Rákosi vipera

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Méhely Lajos a századforduló neves zoológusa 1893-ban, amikor a fajt leírta a tudomány számára a rákosi vipera nevet adta az állatnak, mert mint írta: “a rákoson terem a legbővebben” (a mai zugló környékén). A népnyelvben homoki  vipera, majd a Rákosi-rendszerben keresztelik át parlagi vipera névre a fajt.

Az utóbbi időben ismét rákosi vipera néven illetik, abból a megfontolásból, hogy nem szokás a faj leírója által adott nevet alapos ok nélkül megváltoztatni. Ennyivel tartozunk a nagy elődöknek, s a velük szembeni tisztelet is azt diktálja, hogy megtartsuk a faj leírójának óhaját.

A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) sztyeppmaradványok lakója. Mai állományai változatos mikrodomborzatú, nedves és száraz gyeptípusok alkotta réteken, legelőkön maradtak fenn, ahol az élőhely változatos mikroklímát és gazdag táplálékbázist biztosít. Téli időszakra dombhátakban lévő rágcsálójáratokba húzódik, ahol hibernált állapotban vészeli át a hideg napokat.

Tavasszal, a nászidőszakban a hímek különösen sokat mozognak, ilyenkor a legvalószínűbb, hogy megpillantjuk őket. A nőstények – a napsütötte napok számától függően – nyár végén, szeptember elején fialnak, általában 6-14 eleven utódot hozva világra, melyek 12-16 cm hosszúak és alig 2 g a súlyuk. Három-négy éves korukra válnak ivaréretté.

A fiatal egyedek elsősorban egyenesszárnyúakkal (sáskákkal, szöcskékkel, tücskökkel) táplálkoznak, míg a felnőtt példányok gyíkokkal, madárfiókákkal és rágcsálóivadékokkal egészítik ki étrendjüket.  Rejtőzködő életmódú, hiszen számos állat étlapján szerepel. Az úgynevezett predátorok közé tartoznak a gólyafélék, gémfélék, rétihéják, a szalakóta, a fácán, vagy a szintén fokozottan védett túzok (Otis tarda) is. Föld alatti búvóhelyéről kitúrja a vaddisznó, kiássa a róka és a borz is.

A rákosi vipera marása egészséges, felnőtt emberre nézve, nem jelent komoly veszélyt, halállal, vagy maradandó károsodással nem kell számolnunk. Fontos tudni, hogy a faj leírása, tehát 112 éve, halálos marásról nincs tudomásunk. Több tényezőnek is köszönhető ez a tény, melyek közül a leglényegesebb, hogy a faj rejtőzködő életmódú és találkozás esetén is csak végső esetben mutat agresszív viselkedést. Ezen kívül méregfogai kisméretűek és mérge sem tartozik az erős kígyómérgek közé. Ám mégiscsak egy mérges kígyóról van szó, s – bár bizonyított tény, hogy a kígyómarások többsége következmény nélkül elmúlik – a rákosi vipera marását sem vehetjük félvállról.
Tehát, ha esetleg rákosi vipera mar meg bennünket, feltétlenül forduljunk orvoshoz, aki vélhetően meg fog elégedni egy erőteljesebb kalcium kezeléssel, mivel az antiszérum beadása csak indokolt esetben szokott megtörténni.

A rákosi vipera fokozottan védett, eszmei értéke a legmagasabb kategóriájú, 1 millió forint. Számos nemzetközi egyezmény kezeli kiemelt fajként, melyekhez a magyar állam is csatlakozott, közvetve vállalva, hogy mindent elkövet megőrzéséért. Ezen felül a Natura 2000 Hálózat kijelölésében jelölőfajnak számít, ami azt jelenti, hogy elterjedési területein a gazdasági érdekeket is alá kell rendelni a faj megóvásának.  Ez az egyetlen olyan gerinces fajunk, amelyik már sehol másutt nem él a világon, csak nálunk.

A jelenleg vadon élő populációk mindössze Magyarország két területén: a Hanságban és a Kiskunságban maradtak fenn, az összes többi előfordulást mára már kipusztultnak tekinthetjük. Hanságban két populációja ismeretes és a Kiskunságban tíznél kevesebb populációjáról van tudomásunk. A teljes hazai állomány 500 példány alatt valószínűsíthető. A rohamos állománycsökkenés elsődleges oka élőhelyeik elvesztése, de ritkította őket a kereskedelmi célú gyűjtésük és szándékos pusztításuk is.

A Kiskunsági Nemzeti Park területén 2004 óta működő Rákosi vipera-védelmi Központ adja a fajmegőrzési program (Rákosi vipera LIFE program)  gerincét,amelyet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület koordinál. Létrehozására azért volt szükség, mert a rákosi vipera természetes, hazai populációjának fogyása olyan méreteket öltött, ami előrevetítette a faj végleges eltűnésének rémképét. A kígyók tenyésztése 10, különböző élőhelyről befogott egyeddel indult és további 6 egyed befogására került sor 2007–2008 során. Mára mintegy 700 vipera él a Központban.

Kialakítottak az Oktató Központ területén egy tanösvényt, ahol a környék jellemző élőhelyeit ismerheti meg  a látogatók, valamint oktatótermet, kiszolgáló vizesblokkokat és a viperákon kívül a környék gyíkfajait is bemutató szabadtéri terráriumokat építtettek. A Központ egész évben nyitva áll azok előtt, akik szeretnék megfigyelni ezeket a hüllőket, illetve megismerni a védelmi programot. A Központ és a tanösvény csak szakmai vezetés mellett látogatható, amelyet Herbót Erzsébettel lehet egyeztetni telefonon (+36 20 314 3192) vagy e-mailben (herbot.erzsebet@mme.hu).

A Szent István Egyetem diákjai is évről-évre önkéntes munkájukkal segítik a védelmi programot. A természetvédelmi mérnök alapszak szakvezetőjének, Turcsányi Gábor Tanár úrnak szervezésében idén nyáron is résztvehetnek a diákok a projektben tábor keretében.

Aki önkéntesmunkával szeretné segíteni a viperák védelmét írjon Herbót Erzsébetet , vagy keresse a 06-20-314-3192-es telefonszámon

Ezen a linket egy  fogságban élő rákos vipera kibocsátását láthatjuk védett gyepterületre (2011):

http://www.youtube.com/watch?v=lHJ2-Vo4dO0

Forrás:

vezérkép forrása:  http://www.sulinet.hu


http://www.zoobudapest.com/termeszetvedelem/rakosi-vipera-vedelem

http://www.rakosivipera.hu/hu/rakosi-vipera/

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?