Volt egyszer egy tó

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Egykoron a Föld 4. legnagyobb tava volt, a Tethys-óceán maradványa, majd sokáig (még ma is) önmaga árnyéka. 2005 óta újra éled, köszönhetően egy gátnak, valamint a Világbank és a kazah kormány közös projektjének.

Az Aral-tó területe 1960-ban még 68 900 km2 volt, a 2000-es évek közepére területe az eredeti 1/4-ére zsugorodott. Vízfelszínén Kazahsztán és Üzbegisztán osztoznak, a rehabilitációt Kazahsztán végzi, a szegényebb déli szomszéd nem vesz részt a tó újjáélesztésében.

Az eredeti Aral.

1960-ban még hatalmas, lefolyástalan tó a félsivatagos Turáni sztyeppén, legnagyobb hossza 492, legnagyobb szélessége 290 kilométer volt, partvonalának hossza pedig 3000 km. Átlagos mélysége 16 m, abszolút mélysége pedig a 63 m-t is elérte. Számos szigetének összterülete 2200 km2-t tett ki. Északról a Szir-Darja, délről az Amu-Darja táplálta. Az tó felszínére évente lehulló átlag 9 km3-nyi csapadék és a két folyó együttesen képes volt egyensúlyban tartani a tó vízháztartását (évente 65 km3-nyi vízbevétellel szemben ugyan ekkora párolgási veszteség).

A problémák kezdetei.

A cári Oroszország 1847-ben már helyőrséget létesített itt és 1873-ban már gyarmatosította a vidéket. Tehát a XIX. század végén megkezdődött a terület „civilizálása”, ami hosszú távon a tó és környezete tönkretételét jelentette. Már az 1870-es évektől elkezdődött a gátak építése, csatornák kialakítása, melyekkel a Szir-Darja és az Amu-Darja vize került elvezetésre, elöntözésre. A csatornák 50-70 %-os szivárgási veszteséggel dolgoztak és már A. I. Vojejkov a kor híres orosz klimatológusa is felhívta a figyelmet a rossz öntözési gyakorlat problémáira.

A tó igazi hanyatlása a szovjet időkben következett be (és a posztszovjet időkben folytatódott). A kiszáradás már a ’30-as években megkezdődött, de a ’60-as évektől kezdve gyorsult fel.

A II. világháborút követően megkezdődött Türkmenisztán és a Golodnaja-sztyepp gyapot-, rizs- és gyümölcsültetvényeinek vízellátását biztosító csatornarendszer kiépítése. A két tápláló folyó vizének elvezetésével az Aral-tó vízutánpótlása komoly veszélybe került, de az öntözés fokozódott. 1970-re az öntözött területek nagysága elérte a 74 000 km2-t, mely terület nagyjából Csehország méretével egyezik meg.

Összetett problémák a kiszáradt tómederben.

A Szir-Darja és az Amu-Darja mentén kialakított nagy vízigényű gyapotföldek öntözése miatt a folyók idővel már nem voltak képesek vizet szállítani az Aral-tóba, vizüket már alig vagy egyáltalán nem tudták átmenteni a félsivatagos sztyeppéken. A két folyó együttes vízhozama évi több mint 55 km3-ről 9 km3 alá csökkent. (Talán nem meglepő, hogy még ma is a volt Szovjetunió két legnagyobb gyapottermelője – Türkmenisztán és Üzbegisztán – egy főre jutó vízfogyasztása a legmagasabb a világon…)

Az öntözőcsatornák sem lettek kevésbé „vízáteresztőek” az idő múlásával, volt amelyik 30-75%-os vízveszteséget is produkált. A Szir-Darja és az Amu-Darja vizének 60 %-a „eltűnt” mielőtt még elérte volna az ültetvényeket… Nem csoda tehát, hogy a tó 1989-ben két részre szakadt (egy nagyobb déli és egy kisebb északi tóra), a 2000-es évek elején pedig a déli tó egy nyugati és egy keleti részre (a délkeleti tó azóta szinte teljesen kiszáradt).

A vízszint évente átlagosan 50 cm-el csökkent, így a tó partvonala fokról-fokra 100-150 km-t hátrált, víztérfogata pedig 4 és fél évtized alatt az eredeti mintegy 1/10-ére apadt. A tó déli részét (mivel az eredetileg őt tápláló Amu-Darja már nem éri el) már csupán az egyre csökkenő talajvíz táplálja (www.kornyezetvedelem.co.hu).

A kiszáradás eredményeképpen ma egy “tengernyi” tó helyett, egy növényvédő szerekkel fertőzött, sós sivatag, a 42 000 km2 kiterjedésű Aralkum foglalja el a tómeder jelentős részét.

Ökológiai katasztrófa.

A tó vízszintjének csökkenésével és területének zsugorodásával párhuzamosan a tó vize egyre sósabb lett. A délnyugati tó sótartalma 10-ről 35 g/l fölé nőtt (www.kornyezetvedelem.co.hu) és ez ökológiai katasztrófához vezetett: az édesvízi halfajok eltűntek, ezzel párhuzamosan a halászat és az erre települő halfeldolgozó-ipar összeomlott. Az Araltól keletre fekvő területek élővilága is nagy mértékben károsodott, mivel ott a tó vize jelenti (jelentené) a csapadék fő forrását.

Humán egészségügyi problémák.

A sós tómederben lerakódott kemikáliákat a szél nagy területen szétteríti, valamint az elmúlt évtizedekben az ivóvíz minősége is folyamatosan romlott a térségben (párhuzamosan a növekvő sókoncentrációval). Napjainkban körülbelül 200 000 tonna sót és homokot hord el a szél naponta és terít szét egy 300 km átmérőjű körzetben (www.unep.org). Ez nem pusztán az emberi egészségre hat károsan, hanem károsítja a mezőgazdasági területeket, tönkreteszi a legelőket és ezáltal takarmányhiányt idéz elő. Az élelemláncba bekerült sós és mérgező anyag rendkívül káros hatással van a régióban élők egészségi állapotára. A gyapotföldeken használt gyomirtók és növényvédő szerek hatására a térségben rendkívül magas a nyelőcső-rákban szenvedők aránya (a világon itt a legmagasabb a ráktípus előfordulása), továbbá a környéken élők alultápláltak és vérszegények (www.ng.hu). A lakosság közel 30%-a szenved valamilyen légzőszervi megbetegedésben és gyakori betegség a kolera, tífusz és a gyomorhurut is. A jövőre vonatkozóan sajnos elmondható, hogy az egészségügyi katasztrófa a genetikai mutáció örökítésével, a következő generációkat is súlyosan fogja majd érinteni (www.ng.hu). Mindezek tükrében talán nem meglepő, hogy az átlagéletkor 64-ről 51 évre csökkent a térségben az elmúlt évtizedekben.

Gazdasági károk.

Az egykor tópartra épített kikötők és halászfalvak több tucat kilométerre kerültek a nyílt víztől. A tó északi „partján” fekvő Araltól (a kazah halászat egykori központjától) a tó partvonala mintegy 100 km-re húzódott vissza (2007-ben már „csak” 40, 2011-ben 20 km választotta el a tavat és a várost a 2005-re felépült Kokaral-gátnak köszönhetően). A tó déli (üzbég) partjára épült Mo’ynoqban működött egykor a Szovjetunió legnagyobb halfeldolgozó üzeme, ma már a város „fél napi” távolságra fekszik a tóparttól. Egykoron évi 44 ezer tonna halat halásztak itt, de a tó kiszáradásával párhuzamosan a halászat és a rá épült feldolgozóipar összeomlott, csakúgy mint a személy- és teherhajózás. A munkanélküliség magasra szökött, elvándorlási hullámot indítva el – az Arali rajon (járás) népessége a ’90-es évek végéig mintegy 15%-kal csökkent.

A klímaváltozás szerepe az Aral-tó kiszáradásában.

Csekély. Kutatók szerint a tó kiszáradásáért nagy százalékban az emberi beavatkozás (öntözés) tehető felelőssé. A klímaváltozás szerepe csak kevéssé kimutatott, bár a kutatók nem vetik el teljesen a kiszáradásban betöltött szerepét. Másrészt a megnövekedett sókoncentráció miatt a víz felső rétege erősebben felmelegszik, így gyorsabban párolog – öngerjesztő folyamatként járulva hozzá a kiszáradáshoz.

Az Aral-tó pusztulása a Föld talán legnagyobb ember által előidézett ökológiai katasztrófája. Iskolapéldája lehet az erőltetett és minimális mértékben sem körültekintő termelés fenntarthatatlanságának. Néhány éve még, 2020-ra a tó teljes eltűnését prognosztizálták, de szerencsére az előrejelzések mára már kedvező irányban látszanak módosulni.

Az Aral jövője talán már biztatóbb képet fest, köszönhetően az Északi-tavon felépült Kokaral-gátnak és a – következő blogbejegyzésemben részletezendő – számos „tómentő” tervnek.

Források:

http://kornyezetvedelem.co.hu/index.php/rovatok/vitazunk/266-az-aral-to-tragediaja

http://www.ng.hu/Civilizacio/2007/04/Egyszerre_szarad_es_no_az_Aral_to

http://www.ng.hu/Civilizacio/2004/07/Aral_to_human_es_kornyezeti_katasztrofa

http://www.unep.org/dewa/vitalwater/article115.html

http://www.advantour.com/uzbekistan/aralsea.htm


A vezérkép forrása:

http://io9.com/aral-sea/

Képek és ábrák forrásai:


http://www.visituzbekistan.travel/sightseeing/aral-sea/

http://www.telegraph.co.uk/earth/earthnews/7554679/Aral-Sea-one-of-the-planets-worst-environmental-disasters.html

http://kornyezetvedelem.co.hu/index.php/rovatok/vitazunk/266-az-aral-to-tragediaja

http://www.columbia.edu/~tmt2120/impacts%20to%20life%20in%20the%20region.htm

http://isiscommodities.com/featured/trading-and-brokerage/

http://www.britannica.com/EBchecked/topic/31983/Aral-Sea?overlay=true&assemblyId=8524

http://www.unep.org/dewa/vitalwater/article115.html

http://www.diercke.com/kartenansicht.xtp?artId=978-3-14-100790-9&stichwort=salinity&fs=1

http://www.columbia.edu/~tmt2120/impacts%20to%20life%20in%20the%20region.htm

http://www.eosnap.com/?s=%22aral+sea%22

www.nature.com


MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?