LHISI

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

   Mi is az a Lhisi? Az angol Lord Howe Island Stick Insect név rövídtése. Hogy milyen állat is? Egy botsáska. Illetve nem egyszerűen egy botsáska, hanem a világ jelenleg legnagyobb, repülni nem tudó rovara. Magyar nevén Lord Howe-szigeti botsáska (Dryococelus australis). Megvallom a tegnapi napig én nem is hallottam erről a lényről. Azonban tegnaptól szakmai gyakorlatom töltöm a Fővárosi Állat- és Növénykert “rovarszekciójában”, ahol volt szerencsém megismerkedni eme csodálatos, érdekes és különleges fajjal. Most az ő történetét szeretném megosztani veletek.

   Nevét eredi élőhelyéről, az ausztrál szigetvilághoz tartozó Lord Howe-szigetről kapta. Azonban innen 1920-ra teljesen eltűnt. Az ideérkező hajókon ugyanis patkányok kerültek a szigetre, amik hamar rászoktak a “nagy mennyiségű” táplálékra, és faj kipusztulását okozták. Ezt a tényt hivatalosan 1960-ban mondták ki. Innentől kezdve a fajról semmilyen új információ nem került elő.
   2001-ben azonban David Priddel és Nicholas Carlile kutatásokat végzett az Ausztrália keleti partjainál lévő Ball’s Pyramid egykori vulkán tengerből kinyúló sziklafalain. Nappal nem sok sikerrel jártak, csupán néhány ürülék nyom árulkodott arról, hogy valami ismeretlen fajjal van dolguk. Hogy kiderítsék melyik állat hagyta hátra az ürüléket, éjszaka tértek vissza sziklára. Ekkor találták meg a Lord Howe-szigeti botsáska 24 élő példányát.
   A Ball’s Pyramidra jutásukat rejtély övezi. Talán hajókon, esetleg madarak testén kerültek ide. Rejtély az is, hogy hogyan tudott itt életben maradni ez a kicsiny populáció, de mindenképppen nagy szenzáció a faj újra felfedezése.
   A megtalálást követően kezdeményezték a faj szaporítását. Így került sor négy példány begyűjtésére, melyből egy pár egy szakosodott terraristához került, egy pár pedig a melbourne-i állatkertben talált új otthonra. Sajnos az előbbiek rövid időn belül elpusztultak. Az utóbbi párral -melyet Ádámnak, és Évának neveztek el- sikeresen kezdetét vette a faj szaporítása. A kezdeti sikerre azonban sötét árnyékként borult a nöstény megbetegedése. Gondozója mindent elkövetett, hogy megmentse, és egy saját maga által készített, kálcium és nektár keverékéből álló “erőlevest” adott neki. Ez meghozta eredményét. Éva felépült, és 2008-ra, mint 700-ra nőtt az állomány száma.
   A következő gondott az jelentette, hogy hol engedjék szabadon az új egyedeket. Az eredeti élőhelyen a patkányok ugyanúgy felfalnák, és lakók sem örülnének egy ekkora rovar jelenlétének. Így népszerűsítő kampányt indítottak. Ebben kihangsúlyozták a rovar néhány, már-már emberi szokását. Például, hogy a hím mindenhova követi a nőstényt, és párját átölelve alszik.

   De a történetnek itt még nincs vége. A világon, a melbourne-i állatkert mellett csak a Fővárosi Állat-és Növénykert kapott Ádám és Éva petéiből. Ők november kerültek hazánkban, és az első példányok áprilisban már ki is keltek és élik gondtalan életüket.

  Ez volt az első, de semmiképpen sem az utolsó bejegyzésem a Lhisiről.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?