hulladéklerakási járulék mértékének kiszámítását szabályozza. Ezt a járulékot a szolgáltató fizeti, ha lerakót tart fenn. Az 5. melléklet az utolsó.

Ezeket szabályozza a hulladékgazdálkodási törvény, így talán érthetőbbek a lakosság kötlezettségei és a törvények a lakosságot (is) érintő rendelkezései.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?