Kezdjük az elején, avagy mi is a természetvédelem?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Azt tanultam, hogy az eredményes kommunikáció feltétele az alapfogalmak, evidenciák tisztázása, ezért az első bejegyzésemet ennek jegyében írom. Arról lesz szó, hogy mi is a természetvédelem, hogyan alakult ki, miben különbözik a környezetvédelemtől, mik a legfontosabb célkitűzései, és miért van rá szükség a 21. század rohanó világában.

A természetvédelem, mint fogalom, azt a társadalmi tevékenységet jelöli, ami a hidrológiai, geológiai, zoológiai, botanikai, kultúrtörténeti értékek, ökológiai rendszerek, élőhelyek és természetes tájak megőrzésére irányul. Ezzel szemben a környezetvédelem kiterjed a mesterséges, ember által létrehozott környezetre. Míg előbbi a meglévő, természetes rendszerek, értékek megőrzését tartja fő célkitűzésének, utóbbi feladata az ember által okozott negatív behatások csökkentése, megelőzése, a fenntartható fejlődés elősegítése. A két terület szorosan összefügg, de mégsem azonos.

A természetvédelem kezdtei hazánkban a XV. századig nyúlnak vissza, és Zsigmond király nevéhez fűződnek: törvénye a bányák körüli erdőgazdálkodást szabályozta. Ezt követően több uralkodónk is hozott törvényket illetve rendeleteket, amik az erdők természetességének fenntartását, és a vadállomány zavartalanságát voltak hivatottak biztosítani. Az első erdőtörvény 1879-ben jelent meg, ez már alapvetően a természetvédelem érdekeit és az ésszerű erdőgazdálkodást szolgálta. 1935-ben jött létre az Országos Természetvédelmi Tanács, első elnöke Kaán Károly volt. 1952-ben alakult meg az első tájvédelmi körzetünk a Tihanyi-félszigeten, 1973-ban az első nemzeti parkunk: a Hortobágyi Nemzeti Park.

A természetvédelem feladata a biodiverzitás (biológiai sokféleség) megőrzése, de nem merül ki csak az egyes növény és állatfajok védelmében, ide tartozik az élőlények élőhelyeinek, természetes közegeinek védelme is, hiszen nem csak az állatkertben, vadasparkokban szeretnénk őket látni a jövőben. Fontos terület az élettelen értékek védelme is: ide tartoznak például a barlangok, hűs vizű hegyi források, tavak, lápok, kunhalmok, jellegzetes tájak és a kultúrtörténeti értékek is. A természetben az egyetlen állandó dolog a változás, ennek a zavartalanságát is biztosítanunk kell. Ilyen folyamat például a tavak feltöltődése, elmocsarasodása, vagy a magára hagyott terület beerdősülése. Ezekkel a folymatokkal új életterek jönnek létre, sokszor ritka fajoknak adva otthont.

Napjainkaban a fejlődés, a gyors információ-áramlás, a rohanó élet mindennapjait éljük. Napi szinten találkozunk újításokkal, fejlesztésekkel, ami egy profit-orientált világban egyáltalán nem meglepő. Könnyedén kommunikálhatunk egymással számtalan formában, meglepően rövid idő alatt jutunk el egyik helyről a másikra, gombamód szaporodnak a teljes kényelmet nyújtó ingatlanok is, tehát az emberi fajnak napról napra több helyre, nagyobb élettérre van szüksége. Ezzel egyenes arányban csökken a természetes élőhelyek területfoglalása, veszélyeztetve ezzel fajok fennmaradását. Míg elődeink találkozhattak erdőjárás közben medvével, farkassal, a pusztákon magyar mézpázsittal, mi már csak állatkertből és régi botanikai gyűjteményekből ismerhetjük őket. Ha nem szeretnénk, hogy unokáinknak egy kopár bolygót és pár színes képeskönyvet hagyjunk hátra, cselekednünk kell. Azért választottam ezt a szakmát, mert úgy gondolom, hogy ha a természet nem képes szót emelni a saját védelmében, ezt nekünk kötelességünk megtenni.

Kép forrása: http://www.hrod.org/archive/wildlife/egretta_alba_1.php

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?