Főoldal » Néhány szó a hulladékokról

Néhány szó a hulladékokról

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Hulladéknak nevezzük  azokat a tárgyakat vagy anyagokat, amelyek az ember mindennapi élete során keletkeznek és a keletkezésük helyén (gyárak, üzemek, háztartás stb.) feleslegessé váltak, tőlük tulajdonosuk megválik, vagy megválni köteles.

Hulladék kizárólag az emberi társadalomban keletkezik, a természet nem ismeri a hulladék fogalmát, az anyagok állandó körforgásban vannak, és mindenki valaki másnak a hulladékából él. A növények hulladékai (pl. lehullott levelek, letört ágak, leeső termések) hasznos táplálékforrást jelentenek a növényevőknek, a korhadéklakóknak, a talaj humuszosodását segítő élőlényeknek (pl. földigiliszta), és a lebontó szervezetknek. Az állati hulladékok egy része, pl. a tetem jó táplálék a dögevőknek; más része, pl. az ürülék táplálja a talajt és a növényzetet, és otthont adhat a rovaroknak és más lebontó szervezeteknek. Ami az egyiknek hulladék, az a másiknak tápanyag vagy lakóhely lehet, és a termelők-fogyasztók-lebontók körforgása nélkül egyetlen biológiai rendszer sem működhet.

Az emberiség még nem jutott el erre a szintre, az egyik ember hulladékát a másik ember nem mindig tudja vagy akarja hasznosítani, ráadásul a hulladékok nagy része a természetben sem hasznosulhat, vagy azért, mert mérgező, vagy azért, mert nem fordul elő olyan anyag a természetben (pl. műanyag), és a természet nem tud vele mit kezdeni, az élőlények nem tudják hasznosítani, lebontani. Ezért van szükség hulladékgazdálkodásra.

A hulladékgazdálkodás alapelve, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen, minél kevésbé terheljük a környezetet. A hulladékkezelés módjai között szoros hierarchia van, először mindig a legegyszerűbb módszerrel érdemes próbálkozni, utána a bonyolultabbakkal. A helyes sorrend a következő:

  1. Megelőzés
  2. Újrafelhasználás
  3. Újrahasznosítás
  4. Ártalmatlanítás

A legegyszerűbb a megelőzés. A természet nem tudja feldolgozni a hulladékokat, ezért ügyelnönk kell arra, hogy a lehető legkevesebb hulladék keletkezzen, a lehető legkevesebb szennyezés jusson a környezetbe. (A megelőzés elvét a környezetvédelem más területein is érdemes hasznosítani: nemcsak a hulladékokat, hanem a talaj- víz- és levegőszennyezést, zajártalmat, sugárszennyezést, stb. is jobb megelőzni, mint később ártalmatlanítani.)

A megelőzés legjobb módja a minőségbiztosítás: minél kevesebb a selejt, annál kevesebb a hulladék. És (ahogyan azt már az előző blogbejegyzésemben is említettem: minél tartósabb egy termék, annál kevesebb hulladék keletkezik belőle.) De az is hulladék-megelőzés, ha a selejtet, vagy az elszivárgó, elpárolgó, elfolyó, vagy más módon elszökő anyagokat visszavezetjük a technológiába (pl. a selejt fémöntvényt újra beolvasztjuk, az oldószereket visszavezetjük, és újra feloldjuk benne az anyagokat, stb.) Szintén hulladék-megelőzés (főleg a vegyiparban alkalmazható), ha olyan folyamatokkal dolgozunk, amelyekben a fő termék mellett nem keletkezik nem kívánt melléktermék.

De nemcsak az iparban, hanem a háztartásban is megelőzhetjük a hulladékok keletkezését: ha pl. vékonyabban hámozzuk a zöldséget, gyümölcsöt, akkor máris kevesebb hulladék keletkezik…

Ha már van hulladék, nem sikerült megelőzni, akkor a következő lépés az újrafelhasználás, majd az újrahasznosítás. Ma még az átlagemberek többsége nem tud különbséget tenni a két fogalom között, ezért talán érdemes leírni, hogy mi a különbség. Újrafelhasználás az, ha valamit változatlan formában hasznosítunk. Újrahasznosítás pedig az, ha valamit hasznosítunk ugyan, de nem úgy, mint addig, esetleg át is alakítjuk az anyagot.

Lássunk erre egy egyszerű példát! Mit tehetünk, ha pl. egy műanyag flakonból elfogy az üdítőital? Ha újratöltjük pl. csapvízzel, vagy más itallal, és elvisszük magunkkal egy hosszabb túrára, akkor újrafelhasználásról van szó, mert a flakon nem változott, és ugyanúgy folyadéktárolásra használjuk, mint addig. Ha vizet töltünk ugyan bele, de a szobanövények öntözésére használjuk, akkor is újrafelhasználásról van szó, mert a flakon változatlanul megmaradt. Sőt, még az is újrafelhasználás, ha vizet öntünk bele és virágvázának használjuk, vagy az is, ha nem töltjük meg vízzel, hanem üresen leássuk a kertbe vakondok ellen. Ezekben az esetekben a flakon nem változik, ugyanaz a flakon marad, és (esetleg egy tisztítás után) bármikor újra tölthetünk bele üdítőitalt, ezért ez mind újrafelhasználásnak számít.

És mit jelent ebben az esetben az újrahasznosítás? Pl. azt, ha kivágjuk a flakon oldalát, és télen madáretetőnek használjuk. Ilyenkor a flakon anyaga ugyan nem alakul át, de a funkciója már igen, és a flakon már nem képes betölteni az eredeti funkcióját, nem lehet bele újra üdítőitalt tölteni, mert kifolyna az oldalán. De mégis hasznosult a flakon, ezért ezt újrahasznosításnak nevezzük. Szintén újrahasznosítás az, ha műanyag flakonok (vagy máshogy nem hasznosítható 2 vagy 3 rétegű tejes vagy üdítős dobozok) darabjaiból padok készülnek, vagy ha a magyar műanyag flakonok anyagából Kínában műszálas ruhát gyártanak. (Ezek valós példák, néhány éve hallottam ilyen padokról és PET-palackokból készült műszálas ruhákról is. Utóbbival szemben van néhány fenntartásom. Miért szállítjuk el Kínába? Miért nem itthon gyártjuk a palackból a műszálas ruhát? Lehet, hogy a szállítás során kibocsátott szén-dioxid több kárt okoz a környezetben, mint amennyi hasznot hoz a műanyagok újrahasznosítása… És Kínában, a selyemhernyó őshazájában miért műszálas ruhát gyártanak?)

Az újrahasznosítás lehet anyagában hasznosítás, amikor a hulladék anyagát használjuk újra (pl. a műanyag palackból műszálas ruha lesz) vagy hőhasznosítás, amikor a hulladékban rejlő hőenergia hasznosul (legtöbbször égetés, de van oxigénmentes eljárás is, amit pirolízisnek hívnak). A hőhasznosítást sokan már nem is tekintik igazi hasznosításnak, inkább a következő csoporthoz, az ártalmatlanításhoz sorolják. Az anyagában hasznosítás mindig környezetkímélőbb, mert az égetés (vagy pirolízis) során különböző égéstermékek (bomlástermékek) keletkeznek, amelyeknek az ártalmatlanításáról gondoskodni kell, és még a hulladékká vált tárgy sem hasznosítható többé, újra elő kell állítani, ami gyártási hulladékok keletkezésével jár.

Ha valamit nem lehet újra felhasználni vagy újrahasznosítani, akkor érdemes ártalmatlanítani. Az ártalmatlanítás célja megelőzni a környezeti károkat. Sokféle módja létezik. A folyadékokat fel lehet itatni homokkal, hogy ne szivárogjanak, a vegyi anyagokat semlegesíteni lehet (a savakat lúggal, a lúgokat savval), a veszélyes (pl. sugárzó, fertőző, mérgező, stb.) anyagokat el lehet zárni a külvilágtól fém hordókban, betontömbökben, vagy akár üvegbe olvasztva, stb. Az ártalmatlanított, nem hasznosítható anyagokat ez után biztonságosan kell tárolni a természetes lebomlásukig, vagy a hasznosításuk módjának felfedezéséig. Arra is vigyázni kell, hogy a különböző anyagok ne lépjenek ki a környezetbe (ahol szennyezhetik a talajt, a vizet vagy a levegőt), és ne keveredjenek egymással, mert ha keverednek és reakcióba lépnek, abból könnyen lehet robbanás, tűz, de keletkezhetnek az eredeti szennyezőknél veszélyesebb, mérgezőbb anyagok is. Éppen ezért kell a hulladékokat összegyűjteni és egy biztonságos lerakóban elhelyezni, és nem az út szélén a bokor alatt lerakni.

Természetesen az lenne a legjobb, ha mindenki környezettudatosan elvinné a lerakóba, hulladékudvarba a megunt, használhatatlan tárgyakat, de ha már a bokor alá került a hulladék, akkor sokat segíthetnek a szervezett szemétszedési akciók, mint pl. a hétvégén lezajlott “Te szedd!” nevű rendezvény. A rendezvény honlapja itt található: http://www.teszedd.hu/

És mit tehet egy hétköznapi ember a hulladékgazdálkodásban? Főleg a hulladékok megelőzőésben lehet nagy szerepe egy átlagembernek. Érdemes megfogadni a Hulladék Munkaszövetség tanácsait:

“Tíz dolog, amivel csökkentheted a hulladékod:

1. Vigyél magaddal bevásárlólistát, vászontáskát, kosarat!

2. Taposd laposra és gyűjtsd szelektíven!

3. Komposztálj!

4. Javíttasd meg! Használd újra!

5. Cseréld el vagy add tovább!

6. Vásárolj piacon és támogasd a helyi kereskedelmet!

7. Keresd az újrahasznosított termékeket!

8. Válaszd a visszaválthatót!

9. Járj könyvtárba, kölcsönzőbe!

10. Csökkentsd a postai levélszemetet!”

Az első pont a hulladékok megelőzéséről szól: ha magunkkal visszük a bevásárlólistát, akkor nem vásárolunk ötletszerűen szükségtelen termékeket, így kevesebb hulladék keletkezik. Ha viszünk táskát, kosarat, akkor nem szorulunk rá a bolti nejlonzacskóra, így kevesebb nejlont (környezetben le nem bomló műanyagot) kell termelni, és megint kevesebb hulladék keletkezik. A tanácsok között ugyan nem szerepel, de az is fontos, hogy minél kevesebb előre csomagolt terméket vegyünk, minél kevesebb csomagolásban, mert a háztartási hulladékoknak kb. fele csomagolóanyag, ez terheli leginkább a környezetet.

A szelektív gyűjtés a hulladékok újrahasznosítását segíti, szelektíven gyűjtve valóban hasznosulnak a hulladékok, nem kell a lerakóban kiválogatni a nem hasznosítható hulladékból a hasznosat. Fontos, hogy csak azt tegyük bele a gyűjtőedénybe, ami rá van írva, mert csak azt lehet megfelelően hasznosítani. A hulladékot laposra taposni azért fontos, mert így kisebb a térfogata, ami a szállítást és a hasznosítást is megkönnyíti, és kevesebb helyet foglal a lerakóban is. (Anyagilag is jól járhatunk vele, mert a hulladékudvarokban általában 1 köbméterig ingyen adhatjuk le a háztartásunkban keletkezett hulladékot, és minél laposabbra tapossuk pl. a műanyag palackokat, annál több hulladék fér el 1 köbméterben, így ingyen megszabadulhatunk a hulladékoktól.)

A komposztálás a természetes lebomlást utánozza: a növényi eredetű hulladékokat házilag érdemes komposztálni, így értékes tápanyagot nyerhetünk kertünknek vagy szobanövényeinknek. Ha komposztálunk, akkor a növények is természetes tápanyaghoz jutnak, és a növényi hulladék (falusi állattartás esetén vele együtt az állati ürülék is) is teljes mértékben hasznosulhat.

A javítás általában olcsóbb is, mint egy új terméket vásárolni, és a hulladékok keletkezését is segít megelőzni. Ha egy terméket megjavítunk vagy megjavíttatunk, akkor a termék továbbra is használható, nem kell újat gyártani, és nem az egész termékből, hanem legfeljebb egy-két hibás alkatrészéből lesz hulladék. Az újrahasználat fontosságáról már írtam: minél tovább használunk valamit, annál kevesebb hulladék keletkezik.

A csere a kereskedelem legősibb formája. A lényege: egy számunkra már nem hasznos, de másnak szükséges tárgy helyett egy számunkra szükséges tárgyat kapunk. Így mindkét fél jól jár gazdaságilag is (megkaptuk azt, amit akartunk, de nem költöttünk pénzt), emberi szempontból is (a csere segít kapcsolatokat teremteni másokkal), lelkiismeretileg is (megszabadultunk a számunkra felesleges holmitól, mégsem dobtuk ki), és még a környezetnek is hasznos a csere, mert mindkét tárgy újra hasznosul (csak már más tulajdonosnál), így nem keletkezik hulladék. Környezeti szempontból sokkal jobb megoldás cserélni, mint a más számára még hasznosítható tárgyat kidobni, és a számunkra szükséges tárgyat, eszközt legyártani. Ha nem szenvedünk hiányt semmiben, akkor a megunt használati tárgyakat továbbadhatjuk akár pénzért, akár ajándékba. Így is hasznosul a megunt holmi, nem keletkezik hulladék, és ha pénzért adtuk tovább, akkor még anyagilag is jól járhatunk. (De jól jár a vásárló is, mert a használt áru legtöbbször olcsóbb, mint az új.)

Piacon, helyben vásárolni több szempontból is hasznos. Egyrészt a szállítás miatt, mert a helyi terméket kisebb távolságról szállítják, így kevesebb üzemanyagot kell elégetni ahhoz, hogy megvehessük (ez főleg a tiszta levegő miatt fontos); másrészt helyben biztosítunk munkalehetőséget; harmadrészt a kisüzemi, piaci, helyi termékekben kevesebb káros adalékanyag van, mint a messziről szállított, nagyüzemi termékekben; de az is fontos, hogy a helyi termékek frissebbek, tehát egészségesebbek, mint a messziről szállított áru (ez főleg az élelmiszerekre igaz); és kevesebb csomagolást igényelnek, tehát kevesebb csomagolási hulladék keletkezik belőlük.

A 7. pontról, az újrahasznosítás fontosságáról már volt szó. Egy egyszerű példa az újrahasznosításra az újrahasznosított papír. A papírt fából állítják elő, ezért a papírgyártáshoz fákat kell kivágni. De a papír szerencsére újrahasznosítható (bár nem korlátlanul, hanem csak 6-szor, mert többszöri újrahasznosítás során használhatatlanul megrövidülnek benne a rostok). Tegyük fel, hogy 1 fából 1 tonna papírt gyárthatunk! (Ez persze függ a fa méretétől is, ennél több vagy kevesebb papírt is gyárthatunk egy fából, de az egyszerűség kedvéért 1 tonnát feltételezek.) Az első újrahasznosítás után az 1 tonna papír újra előáll, ez olyan, mintha 2 tonna papírt gyártottunk volna (pedig ugyanazt az 1 tonnát használjuk még egyszer), és ehhez a 2 tonna papírhoz nem 2 fát kellett kivágni, hanem csak 1-et. A második újrahasznosítás után már egy újabb fát mentettünk meg, 3 fa helyett kellett 1-et kivágni, és így tovább. A 6. újrahasznosítással már 6 fát mentettünk meg a kivágástól, 7 tonna papírt termeltünk 7 fa helyett 1-ből, így a többszöri újrahasznosítással a fák 6/7 részét megmenthetjük.

A visszaváltható termékek használata az újrafelhasználás egyik módja. Ha nem dobjuk ki a szörpös üveget, hanem visszaváltjuk, akkor a gyárban újra tölthetnek bele szörpöt, nem kell az üveget még egyszer legyártani, így sok hulladéktól kímélhetjük meg környezetünket.

A könyvtár és a kölcsönző megint az újrafelhasználáshoz tartozik: ha könyvtárba járunk, akkor nem kell többször kinyomtatni a könyvet, ugyanabban a könyvtárban akár több száz olvasó is elolvashatja. Ha 100 olvasó olvas egy könyvet egymás után, akkor 100 példány helyett csak 1-et kell nyomtani, és így megtakaríthatjuk a felhasznált papírmennyiség 99%-át, tehát megmenthetjük a fák 99%-át.

A legnehezebb talán a postai levélszemetet csökkenteni, mert ez nem teljesen rajtunk múlik. Ha kevesebb lenne a levélszemét, reklámküldemény, akkor kevesebb papírra lenne szükség, sok fa életét lehetne megmenteni, ráadásul a szórólapok szállítása is szennyezi a környezetet. Ez ellen csak annyit tudunk tenni, hogy kiteszünk egy “Reklámot nem kérek!” feliratú címkét a postaládára, de az már nem rajtunk múlik, hogy figyelembe veszik-e. De ha már a kézbesítők, szórólap-osztogatók 1%-a figyelembe veszi, akkor is megtakarítottuk a felhasznált papírmennyiség 1%-át, és megmentettük néhány fa életét. Érdemes tehát kiírni a postaládára, hogy nem kérünk reklámot.

A postai levélszemét fogalmába ugyan nem tartoznak bele a postai levelek (értesítések, számlák, üdvözlőlapok, stb.), de emberi kapcsolatink és környezetünk szempontjából is az a legjobb, ha mindent személyesen beszélünk meg, amit lehet. Ha ez nem lehetséges (pl. nagy a távolság), akkor is idő- és környezetkímélőbb telefonon vagy e-mailen megbeszélni, amit szeretnénk. A postai levelekre is igazak a levélszemétnél leírtak: a papírfelhasználás és a szállítás árthat a környezetnek, de hasznos információtartalmuk miatt mégsem tekinthetjük ezeket szemétnek. Mégis inkább a személyes beszélgetést, telefonálást, e-mailezést ajánlom postai levélküldés helyett. Postai levélben inkább csak a hivatalos ügyeinket intézzük (ha nem tudjuk személyesen), de ezeket is érdemesebb inkább személyesen, telefonon vagy interneten elintézni, ha lehet.

Ha ezeket a tanácsokat megfogadjuk akkor sokat tettünk a hulladékok megelőzéséért, újrafelhasználásáért, újrahasznosításáért. Már csak a háztartási veszélyes hulladékokra kell odafigyelnünk ahhoz, hogy mindent megtegyünk a hulladékgazdálkodás érdekében, amit lehet.

Nem köztudott, hogy a háztartásban is keletkeznek veszélyes hulladékok. (A nemrég elkészült királyszentistváni hulladék-feldolgozó üzemben történt tüzet is az okozhatta, hogy veszélyes hulladék keveredett a szelektíven gyűjtött hulladékok közé, és spontán öngyulladással elégett. Ezért fontos a lerakóban elválasztani egymástól a különböző hulladékokat, hogy pl. ne tároljunk éghető anyagot tűzveszélyes, öngyulladásra hajlamos hulladék mellett.)

Háztartási veszélyes hulladék pl. az olaj, ami vízbe jutva veszélyeztetheti az élővilágot. Az olaj ugyanis könnyebb, mint a víz, ezért úszik a felszínén. De nemcsak úszik, hanem szét is terül, és elzárja a víztől az oxigént. (Ebből a szempontból mindegy, hogy kőolajról, gázolajról, vagy étolajról van-e szó, mindegyik ugyanúgy viselkedik.) Az oxigéntől elzárt vízben az élővilág nagy része elpusztul, legfeljebb néhány oxigént nem használó baktérium maradhat benne. Hasonló pusztítást okoz az olaj a talaj felszínén is. Éppen ezért nem szabad az olajat a lefolyóba önteni, mert a csatornában a vízre kiülepedve, vagy csatornázatlan helyeken közvetlenül az élővizekbe kerülve oxigénmentes környezetet hoz létre, ami nem kedvez sem az élővizeknek, sem a szennyvíztisztítás folyamatának, és a csatornában is kellemetlen bomlási folyamatokhoz vezethet az oxigénmentes környezet. A legjobb, ha az olajat minél többször felhasználjuk, majd összegyűjtve leadjuk a hulladékudvarban.

A háztartási vegyszerek is lehetnek veszélyesek. Csatornázott területeken ugyan nem okoznak gondot a különböző tisztálkodószerek, mert a szennyvíztisztítóban biológiailag lebomlanak, de egyes tisztítószerek komoly problémát okozhatnak, együttes használatuk akár csatornarobbanáshoz is vezethet. Pl. a hypo könnyen lép robbanásszerű reakcióba a háztartási sósavval, miközben mérgező klórgáz keletkezik.

Az elektronikai hulladékok is veszélyesek, főleg az elemek, akkumulátorok, elektromos eszközök. Az elemeket szinte minden nagyobb áruházban le lehet már adni, az elektronikai hulladékokat pedig a gyártó köteles visszavenni. Elektronikai hulladék minden olyan hulladékká vált eszköz, amely elektromos árammal működik.

A különböző dezodorok (és a tejszínhab) hajtógáza is tűz- és robbanásveszélyes, ezeket sem szabad a háztartási hulladék közé dobni. Akár egy ilyen hajtógázas termék is okozhatta a tüzet Királyszentistvánon.

Ezeknek a veszélyes hulladékoknak a nem körültekintő tárolása, kezelése súlyos baleseteket is okozhat. Érdemes tehát a hulladékok keletkezését megelőzni, a háztartásban keletkezett hulladékokat körültekintően kezelni, hasznosítani, és a szelektív, vagy veszélyes hulladékokat külön gyűjteni.

Online matematika kurzusok felső tagozatosok számára

3 csomagajánlattal készültünk a felső tagozatos diákok számára. Az online kurzusok nem csak a felvételire, de akár már az érettségire való készülésben segítséget nyújthatnak. Válaszd ki, hogy melyik csomagban rejlő tudásra van most a legnagyobb szüksége gyermekednek.
RÉSZLTEKÉRT KATTINTS IDE

KIEMELT AJÁNLATOK

KÉPES VAGY RÁ!
MATEKZSENI SZÜLETIK!
TE IS OKOS VAGY!
 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?