Mezőgazdász vagy „mezőfenntartász”, avagy eltérő vélemények a mezőgazdaság jövőbeli szerepéről. II. rész

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Mi az, ami ma meghatározza az agrárium egészének gondolkodását?

A profit növelés, és ezzel egyidejűleg a gazdaság pörgésének előmozdítása, folyamatosan kielégítendő igények kiszolgálásával, melyek fenntartják majd az ágazatot, és a gazdaságot is. A természet törvényei úgy lettek kitalálva, hogy semmilyen beavatkozás sem szükséges ahhoz, hogy eltartson annyi élőlényt a Föld, amennyire az adott területnek szüksége van. A konvencionális gazdálkodás ezzel ellentétben azt mondja, ennél sokkal több embert is el lehet tartani, csak növelni kell az ágazat kibocsájtását. Nem kell tehát attól félni, hogy éhen marad a túlnépesedő lakosság, van megoldás, többet kell termelni és kész.

Milyen is lenne ez a jövő?

  • Egészséges? Aligha képzelhető el egészséges társadalom egy tömegtermelésen alapuló, csökkent tápanyagtartalommal rendelkező, toxikus anyagokat is tartalmazó élelmiszerekkel ellátott világban.
  • Szép? Ilyen ütemű és típusú termelés mellett a világ termőtalaja 50-60 év alatt elfogy, és mivel a teljes szárazföldi területek 38%-át veszélyezteti az elsivatagosodás veszélye, meg kell tanulnunk sivatagi körülmények között is élni. 
  • Etikus? Elpusztult termőtalaj, csökkent biodiverzitású területek, embertelen körülmények között, tömegtermelésben tartott szenvedő állatok, és egy érzéketlen társadalom.

Közben pörög a gazdaság, hiszen táplálék kiegészítőkkel szinten tartható az emberiség. A sok hiánybetegségben szenvedő embernek szüksége lesz gyógyszerekre, hogy minél tovább életben maradjanak. Mindig lesz szükség műtrágyára, hozamfokozó szerekre, melyeknek egyre nagyobb piacai lesznek az elsivatagosodott területeken, az öntözés korszerűsítésében rejlő lehetőségekről nem is beszélve. Már senkinek sem kell fizikailag is dolgoznia a földeken, hiszen olyan fejlett GPS vezérelt agrotechnika dolgozik majd a hatalmas szántóterületeken, melyek nem igényelnek csak irányítást, azt is csupán a szobából egy készülék segítségével. Mivel senki sem fogja munkaidejét vagy szabadidejét eltölteni egy gazdaságilag hasznosított területen, így arról sem fog tudomást szerezni senki, hogy milyen körülmények között tartják azokat az állatokat, melyeket később majd elfogyasztanak. Ahogy Feldmár András pszichológus egyik előadásában fogalmazott: „Jaj de szeretem ezt a húst, de akkor azt az állatot, akinek a lemészárlásában részt veszek minden bizonnyal nem….”

Feldmár szerint ma az átlagember egy hipnózisban él, melynek alanyai már a családban, később az iskolában olyan szemléletformáláson esnek át, melynek következtében elveszítik tisztánlátásukat a világ lényegi dolgait illetően, és részeseivé válnak egy emberi mohóság által kreált világnak. Korunk embere tehát egyfajta tévedésnek az áldozata az agrárium világában is, köszönhetően a modern közgazdaságtan logikájának, mely szerint minden mozgatórugója az egyre növekvő fogyasztói igények kielégítése. Egy ilyen hipnotikus világban bármilyen emberi tulajdonság eltörölhető, még azok is melyek emberré tesznek minket. Feldmár szavait idézve: „Azt hiszem, az a legnagyobb hipnózis (…), hogy az ész és az értelem fontosabb, mint az érzelem”.

Az emberiség napjai elfolyhatnak egy ilyen hipnotikus állapotban is, megmaradhatunk abban a tudatban, hogy életünk értelmét az adja, ha folyamatos pörgésben tartjuk a gazdaságot, hiszen így tudunk majd terjeszkedni és újabb táplálékforrásokat találni, ha nem a Földön, akkor majd valahol máshol. Hiszen már mindenre képes a tudomány, és a jövőben még többre is képes lesz. Valóban a gazdasági növekedés és a folyamatos piaci kereslet az, ami fenntarthatóvá és élhetővé teszi az emberiség létét? Sajnos nem sokan teszik fel ezt a kérdést, hiszen hipnózisban vannak, amely állapot nem engedi számukra a tisztánlátás képességét. Korunk egyik legfontosabb kérdése talán az, hogy mitől is ember az ember, mi az ami megkülönbözteti minden más élőlénytől itt a földön. Antoine de Saint-Exupéry így fogalmaz: „Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni. Érezni, hogy a kővel, melyet lehelyez, a világot építi tovább”. Korunk agrárszakemberei milyen követ helyeznek le, és hogyan építik tovább ezt a világot? Tudatában vannak felelősségüknek mellyel a Föld, az élővilág, az emberiség sorsát határozzák meg?

Szerencsére vannak olyan agrárszakemberek, akik felébredtek és kiléptek a közgazdasági gondolkodásból. Egyre többen jönnek rá, hogy nem helyezhető az ember mindenek fölé. Léteznek olyan természeti erők, melyekhez való alkalmazkodással, egy sokkal szebb jövő építhető fel. Ahol a mezőgazdaság nem csak egy ágazat a sok közül, hanem egy komplex rendszer a természet és az ember szoros kapcsolatában. 

Ahhoz hogy ne következzen be a konvencionális gazdálkodás miatt kialakuló erkölcstelen jövő, paradigmaváltásra van szükség. Gyermekeink szebb jövője érdekében ki kell lépni a hipnózis állapotából, és önámítás helyett szembe kell néznünk felelősségükkel és tetteik következményeivel. Ez persze nagyon nehéz, főleg ha azok is mély hipnózisban élnek, akik formálhatnák a jövőt. Ma a szülők és az oktatásban résztvevők is teljesítmény orientált, gazdaságnövelő módszereket tanítanak gyermekeiknek. Fenntarthatóságról szó sem esik.  

Az ökológiai mezőgazdaság is csak részben nevezhető fenntarthatónak, hiszen amellett, hogy biomódon állítja elő az élelmiszereket, másban nem próbál meg fenntartható módon gazdálkodni. Milyen hatása van egy több száz hektáros bio búzatáblának a biodiverzitásra? Mi a célja a termelőnek azzal, hogy bio búzát állít elő? Ezek mind környezetvédelmi és erkölcsi kérdések, melyek nem sok biogazdálkodót foglalkoztatnak. Sokan csak azért foglalkoznak ökogazdálkodással mert több bevételt remélnek belőle. Bizonyíték erre az is, hogy a rendszerváltozás óta folyamatosan változik az ökológiailag művelt területek nagysága Magyarországon. Az ilyen módon művelt területek nagysága attól függően nő vagy csökken, hogy milyen mértékben változik a terület támogatottsága. 2000-től kezdődően egyre többen kezdtek el foglalkozni ökológiai termesztéssel, az ökológiai gazdálkodásba bevont területek nagysága rohamosan nőtt hazánkban. A növekedés azonban 2004 után megtört, mivel az ekkor indult AKG-programba nem került bele a biogazdálkodás támogatása, a termelők a kevesebb pénz miatt már nem is érezték olyan fontosnak, hogy ökomódon gazdálkodjanak.   
A 2009-től indult AKG keretein belül aztán újra igényelhettek támogatást, ami egyből növelte az ökológiailag művelt területek nagyságát is (Galéria: 1. táblázat). A pénz motiválja tehát itt is termelőket, nem pedig a fenntarthatóságra való törekvés. Fenntartható módon gazdálkodni nem csak annyit jelent, hogy biotermékeket állítunk elő ennél sokkal többről is szólnia kellene. Nem mindegy, hogy hol értékesítik azt a termést, amit előállítanak, milyen hatással van a termesztés az adott térségre, hányan tudnak megélni ebből a tevékenységből a környéken, milyen hatást gyakorol a termesztés a tájra, annak természetes élővilágára.

Mindezek tudatában tehát megállapíthatjuk, hogy a biogazdálkodás nem nevezhető fenntartható gazdálkodásnak, csupán csak akkor, ha a termék előállítás mellett az agrobiznisz egyéb területeire is kiterjed a fenntarthatóság.   

A jövő agráriumában dolgozók gondolkodását is hasznos lenne a fenntarthatóságra való törekvés irányába terelni. Sajnos ennek még a jelei sem mutatkoznak meg ma hazánkban. A Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének rendezvényein (AGRYA információs börze) például, egy szó sem hangzik el a fenntartható gazdálkodásról. Az előadások többsége azzal foglalkozik, hogy hogyan is növelhető még a termelés, milyen új hibrid vetőmagok kaphatók, hogyan javíthatjuk baktériumokkal a már vegyszerekkel tönkretett talajok minőségét annak érdekében, hogy még nagyobb bevételünk legyen. Újabb milliókba kerülő gépek megvásárlására buzdítják a fiatalokat, melyek GPS vezérlésükkel szinte szükségtelenné teszik az emberi munkaerő jelenlétét. Hazudnék, ha engem nem nyűgözött volna le az új technológiák adta lehetőségek csodálatos világa. Tényleg ámulatba ejtő, hogy mire is képes ma az emberiség. Azonban úgy gondolom, hogy egy igazán felelős agrárszakember nem veszíti el a tisztánlátását még egy ilyen elbizonytalanító helyzetben sem. Aki ezt elfelejti, egy olyan jövőt épít, ami egy rosszabb világot hagy hátra gyermekeinknek. 

Mai világunkban tehát kétféle nézet határozza meg az agárgazdaságot. Az egyik a gazdasági növekedés szemszögéből, a másik a fenntarthatóság oldaláról közelíti meg a mezőgazdaság szerepét. Az első, egy maitól merőben eltérő, ismeretlen környezeti feltételeket teremtő jövőt tár elénk, míg a második egy a maitól is harmonikusabb, természet közelibb életet ígér. Ma sokan nem látják át a dolgok közötti összefüggéseket, mivel nem értenek hozzá, nem szakmájuk az adott terület és, legfőképpen azért nem, mert olyan tévedéseknek az áldozatai, amiknek már a szüleik is áldozatai voltak. Iskolájukban más dolgok fontosságát hangsúlyozták, és a munkahelyen mindennapi életükben is a gazdasági, egyéni növekedés dogmáit hallgatták.

Ki nevezhető ma jó mezőgazdásznak?

Véleményem szerint erre csak egyetlen válasz lehetséges. Aki felelősséggel gondolkodik az emberiség jövőjét illetően, és rendelkezik a tisztánlátás képességével korunk gazdasági növekedésre buzdító világában.

Mivel korunkat egyszerre két mezőgazdasági irányzat is meghatározza, ezért célszerű lenne az irányzatokban dolgozó szakembereket is különböző elnevezéssel illetni. Aki továbbra is a konvencionális mezőgazdaság profit növekedésre alapozott módszereit követi a termelésben, maradjon mezőgazdász. Aki azonban felismeri a jelenlegi problémákat, és azon fáradozik, hogy a mezőgazdászok elhibázott lépéseit orvosolja, legyen „mezőfenntartász”. Az elnevezés talán komikusan hangzik, de így legalább már elnevezésében is megkülönböztethetővé válik a két szakterület.

A Pannon Egyetem 2010 elején pályázatot nyújtott be hiányszakmák, új szakmák képzésére és azok fejlesztésére. Szerencsére ma már felsőfokú szakképzésben is lehetőség nyílik arra, hogy olyan szakemberek is diplomát kapjanak, akik a fenntarthatóság komplex rendszerével foglalkoznak.  Fenntartható fejlődés szakember képzés néven új szak indult, ahol az eddigi agrárképzésen tanultakat ki lehet egészíteni, egy holisztikusabb gondolkodással. Ilyen képzésre már nagy szükség volt hazánkban is. Remélhetőleg egyre többen elsajátítják majd a fenntartható fejlődés alapját jelentő komplex látásmódot, és így elindulhat egy szebb jövőbe mutató fejlődés hazánkban is. 

Felhasznált irodalom:

Tudástár az élelmiszer-gazdaságról: KSH Biogazdálkodásba vont területek, 2012 január

http://tudastar.elelmiszerklub.hu/2012/03/ksh-biogazdalkodasba-bevont-teruletek.html

Pannon Egyetem: Fenntartható fejlődési szakember képzés

http://ffkepzes.hu/fenntarthato-fejlodesi-szakember-kepzesi-informaciok

Gyulai Iván: A fenntartható fejlődés. Lánchíd Kiadó Kft. Bp. 2012.

Kép forrás: Internet saját szerkesztés

Táblázat forrás: 

Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. http://www.biokontroll.hu/cms/images/downloads/eves_beszamolok/2010_evi_beszamolo_publikus.pdf

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?