Nemesítés és génmanipuláció

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A nemesítés, az egymástól genetikailag különböző változatok vagy formák, kiválogatását jelenti. Olyan tudományos és gyakorlati tevékenység, amely a növényi öröklöttség megváltoztatására és javítására törekszik. (Pepó P., 2009, 5. old.)

A növénynemesítés az a folyamat, melyben különböző nemesítési módszerek alkalmazásával, általában a növénynemesítő intézetekben a kutatók 8-12 év alatt állítják elő azokat a fajtajelölteket, melyek 2-3 éves összehasonlító kísérleti vizsgálatok után állami elismerésben részesülhetnek. Ezt követően kerülnek felhasználásra. A növénynemesítés és az általa előállított stabil fajták biztosítják a fogyasztók számára a megfelelő mennyiségű és folyamatosan azonos minőségű élelmiszert, gyógynövényt, dísznövényt, zöldségnövényeket, stb. A magyar növénynemesítőknek saját egyesületük van (Magyar Növénynemesítők Egyesülete), melynek elnöke Dr. Balla László. (Dr. Heszky László nyilatkozatrészlet)

Növénynemesítés feladata

A növénynemesítés feladatai:

• Fajtaelőállítás

• Fajtafenntartás

• Vetőmag előállítás

• Fajtajavítás

• Honosítás

 

A fajtaelőállítás a nemesítés elsődleges feladata. Azt a tevékenységet értjük alatta, amelynek során a köztermesztésben lévőknél hasznosabb új növényfajtákat, hibrideket állít elő. Olyan növényeket, amelyek a javuló agrotechnológia feltételek mellett még jobb minőségű termésekre képesek, a kedvező körülményekre maximálisan reagálnak, a kedvezőtlen viszonyok pedig a legkevésbé érintik hátrányosan.

Az előállított fajták a köztermesztésben magukra hagyva fokozatosan leromlanak. Ezért a fajtafenntartó nemesítés feladata a már meglévő fajták értékes tulajdonságainak életerejét, alkalmazkodóképességét megőrizni. Ez a munka nem kisebb jelentőségű, mint magának a fajtának az előállítása. Nem elég egy fajtát létrehozni, azt továbbra is kézben kell tartani, gondozni kell, mert ha elhanyagoljuk, évről-évre veszít alkalmazkodóképességéből, valamint elismert értékes tulajdonságaiból.

Vannak esetek, amikor a meglévő fajták egy-egy tulajdonságainak javítása van szükség, ezt fajtajavító nemesítésnek nevezzük. A fajtajavító nemesítés célja a fajta életerejének, termőképességének és egyéb tulajdonságainak a javítása. A fajtajavítás a fajtafenntartástól a nemesítői munkában sokszor nem különül el élesen egymástól. A fajta javításának lehetősége a populáció genetikai változékonyságától függ.

A honosítás (akklimatizáció) célja az eltérő klímájú területekről származó fajták alkalmazkodóképességének fejlesztése a hazai viszonylathoz úgy, hogy költséges beavatkozás nélkül értékes, jó minőségű termést adjanak és e tulajdonságukat a továbbszaporítás során is megtartsák

A fajtaelőállítás után ugyancsak nemesítői feladat a fajta elszaporítása, vetőmagtermesztése. A vetőmagszaporítása a fajtafenntartó nemesítés folytatása. Olyan több éves folyamat, amelynek célja, hogy a nemesített fajta tulajdonságait magába foglaló szuperelit vetőmag úgy szaporodjon fel, hogy egyrészt a fajta tulajdonságai ne romoljanak, másrészt a megfelelő mennyiségű vetőmag rendelkezésre álljon. Hatóságilag ellenőrzött folyamat. (Pepó P., 2009, 6-7. old.)

A génmanipuláció, más néven génmódosítás egy olyan eljárás, melynek során a szervezet DNS-szerkezetének egy részét, néhány gént vágnak ki, s ezt más génekkel helyettesítik. (A gén az élő szervezetek sejtmagjában található DNS-molekula azon szakasza, amely az egyetlen fehérje felépítésére vonatkozó információt hordozza. A fehérjék építőelemeként vagy valamilyen biokémiai folyamat részeseként az egész szervezetben jelen vannak.) Ezáltal az élőlény egyes tulajdonságai öröklődően módosulnak. Ezek az új tulajdonságok természetes úton az adott élőlényben nem, vagy csak kiszámíthatatlan mutációval tudnának kialakulni. A génmanipulációval az ember a sokkal lassabban zajló természetes folyamatokba avatkozik bele, gyorsítja fel a számára előnyös módon. (Kovács K., 2005. IPM magazin)

Az agrokémiai ipar általában olyan szervezeteket hoz létre génmanipulációval, amelyek ellenállóbbak a környezeti változásokkal, gyomirtó szerekkel, betegségekkel, kártevőkkel vagy nehézfémekkel szemben, vagy amelyek olyan új tulajdonságokra tesznek szert, mint a hosszabb tárolhatóság, a megváltozott íz vagy a nagyobb terméshozam.

A génmanipuláció nem egyszerű folytatása a hagyományos növénynemesítésnek, amelynek során egymáshoz közel álló fajokat kereszteznek. A géntechnológia alkalmazásakor egymástól törzsfejlődésileg távol álló fajokból származó géneket ültetnek be egy másik szervezetbe, így nem lehet pontosan tudni, hogy a beültetett gén milyen kölcsönhatásokba lép, illetve milyen zavarokat okoz a befogadó sejt bonyolult működési rendjében. Ezért a következmények veszélyességét sem tudjuk megbízhatóan megítélni, ráadásul a különböző hatások sokszor csak hosszú idő után jelentkeznek.

A környezetszennyezés újabb formája, a “genetikai környezetszennyezés” fenyeget bennünket, amely minden eddigi környezetszennyezésnél nehezebben kontrollálható. A génmanipulált fajták széles körű elterjedése tovább csökkenti a fajon belüli biológiai sokféleséget (diverzitást), és tovább szegényítheti a mezőgazdaság genetikai bázisát. Hosszú távon fenntartható gazdálkodás pedig csak genetikai sokféleségen (polimorfizmuson) alapulhat. (Tulkán B., 2006. A nagy terv)

A genetikailag módosított szervezetek (GMO-k) olyan élő szervezetek, amelyekben a genetikai örökítő anyagot (DNS) a géntechnológia molekuláris módszereivel a természetben elő nem forduló módon változtatták meg.

A technológiát gyakran nevezik „modern biotechnológiának” vagy „géntechnológiának”, néha pedig „rekombináns DNS technológiának” vagy „génmódosításnak, génmanipulációnak”. Ezzel a technológiával lehetőség nyílik egy élő szervezet kiválasztott génjeinek, génszakaszainak átültetésére egy másik élő szervezetbe, akár nem-rokon fajok esetén is.

Az első transzgénikus növény előállításáról 1983-ban számoltak be. Az első transzgénikus növények pedig 1995-ben kerültek kereskedelmi forgalomba. Azóta négy génmódosított növény terjedt el nagy területen: a szója, a kukorica, az olajrepce és a gyapot.

A GM növények vetésterülete 1996 és 2007 között évi 12%-kal növekedett és elérte a 114,3 millió hektárt. A legnagyobb ütemben növekedett a szója, a kukorica és az olajrepce. Ezt a biotechnológusok dinamikus növekedésként mutatják be, míg mások kiszámolták, hogy ha ilyen intenzitással növekszik a területük, akkor 158 évre van szükség a vetésterület teljes elfoglalásához.

Az EU már az 1990-es évek elejétől megkezdte a vonatkozó jogi szabályozás kidolgozását, és a GMO-kal kapcsolatban specifikus szabályozást vezetett be a lakosság egészsége és a környezet védelme érdekében. Ezzel egy időben egységes követelményeket teremtett a biotechnológia piaca számára.

Az első jogszabály 1990-ben született meg (ez volt a 90/220/EGK irányelv, amelyet az óta hatályon kívül helyeztek), és a genetikailag módosított szervezetek szabad környezetbe történő kibocsátását szabályozta. Az irányelv a genetikailag módosított szervezetekre vonatkozóan előzetes engedélyezési eljárást vezetett be. Előírja, hogy bármely GMO környezetbe történő kibocsátását, illetve forgalomba hozatalát megelőzően környezeti hatástanulmányra van szükség.

Az 1829/2003/EK rendelet szabályozza a GM élelmiszerek és élelmiszer-összetevők engedélyezési eljárását. GM élelmiszert ugyanis csak akkor lehet forgalomba hozni, ha az rendelkezik a jogszabályban meghatározottak alapján megadott engedéllyel, és az engedélyezés vonatkozó feltételei teljesülnek.

A rendelet a következő követelményeket támasztja a genetikailag módosított élelmiszerekkel kapcsolatban:

  • nem gyakorolhat kedvezőtlen hatást az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre;
  • nem tévesztheti meg a fogyasztót;
  • nem különbözhet a helyettesíteni kívánt élelmiszertől olyan mértékben, hogy szokásos elfogyasztása táplálkozási szempontból hátrányos legyen a fogyasztóra nézve. (http://www.euvonal.hu/index.php?op=mindennapok_fogyasztovedelem&id=69)

A Magyarországon engedélyezett GMO kibocsátások adatbázisa megtalálható a Magyar Biosafety Honlapján, az alábbi címen: http://biosafety.abc.hu/databases_hun.php.

 

 

 

 

 

 

 

 

Felhasznált irodalom:

 

Balla László: Növénynemesítés és génmódosítás, Biokultúra újság, 2009/5

IPM magazin, 2005 november Kovács Krisztina: mi az a génmanipuláció?

Dr. Pepó P.,2009, Növénynemesítés

http://www.harmonet.hu/csalad_otthon/4371-mi-a-genmanipulacio?.html

http://www.euvonal.hu/index.php?op=mindennapok_fogyasztovedelem&id=69

http://nagyterv.atw.hu/cikkeink_tulkan_genmanipulacio.php

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?