Megújuló energiaforrás jelentése

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

 Miért is lehetnek hasznunkra a megújuló energiaforrások? Ennek több oka is van, ezért nem árt tisztában lennünk ennek a szónak a fogalmával valamint azzal, mik is tartoznak ezek közé az energiaforrások közé. Elsősorban, ha lehet, a megújuló energiaforrás fogalmával kezdeném ami a következő:

   A megújuló energiaforrás olyan közeg, természeti jelenség, melyekből energia nyerhető ki, és amely akár naponta többször ismétlődően rendelkezésre áll, vagy jelentősebb emberi beavatkozás nélkül legfeljebb néhány éven belül újratermelődik.

   A megújuló energiaforrások jelentősége, hogy használatuk összhangban van a fenntartható fejlődés alapelveivel, tehát alkalmazásuk nem rombolja a környezetet, ugyanakkor nem is fogják vissza az emberiség fejlődési lehetőségeit. Szemben a nem megújuló energiaforrások (kőszén, kőolaj, földgáz stb.) használatával, nem okoznak olyan halmozódó káros hatásokat mint az üvegházhatás, a levegőszennyezés, vagy a vízszennyezés.

   A szél- és napenergia-technológiák alkalmazása lehetőséget ad arra is, hogy az ember saját maga állítsa elő az otthonában használt villamos energiájának, üzemanyagának és vizének egy részét, vagy akár az egészét. A fosszilis tüzelőanyagoktól való elhatárolódás különösen fontos, egyrészt a globális felmelegedés megállítása miatt, másrészt a közelgő olajhozam-csúcs fenyegetése miatt.

Áttekintés

   Noha az emberiség által használt energia a kezdektől fogva többnyire megújuló forrásokon alapult, mint a tüzifa, faszén vagy a szél és vízimalmok, a megújuló energiák használata az ipari forradalmat követően jelentősen visszaszorult, ám a modern megoldásoknak és a globális energiaválságnak köszönhetően a megújuló energiaforrások használata reneszánszát éli. A megújuló energia 4 fontos területen váltja a hagyományos energiát, ezek az áramtermelés, a fűtés, az üzemanyag és a hálózaton kívüli (off-grid) áramtermelés.

Jelenleg a világ áramtermelésének 19%-át adják a megújuló források, melyek közül a vízenergia a legjelentősebb, jóllehet a szélenergia részesedése is folyamatosan növekszik. Néhány helyen a szélenergia már igencsak komoly szerepet játszik az áramellátásban: az Egyesült Államok-béli Iowa állam áramának 14, a német tartomány Schleswig-Holstein áramának 40, Dánia áramának 20 %-a származik csak szélenergiából. Néhány ország megújuló forrásokból termeli meg áramfogyasztásának nagyobbik részét, mint például Izland (100%), Paraguay (100%), Norvégia (98%), Brazília (86%), Új-Zéland (65%), Ausztria (62%) és Svédország(54%).

   Fűtés: A fűtés terén a napenergiával előállított meleg víz a legfontosabb a megújuló forrásokból előállított fűtés terén. Ez különösen Kínában jelentős, mely a globális mennyiség 70%-át használja fel, 50-60 millió háztartást látva ily módon el. A biomassza használata is erőteljesen terjed és gyorsan növekszik a geotermikus energia ilyen célú hasznosítása is.

   Üzemanyag: Az üzemanyag terén elsősorban a bioüzemanyagokat, mint például a Brazíliában egyre nagyobb mértékben használt bioetanolt kell érteni. Mára Brazília üzemanyagának 18 %-a bioetanol, világszinten pedig 93 milliárd gallon ilyen üzemanyag készül, ami 68 milliárd liter benzint, a világfogyasztás kb. 5%-át váltja ki.

A legfontosabb megújuló energiaforrások:

  • napenergia (naperőmű)

  • napelem

  • napkollektor

  • vízenergia (vízerőmű)

  • árapály-energia

  • hullám energia

  • szélenergia

  • geotermikus energia

  • biomassza

  • bioetanol

  • biodiesel

  • Megújuló energiaforrások Magyarországon

    A globális környezeti kérdések fogalomkör a II. világháború után jelent meg, széles körben azonban csak az 1960-as évektől kezdődően kezdtek a környezeti problémákkal foglalkozni. A napjainkban globálisnak nevezett problémákat a következő témák köré lehet csoportosítani:

    1. Demográfiai kérdések: túlnépesedés, városnövekedés, és a túlnépesedéssel összefüggő éhínségek.

  • 2. A légkör problémái: globális felmelegedés, az ózonréteg elvékonyodása, savas esők, elsivatagosodás.

    3. Biodiverzitás csökkenése

    4. Környezetszennyezés: a környezeti elemek (talaj, víz, levegő, növény és állatvilág) elszennyeződése, a környezeti hatótényezők (hulladék, zaj, rezgés) által okozott problémák.

  • 5. Energiaválság, nyersanyagok kimerülése, amely – a fosszilis energiaforrások légkörre gyakorolt hatása miatt – összekapcsolódik a klímaváltozással, a légkör problémáival.

    A felsorolt problémák többsége (kivéve a túlnépesedésből származó gondokat) Magyarországon is jelentkeznek. A magyarországi hatások az alábbiakban foglalhatók össze:

    1. Klímaváltozás: A hőmérséklet-változás az elmúlt 100 év során 0,4-0,8 °C volt. A változás elsősorban a telek enyhülésében mutatkozott meg. Fontos, hogy az éghajlatváltozás, és ezen belül a hőmérséklet-változás is elsősorban abban nyilvánul meg, hogy időjárásunk egyre szélsőségesebb. Egyre gyakoribb a nyári 40 °C körüli forróság, az enyhe tél, vagy akár a rendkívülinek mondható (mínusz 20-30 °C-os) hideg is.

    A 100 éves csapadékadatok vizsgálata rámutat arra, hogy a trend az évi csapadékmennyiség csökkenése, az elmúlt 100 évben 650-ről 550 mm-re csökkent az éves csapadékmennyiség átlaga. Az átlagok vizsgálata azonban nem mutat rá a csapadékviszonyok szélsőségességének fokozódására. Az elmúlt időszakok eseményei arra utalnak, hogy fel kell készülnünk a „megszokottól” eltérő időjárási eseményekre, a mind mennyiségében, mind intenzitásában rendkívüli csapadékhullásokra.

    A szárazodás az elsivatagosodás hazai „megfelelője”. Elsősorban a Duna-Tisza közi Homokhátságon érzékelhető, és a talajvíz szintjének drasztikus csökkenésében érhető tetten. Ennek okai összetettek, szerepet játszanak benne a csökkenő csapadékmennyiség, a klímaváltozás, de szintén jelentős tényezője az érintett területeken az illegális kútfúrás, az engedély nélküli vízkivétel, öntözés. A szárazodás következtében átalakul a Homokhátság vegetációja, erdőpusztulás jelentkezik, megváltoznak a talajok fizikai-kémiai jellemzői, a házak, épületek megsüllyednek, megrepedeznek, a Kiskunsági Nemzeti Park védett szikpadkái pusztulnak stb.

    2. Savas esők: Magyarországon a savas esők számlájára írható erdőpusztulást az 1970-es években regisztráltak elsőként, ami 1985-re a kocsánytalan tölgyesek 20.5 %-ának kipusztulását eredményezte. A probléma az alacsonyabb pH-jú talajokon, nagyobb légszennyezők környezetében jelentkezett legerősebben.

    3. Vizes élőhelyek csökkenése: A folyószabályozások előtt Magyarország mai területének 25 %-át vizes élőhelyek borították, ma 7 %-át. Ezek a területek tartoznak az ún. Ramsari területek közé, ami az indiai Ramsarban 1971-ben aláírt, a vizes élőhelyek nemzetközi védelméről szóló egyezményre utal. Jelentőségüket az élővilág megőrzése, rekreáció, felszín alatti vizek pótlása, vésztározók kialakítása révén foglalhatjuk össze.

    4. Talajpusztulás: Vízerózió és defláció. A vízerózió elsősorban hegy- és dombvidéki tájainkon jelent problémát, amellyel szemben a védekezés elsősorban a helyes növénymegválasztással, ill. a helyes agrotechnika alkalmazásával képzelhető el. Az erózió által sújtott területeken végső soron meg kell fontolni a korábban jellemző területhasználat átalakítását, pl. a szántók gyeppé alakítását vagy az erdősítést, ill. a művelés alóli kivételt.

    A szélerózió, azaz a defláció elsősorban a homokterületeken jelentkezik. A defláció nem csupán mezőgazdasági problémát jelent, hiszen pl. a mezővédő erdősávok kiirtásával a városokba a széllel bekerülő por, pollen az allergiás és asztmás megbetegedések számának ugrásszerű emelkedését vonta maga után. A deflációval szembeni védelem hatékony eszköze a vízerózióhoz hasonlóan a helyes növénymegválasztás, a helyes agrotechnika alkalmazása, ill. a mezővédő erdősávok visszaállítása.

    5. Energiaforrások problémája: Magyarország fosszilis energiahordozókban nem bővelkedik, emiatt erős az ország külső függése, másrészt a klímaváltozással szembeni harc is megköveteli a megújuló energiaforrások szerepének növelését.

    A fenyegető klímaváltozásra adott válaszok közé sorolható az egyes országok ill. ország-csoportok klímapolitikája.

    Az Európai Unió 2007. márciusában elfogadott klímapolitikájának célja kettős: egyrészt csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátást, másrészt alkalmazkodni a klímaváltozáshoz. Az utóbbi célkitűzés szellemében valósult meg Magyarországon 2003-2006. között a VAHAVA-program, ami a klímaváltozás hatásainak feltárásával, és az arra adható válaszokkal foglalkozott. A program eredményeképpen született meg a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia.

    Az Európai Unió vállalásai a klímaváltozás mérséklése érdekében élen járónak nevezhetők, miután pl. az üvegházhatású gázok kibocsátását az ún. kyotói-vállalásoknál nagyobb mértékben kívánják csökkenteni (20 %-al) 2020-ig. Ezen kívül a tagállamok célkitűzései között szerepel az energiahatékonyság 20 %-os növelése, a megújuló energiák arányának 20 %-ra növelése, valamint a bioüzemanyagok részarányának 10 %-ra növelése.

    Magyarország lehetőségei a megújuló energiaforrások terén jónak mondhatók. Az ország adottságai megfelelők a geotermikus energia kiaknázására, a szél energiájának hasznosítása is gazdaságos, jelentős mennyiségű biomassza áll rendelkezésünkre stb.

    A víz energiájának kiaknázása terén is vannak perspektívikus lehetőségeink. A víz feltételesen megújuló energiaforrás (a megfelelő minőségű víz nem áll korlátlan mennyisében rendelkezésre), ugyanakkor jelentős potenciállal kecsegtet, elsősorban törpe vízierőművek révén. Becslések szerint Magyarországon 30 %-al bővíthető a közeljövőben a vízenergián alapuló áramtermelés. Jelenleg a Rábán és a Hernádon, ill. mellékfolyóikon üzemel a hazai kis- és törpe vízerőművek döntő többsége (pl. Rába: Ikervár; Hernád: Gibárt, Felsődobsza).

    Jellemző, hogy a ma üzemelő 100 kW-nál kisebb teljesítményű vízierőművek kb. 58%-a a II. világháború előtt épült. A hazai lehetőségek az alapvetően kis esésű, de kedvező hidrológiai és topográfiai adottságokkal rendelkező vidékeken teszik lehetővé a törpe vízierőművek üzemeltetését, így pl. a Hernádból kiágazó Bársonyos csatornán öt törpe vízerőmű üzemel. Az utóbbi években a Rábára, Körösre és a Hernádra terveztek egyenként 1,7-1,8 megawatt teljesítményű törpe vízerőművet, a Rábán Nick-nél, a Körösön Békésszentandrásnál, a Hernádon Hernádszurdokinál.

    A nap energiájának hasznosítása szempontjából Magyarország a közepes adottságú országok közé tartozik.  A napenergia közvetlen alkalmazása (hőenergiaként ill. elektromos energia előállításával) lehet passzív és aktív. A passzív alkalmazáshoz nincs szükség külön berendezésekre, napkollektorokra stb., elegendő az épületek megfelelő tájolása, a nagyméretű üvegfelületek alkalmazása, megfelelő árnyékolással kombinálva.

    A napenergia aktív hasznosítása során elsősorban napkollektorok segítségével állítják elő a melegvizet, valamint kedvező időjárási feltételek (elegendő napsütés) mellett fűtésrásegítésként is alkalmazhatók. A napsugarak összegyűjtött energiájával elektromos áram is termelhető, ez az alkalmazás azonban napjainkban még elmarad a melegvíz-előállítás és a fűtésrásegítés mellett.

        Magyarországon a napenergia részaránya az energia előállításában alacsonyabb, mint ami lehetőségeinkből adódna. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a napenergiát hasznosító berendezések jelenleg még túlságosan költségesek, így megtérülésük időtartama, elterjedésük a technikai fejlődés mellett erősen függ a hagyományos energiafajták árától.

         Hazánkban jelenleg kb. 10-12 cég foglalkozik napkollektorok gyártásával, forgalmazásukkal kb. 50. Az országban a beépített napkollektorok összes felülete kb. 40-50 ezer m2, míg a napenergia hasznosítása terén hasonló adottságokkal rendelkező Ausztriában a beépített napkollektorok összfelülete meghaladja 3 millió m2-t. A napenergia hazai alkalmazására példaként több középület említhető (pl. szegedi kórház, pusztataskonyi szociális otthon stb.). Ezekben az esetekben uniós pályázati források segítségével a melegvíz-szolgáltatás biztosítására és fűtésrásegítésként, sőt, kísérleti jelleggel (Szent István Egyetem kollégiuma) villamosenergia előállítása céljából hasznosítják a nap energiáját. A ma még elvétve jellemző alkalmazások mellett azonban a napenergiát valamennyi lakóház hasznosíthatná.

       A szélenergia felhasználása napjainkban Magyarországon is felfutóban van. Versenyképes villamos áram erős, egyenletes légáramlatokkal állatható elő. Ezért a szélenergia hasznosításához elengedhetetlen a széltérkép ismerete  ill. a kiválasztott területen részletes szélmérések végzése

    Jelenleg a világ szélenergia-iparának 90 %-a Európában összpontosul. Dánia energiaszükségletének 20 %-a, Németország és Spanyolország esetében 5-5 %-a származik szélenergiából.

       Magyarország a mérsékelten szeles területek közé tartozik. A szélenergia biztonságos hasznosítása – szélmotoros formában – az évi lineáris 6 m/s átlagsebesség felett ajánlott. Magyarország átlagos adottságai ennél kedvezőtlenebbek, az országra a kis és a közepes szélsebesség (2-6 m/s) jellemző. Kiaknázható szélenergia-kincs elsősorban az ország észak-nyugati és dél-keleti területein található. Erre alapozva becslések szerint 2010-ig a villamosenergia-termelés 1 %-a származhat szélenergiából. Jelenleg az országban mintegy 30 szélerőmű működik (pl. Kulcs, Mosonszolnok, Mosonmagyaróvár, Inota, Erk, Vép, Újrónafő, Szápár stb.), de több, mint 180 szélerőmű engedélyeztetése van folyamatban. A tervezett szélerőművek közé tartozik: Sopronkövesd, Lébény, Németkér, a Bakonyban 55 db széltorony, 30 toronyból álló szélfarm Hárskúton, 50 torony a Répce völgyében stb.

    A hazai lehetőségek ismeretében a kisebb teljesítményű (230 W – 10 kW), 15-75 m magasságú szélmotorok alkalmazása megfelelő. Ezek a szélkerekek tanyavillamosításra, vízszivattyú-tápegység ellátására (ivóvíz, öntözővíz), halastavak, szennyvíztavak dúsítására, távközlő állomás, szárítóberendezés, villanypásztor, belvízátemelő szivattyú működtetésére, melegházak, fóliasátrak tápegységének ellátására stb. alkalmazhatók.

    A hazai villamosenergia-hálózat jelenleg – további hálózatfejlesztés nélkül – mintegy 330–350 megawatt szélerőmű-teljesítmény integrálására képes. Ez egyben az egyik fő korlátozó tényező a szélerőművek elterjedése előtt, amihez hozzájárul, hogy az energiatermelésre alkalmas szél általában nem akkor jelentkezik, amikor megnövekszik az energiaigény és plusz kapacitásra van szükség, az alkalmanként jelentkező többletenergia hálózatba táplálása pedig problémát okozhat.

    A Magyarországon jelen lévő, szélenergia-hasznosításban érdekelt vállalkozások részvételével tervezett szélerőmű-beruházások számáról, a beruházások összegéről ad tájékoztatást a 4. ábra.

    A kisebb erősségű szelek energiájának felhasználása érdekében jelenleg folynak kísérletek. A kutatások olyan szélkerekek megalkotására irányulnak, amelyek hatékonyan tudnak áramot termelni váltakozó irányú és eddig gazdaságosan nem felhasználható erősségű szelekből is 

  •    Geotermikus energiából Magyarország a jól ellátott országok közé tartozik. Ennek oka a magas geotermikus gradiens (100 m-re eső hőmérséklet emelkedés a Föld belseje felé haladva), ami az átlagos 3 °C/100 m-hez képest 5 °C/100 m.

    Annak ellenére, hogy Magyarország jelentős geotermikus energia készletekkel rendelkezik, a kapacitás nehezen kitermelhető. Ezzel együtt a geotermikus energia felhasználása 2010-ig a biogázból származó energiatermelésnek akár 4-6 –szorosát is elérheti.

       A magas geotermikus gradiensnek köszönhetően a 2 ezer méteres mélységbe fúrt lyukakon lepumpált hidegvíz 200 fokosan érkezik vissza, ami hő- és villamos energia termelésére egyaránt alkalmas. A geotermikus energiának az így előállított része tekinthető teljes mértékben megújulónak, miután termálvízkincsünk zöme csak geológiai léptékben képződik újra. A termálvíz jelenlegi hasznosításával kapcsolatban problémát jelent, hogy a termálvíz-hasznosítás túlnyomó részben hőhasznosítással egyenlő, aminek műszaki színvonala általában alacsony, hatásfoka kicsi. Hasznosítási hatásfokot növelő hőszivattyúkat jelenleg sehol sem alkalmaznak, és geotermikus alapú villamosenergia-termelés sincs egyelőre. A jövőben cél a többlépcsős hasznosító rendszerek létrehozása, amelyben a melegvíz fűtési célú és balneológiai alkalmazása, valamint a villamosenergia-termelés egyaránt szerepel. Jelenleg villamosenergia-termelést szolgáló geotermikus erőmű Magyarországon nem üzemel, tervek azonban vannak, így pl. a Zala megyei Iklódbördőce határában 2009-re terveznek egy 2-5 mW teljesítményű erőművet felépíteni, ami Kelet-Európa első geotermikus erőműve lehet.

    A Föld belső hőjének hasznosítása a talajhő hasznosításával is megvalósítható. Napjainkban már Magyarországon is vannak olyan épületek, amelyek fűtését és hűtését hőszivattyúval oldották meg. A rendszer kiépítése költséges, azonban alkalmazásával környezetbarát és olcsó módon biztosítható fűtéshez és hűtéshez egyaránt a szükséges energiaigény.

       A biomassza felhasználása Magyarországon a megújuló energiaforrások között az egyik legnagyobb lehetőséggel kecsegtető energiahordozó, amely áramtermelésre és üzemanyag előállítására egyaránt alkalmas. Előnyei közé tartozik, hogy a biomasszából előállított áram egyenletes és állandóan rendelkezésre áll.

     Az energetikai célú felhasználás szempontjából a biomassza forrásai az alábbiak:

  • Lágyszárú energianövények (pl. energiafű)

  • Fásszárú energianövények (energiaerdő)

  • Élelmiszernövények (pl. gabona nem hasznosított részei)

  • Ipari növények (nem hasznosított részek)

  • Mezőgazdasági növényi hulladékok (szárak, levelek)

  • Erdészeti hulladékok (fahulladék)

  • Kommunális hulladékok (szerves anyagok)

  • Feldolgozási folyamatok maradékai (pl. fűrészpor, tejipari melléktermékek)

  • Állati hulladék (pl. vágóhídi hulladék)

A fentiek alapján biomasszaként felhasználható a hagyományos mezőgazdasági termények melléktermékei és hulladékai (szalma, kukoricaszár, stb.), az erdőgazdasági és fafeldolgozási hulladékok (faapríték, nyesedék, fűrészpor, stb.), az energetikai célra termesztett növények (fűfélék, fák: akác, nyárfa, éger, fűz, takarmánynövények: cukorrépa, köles, rozs, repce, stb.), valamint a másodlagos (állati) biomassza (pl. trágya).

   A biomasszát fel lehet használni közvetlen eltüzelésre, villamos-energia termelésére, valamint könnyebb v. nehezebb üzemanyagok (biodízel, bioetanol) előállítására.

   A biomassza energetikai célú hasznosítása elvben lehetőséged ad a „CO2-semleges” tevékenységre, miután elégetésekor csak annyi CO2 termelődik, amennyit a növényi fotoszintézis felhasznált. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az esetek többségében az energiaforrásként hasznosított növényeket hagyományos módon, nagyüzemi módszerekkel (pl. benzinüzemű mezőgazdasági gépekkel) termesztik, így előállításuk nem tekinthető CO2-semlegesnek.

Jelenleg Magyarországon a biomassza energetikai célú hasznosítása leginkább a fás szárú növényekkel fűtött biomassza-erőművekre terjed ki (pl. Pécs, Oroszlány, Szentendre, Pornóapáti). Terjedőben vannak az erőművek szükségletének kielégítése érdekében az energiaültetvények (energiafűz, energianyár, energiafű stb.), amelyek alapanyagát pelletálva, brikettálva lehet az arra alkalmas kazánokban elégetni. A környezetbarát működés a biomassza-tüzelés esetében is akkor valósul meg, ha az alapanyagok között jelentős arányt képviselnek a mezőgazdasági hulladékok (szőlővenyige, szalma, fakéreg, gyümölcsfák nyesedékei, kukoricaszár stb.)

   A biomassza erőművek között külön kategóriát képviselnek a biogáz-erőművek. A biogáz szennyvíztelepeken spontán képződik, de megfelelő reaktorban bármilyen szerves anyag gázzá alakítható. Magyarországon pl. Nyírbátorban, Sarródon, Szegeden működnek biogáz üzemek. Szeged esetében a Pick gyár sertéstelepein 6 biogáz üzem létesül, amely a dél-alföldi térség áramfogyasztásának 6 %-át adhatja. Összegészében a magyarországi villamosenergia-termelő kapacitás biogázból 2005. és 2010. között megtízszerezhető.

   A biomassza-felhasználás erőteljesen fejlődő területe a bioüzemanyagok (biodízel és bioetanol) előállítása. A biodízel alapanyagai elsősorban olajos magvak (repce, napraforgó, szója stb.), míg bioetanolt a magas cukor-, keményítő- vagy cellulóz-tartalmú növényekből (pl. kukorica, cukorrépa, cukorcirok, árpa, búza, valamint növényi eredetű mezőgazdasági hulladékok) lehet előállítani.

   Magyarország számára a bioüzemanyagok közül főként a bioetanol alapanyagának előállítása ill. maga a gyártás jelent előrelépési lehetőséget. A bioetanol előállítása során a cukrot alkohollá, ill. a keményítőt és a cellulózt (poliszacharidok) először cukorrá, majd alkohollá alakítják át, erjesztéssel és lepárlással. A bioetanol elvileg alkalmas önálló üzemanyagként is felhasználásra, de többnyire benzinnel vegyítve alkalmazzák. A ma forgalomban lévő bioetanol E85 néven ismert, ami a keverék arányára utal, mely szerint az üzemanyag 85% etanolt, és 15% benzint tartalmaz. A bioetanol előállítása többek között lehetővé teszi az élelmiszer-, ill. takarmányozási célra fel nem használható (pl. fuzáriummal fertőzött) gabonafélék feldolgozását is, csökkentve a felvásárlási/értékesítési feszültségek kockázatát.

  A bioetanol előállítása cukor alapon már több országban folyik (pl. Brazíliában cukornádból), de Magyarországon is szerveződött cukor alapú etanol-gyártás (cukorcirokból).

A bioetanol motorhajtóanyagként való felhasználása leggyorsabban Európában halad előre. Az Európai Unió országai közül legnagyobb mennyiségben Franciaországban (cukorrépából), Spanyolországban és Svédországban (fűrészporból) állítják elő.

Magyarországon a bioetanol-előállítás rohamos tempóban bővül, összhangban az Európai Unió ajánlásával, mely szerint a bioüzemanyagoknak 2010-re el kell érnie az 5,75 %-os részesedést a felhasznált üzemanyagok között. Hazánkban 2007. július 1. óta adókedvezménnyel kerülhet forgalomba a minimálisan 4,4 % bioetanolt tartalmazó üzemanyag. A 4,4 %-os biokomponens-arány 2008-tól az Unió országaiban kötelező.

   A bioetanol és a biodízel alapanyag-előállítása, gyártása erős hatást gyakorol a mezőgazdaságra. A korábbi évekhez képest duplájára nőtt a repce vetésterülete, megnőtt a kereslet a napraforgó, a kukorica, a kalászos gabonák iránt, ami jelentős árfelhajtó tényező is. Beindultak a bioüzemanyagok terén az ipari fejlesztések is, 2007. őszén több sajtoló- és feldolgozóüzemet adnak át. A rövid távú célkitűzések között 800 ezer tonnás etanol-kapacitás elérése szerepel.

   A bioetanol-előállítás felfutását pályázati források is segítik. A II. Nemzeti Fejlesztési Terv pályázati rendszerében a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP), valamint a vidékfejlesztési támogatási pályázatok foglalkoznak a megújuló energiák kérdésével, ezen belül a bioetanol-előállítás támogatásával.

   A bioüzemanyag-gyárak létesítéséhez 10-50 százalékos – nagyüzemeknél legfeljebb 1,5 milliárd, a kicsiknél 1 milliárd Ft – támogatásra pályázhatnak a jelentkezők. A következő hét évben (2013-ig) mintegy 40 milliárd Ft támogatás vár az összes megújuló energiafélével kapcsolatos fejlesztésre.

   Tervek szerint 2010-ig három nagy (200-500 ezer tonna éves kapacitással) és több kisebb (összesen közel 30) bioetanol-üzemet hoznak létre Magyarországon. A hosszú távra előirányzott bioetanol gyártó kapacitás 0,9-1,2 millió tonna országosan. Jelenleg csupán Szabadegyházán és Győrben állítanak elő közlekedési célra bioetanolt, évi mintegy 150 ezer tonnát. Üzemeket többek között az alábbi településekre terveznek:

  Dél-alföldi régióban: Baja, Bácsalmás, Orosháza, Sarkad, Csabacsűd, Hódmezővásárhely, Mezőhegyes, Battonya, Békéscsaba.

  Országszerte: Bábolna, Kaba, Kőszeg, Mohács, Komárom, Almásfüzitő, Dunaalmás, Hajdúsámson, Martfű, Szakoly, Fadd-Dombori, Gönyü, Marcali, Csurgó.

   A Dél-alföldi régió adottságai a bioenergiát szolgáltató termékek alapanyagának előállítása terén az országos átlagnál kedvezőbbek, hiszen az átlagnál magasabb a mezőgazdasági hasznosítású földterületek aránya. Az energianövények termesztése lehetőséget teremt a nem élelmiszertermelést szolgáló alternatív földhasználatra, a gyenge termékenységű területeken jövedelmezőbb földhasználatra, ami a térség népességmegtartó-képességét is növeli.

   A bioetanol hazai előállításának mennyiségi felfuttatása érdekében a cukor alapú gyártás mellett más poliszacharidok nyersanyagként való felhasználását is növelni kell. Hagyományosnak vehető a burgonya- vagy kukoricakeményítőből történő gyártás. Mellettük egyéb termesztett növények, pl. rozs, tritikálé, csicsóka, árpa vagy zab felhasználása is előtérbe kerülhet, amivel az eltérő termőképességű földterületek termelésbe vonása is megoldható, hiszen nem elégedhetünk meg azzal, hogy az időszakosan terményfelesleget képező gabonafélékből szervezünk gyártást.

   A termesztett, elsősorban keményítő alapú bioetanol gyártás mellett igen nagy jelentősége van a cellulóz alapú előállításnak, amire elsősorban a fás szárú növények alkalmasak. Az alapanyag beszerzése nem csupán az ipari, energetikai vagy bioetanol előállítását célzó fás szárú növények termesztésével képzelhető el, hanem nagyon fontos szerep hárul a mezőgazdasági hulladékokra (szőlővenyige, kukoricaszár, gyümölcsfák nyesedékei, fakéreg, szalma, faipari hulladékok stb.), amellyel maga az alapanyag előállítása nem jelent plusz ráfordítást ill. környezeti terhelést.

Az energiamérleg kiszámítása során az intenzíven gépesített növénytermesztés, a szállítás és a gyártás nagy energiaigényű folyamatát is figyelembe kell venni. Ha hozzászámítjuk az alapanyagok termeléséhez a szükséges mezőgazdasági és ipari gépek gyártásának, ill. az előállítás során kibocsátott káros anyagok közömbösítésének, a melléktermékek kezelésének energiaigényét is, akkor a növénytermesztés során nyert biodízel és bioetanol alapanyagok veszítenek környezetbarát jellegükből. Ezért fontos magának a termelési és gyártási folyamatnak is a „környezetbarátabbá” tétele, pl. energiatakarékos és szintén bioüzemanyagokkal működő gépek, berendezések alkalmazása.

Ebből kiindulva a bioetanol gyártás leginkább akkor eredményez valóban környezetbarát bioüzemanyagot, amikor a cellulóz tartalmú, hulladékként keletkező mezőgazdasági alapanyagokat hasznosítjuk az előállítás során.

   A bioüzemanyagokat többen támadják, arra hivatkozva, hogy drasztikus élelmiszerár-emelkedést okoz világszerte, csökkenti az élelmiszeripar kibocsátást, valamint a környezetvédelmi előnye sem egyértelmű. Tisztában kell azonban lenni azzal, hogy a 2007-es gabonaár-robbanást Magyarországon nem a bioetanol ipar, hanem az aszály okozta, hiszen a jelenlegi bioetanol gyártó kapacitás nem haladja meg a 150 ezer tonnát. Ugyanakkor a globális bioüzemanyag-kereslet és a felfutó gyártás óriási igényt gerjeszt az alapanyagok iránt, ami világszerte növeli a gabona- és takarmányárakat. Éppen ezért különösen fontos az ún. második generációs technológia fejlesztése, ami nem a drága és másra is alkalmas gabonából, hanem cellulózból is képes üzemanyagot kinyerni. Az eljárás azonban jelenleg még költséges, ezért nyersanyag gyanánt még évekig szükség lesz a gabonára is.

   A gyártókapacitással kapcsolatban hosszú távon a nagyobb kapacitású gyárak azok, amelyek profitálhatnak a második generációs technológiából, miután átállásuk a kisebb üzemekhez képest könnyebb.

   A gazdaság bioetanol-előállításra alapozott fejlesztése klaszteres formában megvalósítva lehetőséget teremt a gazdasági élet különböző szereplői között az összefogás megteremtésére, ami hatékony és versenyképes együttműködést tesz lehetővé.

   A klaszter forma a nyugat-európai országokban már több éve sikeresen működik. Olyan horizontálisan (párhuzamos tevékenységek esetén) vagy vertikálisan (egymásra épülő tevékenységek esetén) kapcsolódó önálló jogi személyiségű cégek integrációja, melyek a kapcsolódó társadalmi intézményekkel együtt, ugyanabban az ágazatban dolgoznak. Regionálisan közel állnak egymáshoz, piaci versenyzők és együttműködők, összeköti őket a hosszú távú üzleti dinamika, az innováció, a közösen racionalizált tevékenységek költségcsökkentő és hatékonyságot növelő üzletvitele.

   A klaszter-alapú gazdaságfejlesztésben jelentős hangsúlyt kap a vállalkozások innovációs képességének növelése, azonban nem a teljes regionális innovációs rendszer fejlesztése a cél, hanem csak azon részeinek, amelyek a fejlesztendő klaszterek számára biztosítanak versenyelőnyöket. A hatékony, innovatív működés érdekében igen hasznos forma minden olyan kezdeményezés, ami az elkülönült kisvállalkozásokat célirányosan integrálja, miközben meghagyja azok arculatát, és szervezéseivel a tagok számára többlet jövedelmet tud hozni.

   A klaszterek fejlesztése esetén nemcsak gazdaságfejlesztésről beszélhetünk, hanem társadalmi rendszerek, helyi közösségek fejlesztéséről is, hiszen a klaszter kialakításához szükség van a résztvevők közötti bizalomra épülő szoros együttműködés kialakítására, amelynek megteremtése elsődlegesen nem gazdasági kérdés.

Forrás: Új magyar lexikon, Akadémia kiadó, 1981

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?